Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

5y4. országos ülés 1915 deczember 10-én, pénteken. 411 letiltották erős fenyegetés kíséretében az illető lappal szemben. A képviselőház fóruma elé — elismerem, — nem tartozik a tudományos érték eldöntése; ez a tudományos fórum elé tartozik. De annyi bizonyos, hogy, amint tegnap Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam is igen jól hangsúlyozta, ez a magyar nemzeti hagyományt, a magyar nemzeti kegyeletet sértő munka, amely a magyarság széles rétegeiben általános felháborodást keltett. Vájjon most, amikor minden súrlódási pontot lehetőleg kerülni kell, tapintatos dolog-e, hogy épen a Rákóczikorszak becsmérlőjét egyetemi magántanárságra akarják most habilitálni? Vájjon tapintatos dolog-e ez magától a budapesti egyetemnek bölcsészeti fakultásától? Vájjon tapintatos-e magától ettől az úrtól ezt most sürgetni. Egry Béla: írásban gyalázzák Rákóczit, de a háborúban Rákóczy nevével viszik a legényeket előre! Sághy Gyula: Én kérdést intézek itt a minister úrhoz, hogy ilyen körülmények között szándékozik-e lefolytatni a habilitácziónáris eljárást, s ha nem kapok választ, interpelláczió alakjában is fel fogom vetni a kérdést. (Hálljtik!. bal felöl.) Egry Béla: Helyes! Kern is szabad neki békét hagyni! Sághy Gyula: A fakultásról nem szólok, annak hivatalos eljárásáról, az egyelőre hivatalos titok, hanem a minister felügyelő-hatóság, amely megerősítési joggal bir. Vájjon szándékozik-e a mai viszonyok között a megerősítéssel a felháborodást tetézni, esetleg azt botránynyá fokozni ? Ezzel szemben esetleg tán arra hivatkozhatnék, hogy az egyetem autonómiáját a végletekig megóvni akarja. Hivebb védelmezője az egyetem autonómiájának nem is volt, mint én, mikor az egyetemen aktive működtem, és az vagyok ma is. Annyi kormányzati érzéknek azonban kell bennem lenni, hogy a megerősítési jogot is respektáljam. De hozzáteszem, hogy ezt az autonómiát nem mindig respektálták ilyen messzemenőleg, mint ahogy ezt például gróf Apponyi kultuszmin istersége alatt tette, aki senkit sem nevezett ki, — pedig egyszer szeretett volna kinevezni — akit nem kandidáltak. Mikor pedig őróla volt szó, hogy ilyen kiválóság, Magyarország első élő közjogásza, akit minden egyetem a legnagyobb örömmel kapcsolt volna magához, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) neveztessék ki közjogi tanszékre, akkor, noha már a fakultás túlnyomó többséggel, tizenhét szavazattal három ellen, és még nagyobb többséggel az egyetem tanácsa javaslatba hozták, nem tartották alkalmasnak erre. Nem mindig respektálták tehát az egyetem autonómiáját. És már a mostani minister ur alatt történt, hogy nem oly régen, mikor én is még az egyetemen működtem, oly egyén, aki nem is volt javaslatba hozva, egyszerűen a fakultás megkérdezése nélkül kineveztetett, Kolozsvárra pedig olyan, aki annak idején sem a budapesti, sem a kolozsvári fakultás részéről nem kandidáltatott, amit helyeselni nem igen lehet. De mikor a közérdek kívánja a felügyeleti jog ilymódu gyakorlását: akkor a megerősítés megtagadása teljesen jogosult s az autonómia sérelmeként nem fogható fel, mert mikor a megerősités ily nehéz időkben akárcsak a társadalmi téren fenyegeti is a nemzeti egységet vagy épen botránynyal fenyeget, kell, hogy a minister ur megtagadja a megerősítést. Egry Béla: Akkor bojkottálniok kell őt a professzoroknak! Sághy Gyula: Iparkodom lehetőleg rövidre szabni és befejezni beszédemet. (Halljuk! Halljuk !) Nem akarok a béke kérdésével foglalkozni, mert behatóan foglalkoztak ezzel előttem gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert és gróf Károlyi Mihály pártelnököm, akiknek előadásaival teljesen egyetértek. Nem gróf Andrássy Gyula és gróf Károlyi Mihály előadását tartom én hibának, amint a ministerelnök ur mondotta, hogy sajnálja, hogy megtörtént, bár helyesli érdemben, de épen az ő megjegyzését tartom hibának. Én a ministerelnök ur helyében épen leszegeztem volna gróf Károlyi Mihálynak és gróf Andrássy Gyulának a nyilatkozatait azzal, hogy íme ebben a házban nincs egyetlen ember sem, aki eltérőleg gondolkoznék e kérdésben. Szerencsére ezen a helyzeten javított tegnapi nyilatkozata; de a legtöbbet javított rajta Bethmann-Hollweg német birodalmi kanczellár (Ugy van! bal felölj, aki kireparálta a ministerelnök ur e hibáját. A jövőre nézve okulásul tartottam szükségesnek e megjegyzést. Épen így vagyok a ministerelnök urnak gróf Károlyi Mihály azon kijelentésére tett megjegyzésével, hogy: »ITgyebár, a háborút nem mi akartuk, hanem azt egy inczidens folytán reánk kényszeritették ?« Én a ministerelnök ur helyéhen örömömet fejeztem volna ki afelett, hogy gróf Károlyi Mihály ezt a kijelentést tette, s leszögeztem volna, hogy senki sincs ebben az országban, aki más felfogást vallana mint azt, hogy ránk kényszeritették e háborút. Amit később mondott gróf Károlyi általánosságban, azt azon históriai tényből merítette, hogy t. i. minden hadviselő fél iparkodik a háborúért a felelősséget a másikra hárítani. Erről nem szóltam volna, különösen, miután előrebocsátotta azt, hogy nincs közöttünk különbség és teljes az egyetértés. Tehát a ministerelnök urnak ezt a megjegyzését is külpolitikai szempontból hibásnak tartom. Mert ép e megjegyzései a ministerelnök urnak adhatnak ellenségeinknek alkalmat a félremagyarázásra. De van még egy megjegyzésem általánosságban. Sem a kormánynak, sem a túloldalnak nem lehet legkisebb jogosult vagy csak féligmeddig indokolt vagy plauzibilis panasza az ^r