Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

5.94. országos ülés 1'Jl'y • kérdés tárgyalását alkalmasabb egyénnek fentartani, aki mindenesetre, reménylem, pótolni fogja azokat a hiányokat, melyek már csak azért is, mert nem tartom magamat e téren egészen szakembernek, az én fejtegetéseim során még hátramaradnak ; de minthogy nem tudom, lesz-e mód rá később, kénytelen vagyok mégis röviden már most foglalkozni a kiegyezési kérdéssel is. (Halljuk! Halljuk!) Három tételt akarok leszögezni. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyik az, hogy akármiféle kiegyezés köttetik és akármikor, annak Magyarország gazdasági önállósága alapján kell történnie. Ennek az alapnak elfogadásában nem a koalieziós kormány volt az első, hanem a Széll Kálmán-kormány; ez alapon kötötte meg már Széll Kálmán a Széll-Körber-féle kiegyezést. Még tovább fejlesztette azt annak idején a koalieziós kormány. Azt az előnyt, amely Magyarország gazdasági érdekeinek kielégítése tekintetében épen azon szempontból származhatik, hogy mindig mint önálló tényező lépjen fel minden kérdésben, ezt az előnyt feladni az ország gazdasági érdeke ellen a legnagyobb hiba, hogy ne mondjam.: bün volna. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindenféle kiegyezés bárom egyenlő tényezővel folytatandó, amennyiben én is honorálom a Németországhoz való gazdasági közeledést, sőt tovább megyek: a Bulgáriához és Törökországhoz való gazdasági csatlakozást is. De azt hiszem, tévedett Szterényi József t. barátom abban, hogy a béketárgyalásokon a főkérdés a gazdasági kérdés leeud. Sajnos, nem remélhetjük, hogy ellenségeink maguk közt nem fognak külön gazdasági blokkot képezni. Épen azért a béketárgyalásokon ez a, kérdés nem fog oly nagy szerepet játszani. Épen azért nem tudok erre nézve mindenben hozzájárulni az ő nézetéhez és mindenben osztozni a t. képviselőtársam felfogásával. Először is Ausztria és Magyarország egymásközt mint önálló tényezők kell hogy legyenek és ha aztán Németországgal és esetleg majd Bulgáriával és Törökországgal közelebbi gazdasági szövetséget akarnak kötni, amit Magyarország politikai és gazdasági önállóságának megvédése mellett szívesen honorálok, akkor nem szabad elfelejteni, hogy itt három egyenrangú tényező szerepel: Magyarország, Németország és Ausztria, nem pedig Németország és Ausztria-Magyarország. Ezt ne tessék szem elől téveszteni. Ez az egyik tétel, amelyet le akartam szegezni. Ez elengedhetetlen feltétel. Nemcsak politikai és közjogi szempontok indokolják ezt, de elsősorban és leginkább közgazdasági szempontok, mert Magyarország közgazdasági érdekeit hatályosan megvédeni csak ez alapon lehet. A második tételem az, hogy ez az országgyűlés nem lehet hivatva a kiegyezés kérdéséKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. eczember 10-én, pénteken. 409 nek végleges rendezésére. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez oly nagy, az ország gazdasági életébe vágó kérdés, oly szerves, organikus kérdés, amely ez országgyűlés hatáskörébe már azért sem tartozhatik, mert ez az országgyűlés nem népképviseleti alapon áll, hanem csak meghosszabbították mandátumát. A nemzet ujabb megkérdezése nélkül a kiegyezést véglegesítenie nem lehet, erre nincs megbízatása. Ezt kell leszögeznem, hivatkozva a ministerelnök ur ünnepélyes nyilatkozatára, amelyet a házban tett akkor, amikor a mandátum meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásakor pártom megbizásából egy módositványt indítványoztam oly értelemben, hogy ez külön is kifejezésre jusson a törvényben. Akkor a t. ministerelnök ur felállott és kijelentette, hogy neki ebben a részben semmi javaslatommal ellentétes szándéka nincs és maga sem érzi az országgyűlést ezen szerves, organikus kérdések megoldására, véglegesítésére hivatottnak, csak a törvénybe valónak nem tartja. Ehhez tehát ragaszkodom és remélem, hogy a ministerelnök ur állni fogja ezen ünnepélyes nyilatkozatát. Azt megengedem, hogy valamilyen ideiglenes rendezésnek, valami provizóriumnak, vagy a mostani állapotnak rövid meghosszabbításának meg kell történnie. De ezen túlmenni ezen országgyűlésnek nem lehet. Nagyon helyesen fejtette ki Földes Béla t. barátom igen éles előrelátással és tisztánlátással, hogy amikor nem tudjuk — amire Szterényi József t. barátom is utalt — miféle gazdasági és területi eltolódások fognak helyt foglalni, nem tudjuk helyesen megállapítani a Magyarország gazdasági érdekeit teljesen kielégítő gazdasági kiegyezés feltételeit sem. Nekünk tehát végleges dologba bocsátkoznunk nem lehet. Harmadik, ezt kiegészítő, nagy tételem épen azért az, hogy szabad kezet kívánok fentartani magunknak. Nem azt diffikultálom s ebben egyetértek Szterényi József t. barátommal, az ellenzéki lapok sem diffikultálták, hogy a kormány megbeszéléseket folytat az osztrák kormánynyal, az ellen nincs kifogás, hogy megbeszélnek minden eshetőséget, minden lehetőséget, ez helyes, csak az ellen tett kifogást az ellenzéki sajtó és teszünk kifogást mi, hogy ne kössék meg a törvényhozás és a kormány kezét. Sem a kormányzat, sem a törvényhozás kezét végleg lekötni nem lehet, nem szabad, mert ez Magyarország gazdasági érdekének nagy veszélyeztetésével jár. Ha a kormányzat keze meg van kötve végleg, akkor nagyon nehéz az ügyek megfelelő intézése. Láttuk a koaliczió kormányrajutásával is, hogy a fait accompli-val szemben milyen nehéz az előbbi kormány lekötöttségét megváltoztatni. Ez óriási kompi ikácziókkal jár és akkor utólag hiába siránkozunk a gazdasági kiegyezés roszszasága felett, már nem tudunk az elhamarkodások okozta károkon segíteni. (Ugy van! a baloldalon.) Épen ezért 52