Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

deczember ÍO-én, pénteken. 412 5'M. országos ülés 1915 i ellenzéknek a háborús idők alatt tanúsított magatartásával szemben. De bár a legnagyobb önmegtagadást, (Ugy van bal/elöl.) a legnagyobb mérsékletet, a legteljesebb objektivitást tartjuk szem előtt, mégis nem egyszer, például Rakovszky István beszéde alatt is, provokáezióknak voltunk kitéve és nekünk öregebbeknek igazán fáradságunkba került a felizgatott kedélyeket lecsillapítani. (Ugy van! balfelöl.) Ilyen viszonyok között az ellenzéket provokálni talán mégsem nagyon helyes dolog. Hozzáteszem azonban, hogy bennünket ez az eljárás nem fog más útra terelni, mi hazafias kötelességünket ép ugy fogjuk teljesíteni ezentúl is, (Ugy van! balfelöl.) a provokácziók daczára is, amelyek más téren is felmerülnek, amelyekre most nem akarok kiterjeszkedni. De okvetlenül meg kellett tennem ezt a megjegyzést, hogy figyelmébe ajánljam a , kormánynak, hogy nem mindenkinek egyforma a temperamentuma, és a provokácziók folytán igen sokak felett úrrá lehet a szenvedély. Nekünk tehát minden ilyen dolgot kerülnünk kell, különösen kerülni kell ezeket a túloldalról. Hiszen magában véve nem nagy dolog, de az sem volt nagyon helyes eljárás — bár nincs kölcsönös írásbeli vagy szóbeli megállapodás, azonban voltak erre kijelentések, hogyha ezekben az időkben megüresedik egyes pártoknak a mandátuma, respektálni fogják a jelenlegi statust —, hogy amikor nagy sajnálatunkra elvesztettük Széll Kálmánt, ezt a nagy államférfiut és megüresedett egy pártonkívüli kerület mandátuma, ezt a kormánypárt mindjárt lefoglalta magának . . . Egry Béla: Rekvirálta! (Derültség.) Sághy Gyula: ... és bizoiryos morális j^reszszióval a néppárt jelöltjét visszalépésre kényszeritette. Bocsánatot kérek, hiszen egy ministernek nagyon könnyű — hiszen most legújabban is olvastuk, hogy egy képviselőt főispánnak neveznek ki — egy mandátumot saját pártja köréből megkapni. Ez tehát megint nem olyan eljárás, amely talán erősítené azt a belső együttérzést és egyetértést, amelyre szükségünk van. Az ilyen dolgokat el kell távolítani. Nem tudom, vájjon nem hasonló nyomás idézte-e elő vagy legalább az a feltevés, hogy a kormánynak kedves dolog történik, hogy amikor ezelőtt négy héttel már ki volt hirdetve az akadémiában, hogy egyik elsőrangú történettudósunk tudományos bírálatot fog tartani Szegfűnek munkája felett, amikor az illető megjelenik az ülésen, az ottani osztály titkár egyszerre kijelenti, hogy levétetett a napirendről és mai napig sincs mód ennek a tudományos bírálatnak megtartására. Hát legalább a tudományos bírálat szabadságát méltóztassék megóvni. Szükségesnek tartottam ezeket elmondani azért, mert én egy hosszú élet tapasztalatai után, figyelemmel kisérve ennek a nemzetnek fejlődését és talán valami kis munkát is végezve ennek a nemzetnek kultúrája terén (Élénk éljenzés és taps a bál- és szélsöbaloldalon.) nagyon erősen érzem szükségét annak, hogy ebben a nehéz időben a nemzeti egységet háborítatlanul fentartsuk s ezt nagyon ajánlom a t. kormánynak és a t. túloldalnak figyelmébe. A javaslatot magát, mint bizalmi kérdést, nem fogadom el; ellenben gr. Apponyi Albert határozati javaslatát készséggel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bál- és a szélsbbaloldalon. A szónokot üdvözlik.) • Elnök: Ki következik? Almásy Lászlő jegyző: Krolopp Hugó! Krolopp Hugó: T. ház! Az eddigi felszólalások révén a t. képviselő urak közül többen a drágaság kérdésével is foglalkoztak és a t. túloldalról különféle érvek felhang mellett végeredményében a kormányt vádolták amiatt, hogy nálunk drágaság van. Csodálatos módon csak az élelmiczikkek drágaságáról szólottak és az ipari czikkek drágaságáról senki sem emlékezett meg. Ezzel a kérdéssel kívánok én is foglalkozni. (Halljuk!) Legyen szabad a t. ház szíves emlékezetébe idéznem azt a közismert tényt, hogy az 1914. évben, amikor a világháború kitört, szerfelett rossz termés előtt álltunk. Méltóztatnak emlékezni, hogy az 1914. évi termést megelőző őszi és téli időszakban óriási volt a gabona kifagyása, az egerek kártétele óriási arányokat öltött, aminek következtében az őszi vetés nem sikerült jól és lényegesen kevesebb volt, mint az előző években. A nyári hónapokban azután erre a megfogyatkozott vetésre még rájött a rozsda, a nagy szárazság és ennek következtében az 1914. évi aratás, illetve cséplés valóban kétségbeejtő eredménynyel járt. Magyarországon az átlagos 47 millió mm. búza helyett 28 millió mm. és a 13 millió mm. rozs helyett 10 mm. rozs termett. Ha most méltóztatnak figyelembe venni, hogy mintegy 10 évre visszamenő statisztikai adatok szerint ahhoz, hogy a monarchia belső fogyasztását kenyérterményekkel 98 — 99°/o erejéig elláthassuk, Magyarországon 47 millió mm. búzának és 13 millió mm. rozsnak kell teremnie és annyi átlagban meg is termett, akkor teljesen hü képét látják annak az évnek, amelylyel a háborút kezdtük. A háború természetes következménye gyanánt azután ugyebár nagy mórtékben kibővültek és egyúttal el is tolódtak az élelmezési keretek; hiszen milliós hadseregek élelmezéséről volt szó, a rendes szükségleten kívül azokat kellett élelmezni ebből a lehetetlen gyenge termésből, ezenkívül pedig a háború folyamán időközben felszabadított, addig az ellenség által megszállott belső területek lakosságát is ugyancsak ebből a nyomorult szegény termésből kellett ellátni. Hogy ezek daczára a háború első óvót minden nagyobb baj nélkül megúsztuk, azt legfőképen azoknak a megszorító intézkedéseknek