Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

deczember 10-én, pénteken. 416 5yi. országos ülés 1915 < lat a liáboru esetére szóló kivételes intézkedédésekröl — és ezzel nálunk ugyanerre az útra lépett a kormány. Nálunk ugyanolyan intézkedések lesznek most már életbeléptetve, mint aminők Németországban már megvannak s én a tisztelt földmivelésügyi minister urat csak arra kérhetem, hogy ezeket, a háborús intézkedésekre vonatkozó törvényjavaslatban foglalt büntetéseket, ne csak a felsorolt esetekre terjeszsze ki, hanem ezekenkivül az élelmiczikkek hamisítóira is. (Helyeslés.) Tehát ugyanolyan szigorú intézkedések lesznek. Én azonban a magam részéről, szigorúbb vagy kevésbbé szigorú intézkedésekről legyen is szó, teljes eredményt csak akkor várok, ha az egész társadalom segédkezik abban, hogy a törvény szigora tényleg sújtsa a bűnöst. (Helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) És itt csak azt jegyzem meg, hogy a németországi társadalom sokkal régibb kultúrája következtében fegyelmezettebb, fejlettebb morális érzékkel bir, a bűnöst maga is elitéli, a törvényeket jobban tiszteli, mint a mi társadalmunk és nem lát virtust ott, ahol komiszságról van szó. Nézetem szerint ezért hatásosabbak a büntetések Németországban, mint aminő hatásosak nálunk. Ezen állapot elérésére kell törekedni nálunk is, a háborús visszaélések meggátlására j>edig az én szerény véleményem szerint a közönségnek a kormánynyal és általában a törvényhatóságokkal együttesen kell eljárnia és össze kell fognia azok leküzdésére. A. költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Kostyál Miklós jegyző: Huszár Károly (sárvári)! Huszár Károly (sárvári): T. ház ! Kevés kivétellel, de mindenesetre az első gondolat kivételével, amely felmentést adott a kormánynak a történtekre vonatkozólag — az első betűtől az utolsóig minden tekintetben magamévá teszem előttem szólott t. képviselőtársam beszédét abban, ami a gazdáknak és a mezőgazdaságnak az egész háborús időszak alatti szereidét illeti. Nagyon csodálkozom azonban azon, hogy olyan könnyen megbarátkoznak azzal a gondolattal, hogy a háborúban még nem volt tapasztalatunk és hogy az első időkben rendetlenségeknek kellett lenniök. Csodálom, hogy ebbe beletörődnek és ezáltal mintegy mentesíteni akarják a kormány férfiait minden felelősség alól. Világos dolog, hogy teljesen hibátlan rendszert és kormányzást itt e földön elképzelni nem lehet. De a tapasztalatok hiányával mégsem lehet védekeznie annak, akinek nagyon tekintélyes része van a beállott rendezetlen állapotokban, a szervezetlenségben és mindabban, ami e háború idején, sajnos, a mi országunkban nagyobb mértékben következett be, mint másutt. Mielőtt erre részletesen kitérnék, méltóztassanak megengedni, hogy én is, ugy mint az ellenzéknek csaknem valamennyi szónoka, rövid néhány gondolattal reflektálhassak arra, amit az ellenzéki vezérférfiak a béke kérdését illetőleg mondottak. (Halljuk.' Halljuk! balfelöl.) Fölényes hadi helyzetünk megengedi nekünk, hogy azt az emberséges gondolatot éleszszük a mi nemzetünknek és népünknek szivében, hogy az országok vámsorompóin és határain keresztül, a túloldalon is az emberiség nagy tömegeinek lelkében az emberséges béke gondolatát újra felkeltsük. Ebben a tekintetben az itt, ebben a házban, jelentős férfiak ajkáról elhangzott igen szép és felséges gondolatok bizonyára el fognak jutni más, velünk ma még ellenséges lábon álló nemzeteknek erkölcsi felfogással telitett vezérférfiaihoz is és én a mostani rettenetes vérontás ellenére, annak a féktelen szenvedélynek ellenére is, amely a világ összes népei felett úrrá lett, hiszem, hogy a béke nagy gondolata diadalmaskodni fog s az emberi czivilizáczió vissza fog térhetni a maga munkájához. Ez annál inkább szükséges, mert ma már, azt hiszem, minden kultúrember tisztában van azzal, bármily táborban legyen is, hogy ez a háború egyik félre nézve sem járhat megsemmisüléssel. Meg kell győződniük a mi ellenfeleinknek arról, hogy minket se kiéheztetni, se megsemmisíteni nem lehet (Igaz:! Ugy van! Általános helyeslés.) és minekünk is hangosan lehet beszélnünk arról, hogy mi sem akarunk másokat összetörni, mi sem akarunk másokat megsemmisíteni, csak- a mi szabadságunkat, nyugodt életünket, nemzeti létünket akarjuk biztosítani. Mihelyt ez a gondolat keresztültör a lőpor füstjén, akkor az igazság napjának kisugárzása és kisütése már nem lehet messze. Adná Isten, hogy ez mielőbb elkövetkeznék. T. képviselőház! A magyar históriának talán sohasem volt olyan fényes korszaka, mint az a néhány nap, amelyen a magyar nemzet hadbaszállott. A magyar faj ösztönszerűleg, bölcsességből és alattvalói hűségből úgyszólván pazar szivvel és pazar lélekkel bocsátotta rendelkezésre a maga fölséges erejét a habsburgi világpolitikának, amely ebben az adott helyzetben teljesen egyértelmű volt Magyarország létérdekeivel, Magyarország jövő fejlődésével. S ha mi ma a mi csukaszürke katonáinkat nézzük, lehetetlen, hogy meg ne lássuk bennük a históriai magyar seregek különböző fajait, a nyilas honfoglalókat, akikneií a hon megszerzését köszönjük, a buzogányos törökverőket, az elültöltő puskás kuruczokat és azokat a kiegyenesített kaszáju honvédeket, akik ezer esztendőn át ennek az országnak földjét, alkotmányát és magyar létét megvédelmezték. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Ugyanazzal az erkölcsi és ugyanazzal a fizikai erővel küzd ma is a kárpáti szorosokban, az orosz harcztéren, a tiroli havasokban, a Balkánon ugyanaz a nemzet, ugyanazokért a czélokért és ugyanazokért az eszményekért!