Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-595
595. országos ülés 1915 cl a gabonát. És akkor a nagygazdák gyűlésén, az Országos Gazdasági Egyesületben előáll az igazgató ur és azt mondja, hogy nem tagadható, hogy vannak gabonavisszatartások, de ezt a kisgazdák csinálják. Tiltakozom az ellen, hogy a nagygazdák minden vádat a kisgazdákra zuditsanak. Hogy jön ahhoz a nagygazdák egyesülete, hogy ilyent mondjon reánk ? Hiszen ha rekvirálnak a községekben, a kisgazdától elveszik a gabonáját, ha csak egy métermázsát is találnak, mig ellenben ha az a nagybirtokos azt mondja, hogy a parádés lovainak zab kell s nem adja oda a zabját, akkor a biztos elsompolyog, gondolván magában : ez nagy ur, ezzel nem lehet tréfálni! Hát amikor igy történik a rekvirálás, nem lehet azt mondani, hogy a kisgazdák tartják vissza a gabonát. Eeá akartam mutatni itt nyilt szinen arra, hogy mi sokkal nagyobb körültekintést várnánk el a nagygazdák egyesületétől. A drágaság kérdéséről szintén csak röviden szólhatok. Ha azt akarjuk, hogy az élelmiszerek olcsóbbak vagy hozzáférhetőbbek legyenek, elsősorban más birtokpolitikát kell folytatni. Meg kell változtatnunk azt a kárhozatos előítéletet, hogy nálunk lenézik a föld művelőjét és a legutolsó foglalkozásnak tartják az ő mesterségét. (Ellenmondás.) Ne tessék ezt általánosítani, de ne is tessék mosolyogni rajta. Mert ha a magasabb nivón álló urak nem is teszik meg, megteszik azok közül sokan, akik közvetlenül érintkeznek a néppel és akiknek magaviseletéből az a nép még inkább észreveszi, hogy munkáját lenézik. Hiszen ha ma valakinek azt akarják mondani, hogy »nincs eszed, nem vagy semmire se való«, akkor mindjárt hozzá is teszik, hogy »menj krumplit kapálni«. Szerintem azt is meg kell becsülni, aki krumplit kapál, mert hiszen finom kézzel nem lehet krumplit teremteni, de durva kézzel igen. A nevelési rendszerünket is meg kell változtatni, mint Serényi t. képviselő ur igen helyesen emiitette. Már az iskolákban kell tanitani a gyermekeket gazdasági ismeretekre, de a magasabb társadalmat is nevelni kell arra, hogy ne nézzék le a föld egyszerű munkását. Hogy hogyan lehetne a mai állapotokon segíteni, erről sokat lehetne beszélni, de az bizonyos, hogy elsősorban helyes birtokpolitikával. Szó van itt az Amerikából való visszatelepítésről, állami telepítésekről stb. Ha mi mostani törvényeink alapján vagy az eddig követett módszer szerint akarunk telepíteni, vagy parczellázni, akkor ez nem fog sikerülni. Mert ma hogy történnek a parczellázások ? A bankok kezére kerül a dolog, a bank először kölcsönt ad a birtokosnak, ebből huz hasznot, eladja az élő felszerelését, ebből huz hasznot, kiadja a földet a kisgazdáknak nyereséggel, innen huz hasznot, azután a kisgazdák berendezkedésére ő ad kölcsönt, innen is huz hasznot, szóval négyszeres hasznot huz. Hogy egyes parczellázó bankok hogyan jártak el, erről rettenetes dolgokat lehetne mondani. Ha komolyan akarunk segíteni a bajokon, akkor a magyar földmivesnépet meg kell tartani ér 11-én, szombaton. 427 a földje mellett, különösen akkor, amikor azt a kárhozatos irányzatot látom, hogy amikor én, mint képviselő is, folytatom a földmivelési munkámat, ugyanakkor sokakat a város fénye csalogat el a gazdálkodástól. Ez olyan veszedelmes irányzat, amely ellen orvosságot kell keresni és ezért, meg kell csinálni a helyes birtokpolitikát, ezt pedig — ki merem mondani — máskép nem tudjuk megcsinálni, csak kisajátítási törvény utján. Igaz, hogy sok helyen nem kell a föld, ha fel is ajánlják, épen az egygyermekrendszer miatt, de az ország legnagyobb részében szükség van a kisajátítási törvényre, különösen ott, ahol a szaporodás következtében a népnek szüksége van arra a darab földre, mely pl. a kertje alá nyúlik, amely ötven év óta bérlő kezén van, de amelyet nem akarnak odaadni neki. Ezért kell a kisajátítási törvény. Enélkül hiába beszélünk Magyarországon visszatelepítésről, birtokpolitikáról és arról, hogy nagyobb termelést érjünk el. (TJgy van! balfelől!) A t. előadó ur igen szépen jellemezte a helyzetet, mondván, hogy még az arany sem pótolja az embert. Hátha az arany sem pótolja az embert, akkor legalább meg kell adni a lehetőséget az embereknek, hogy földhöz jussanak és szaporodhassanak, (ügy van! balfelől.) Ezt pedig máskép, mint helyes birtokpolitikával elérni nem lehet. Csakhogy nálunk az a baj, hogy a társadalom és a kormány a kisgazdák ügyeit mindig a kisgazdák nélkül akarja megjavítani, pedig a kérdéshez ért ugyan egy keveset, de nem egészen érti és a jóindulat mellett is rosszul sikerült dolgokat csinál. Tessék a kisgazdák helyzetének javítását, a kisgazdák megerősítésére czélzó intézkedéseket a kisgazdákkal együtt csinálni, nem pedig ő nélkülük. Andrássy Gyula t. képviselő ur panaszolta, hogy nem hallgatják meg az ellenzéki pártokat az ország sorsának intézésénél; mi százszorta jobban panaszolhatjuk, hogy a gazdasági kérdéseknél nem hallgatják meg a kisgazdákat, mindig a kisgazdák nélkül határoznak a kisgazdákról. T. ház ! A rekvirálásról is sokat kellene beszélnem, de nem lehet. Elvitték a lovakat. Ha egy nagybirtokostól elvisznek tiz lovat, akkor elvitték lovainak egy részét, de ha egy kisgazdától elvisznek két lovat, elvitték mindenét. Ez óriási különbség. Történnek rekvirálások, amikor 4400 koronáért elvitt lovat 1200 koronájával fizetnek. Egyetlen kisközségben ilyen módon 30.000 korona kárt okoztak a kisgazdáknak. Adatokkal szolgálhatok. Figy r elmébe ajánlom a t. kormánynak, hogy a kisgazdának mindenét elviszik, nem marad semmije és mikor feleárat sem fizetnek neki, nem tud lovat venni és ott marad a földje szántatlanul. Adnak vissza is lovakat, szeretném látni azt a statisztikát, hány ezer lovat adtak vissza a hadseregtől ingyen, vagy olcsó áron a gazdáknak és abból mennyi esett azokra a kisgazdákra, akiknek azzal a két lóval minden lovát elvitték és mennyit kaptak a nagyS4*
