Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-594
*)9L országos ülés iulő deczcmber 10-én, pénteken. 390 tisztán financziáks szempontból és azért, hogy a, pénzügyi egyensúly fenn legyen tartható, meg volt okolható az hogy ezen bevételi többletek helyett a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok a jövedelemadóval rovassanak meg. De nézetem szerint technikailag akkor is más megoldás lett volna választható. (Mozgás balfelöl.) Ma azonban ez a szempont, egyáltalában nem forog fenn. De különben is az ellen tiltakoznom kell, hogy ugy fogják fel a jövedelemadó kérdését, nem anynyira itt a házban, mert e tekintetben nem merültek fel itt ilyen irányú észrevételek, hanem a zsurnalisztikában — mint hogyha ebből kerülne ki, vagy ez volna Magyarország hadi megadóztatása. (Ugy van I jobbfelől.) Ez nem is hadiadó ; helytelenül nevezzük igy ; ez hadsegélyezési adó és ettől természetesen független az a kérdés amelyet a vita során csak Rakovszky István képviselő ur vetett fel, t. i. a háborús nyereségek megadóztatásának kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) Biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ha ez a kérdés olyan egyszerűen lett volna megoldható, mint ahogyan ő képzeli, midőn azt mondja, hogy mindent megbocsátott volná nekem, amit bevettem ebbe a törvényjavaslatba, ha még egy szakaszt vettem volna be, azt t. i., hog} r a háborús nyereség pedig külön adó alá esik, akkor feltétlenül bele is iktattuk volna a javaslatba ezt a szakaszt. Mert én azon a nézeten vagyok, hogy ha egyáltalán indokolt és jogosult az adóztatás, mint ahogy természetesen az, elsősorban és leginkább indokolt a háborús nyereségek megadóztatása. (Élénk helyeslés a jobboldalon és bal/elől.) Rakovszky István: Az egész vonalon! Teleszky János pénzügyminister: Igenis az egész vonalon. Én foglalkozom ezzel a kérdéssel és méltóztassék, t. képviselő, ur meggyőződve lenni arról, hogy ha a kérdés annyira megérett volna, hogy e tekintetben konkrét javaslattal állhattam volna elő, akkor elő is állottam volna azzal, de itt van az óriási nehézség magának a háborús nyereség fogalmának a megállapításában. Sághy Gyula : A németek már megoldották ! Teleszky János pénzügyminister: A németeknél sem történt ez még meg. A németek is keresik a módját. Ami megtörtént, az inkább Angliában történt, és Angliában is felmerül az a nagyon jogos vád és aggodalom, hogy miután ők az excess profitot adóztatják meg, ennélfogva a törvény szerint egy kalap alá esik — pedig lényegében igen nagy különbség van köztük, — két olyan gyáros, akik közül az egyiknek azért van több jövedelme, mert a hadsereg számára, — mondjuk — drágán szállit czikkeket, a másiknak pedig azért van nagyobb jövedelme, mert az ipartelepeit lényegesen nagyobbította. , Itt van mindjárt ez a konkrét kérdés, amely Angliában felmerült «s meglehetősen nagy nehézséget okozott. Csak jelezni akartam, hogy nagy nehézségek vannak a háborús nyereség megadóztatása körül, mert azt hiszem, abban egyet méltóztatnak érteni, hogy ha ily adóztatást csinálunk, az ne terjedjen ki kizárólag a hadseregszállitókra. (Igaz! Ugy van íj. Szterényi József: Általános legyen! Teleszky János pénzügyminister: .i-. hanem fel kell sorolni mindazokat, akik a háború folytán a rendesnél nagyobb nyereségben részesülnek. Különösen Magyarország helyzetében három momentum van, amely a kérdés megoldását nagyon megneheziti. Csak tájékoztatni akarom a t. házat, mert ismétlem, hogy foglalkozom a kérdéssel. (Halljuk ! Halljuk !) Egyik nagy nehézség az, hogy a mi orszárgunk még igen nagy mértékben földmivelő ország és hogy a háborús nyereségek is jelentékeny részben a mezőgazdaságot űzők által voltak, vagy lettek volna megszerezhetők. Már most annak megítélése, hogy konkrét esetben X, mezőgazda tényleg szerzett-e magának nagyobb jövedelmet, annak eldöntése sokkal nehezebb a mezőgazdaság terén, mint az ipar terén, mert a mezőgazdasági könyvvitel sokkal nehezebb dolog, de különösen igen nehéz kérdés ez azért, mert kétségtelen, hogy az a több-bevétel, amelyhez ez a magyar gazda a háború folyamán jutott, részben nem többnyereség, hanem a forgótőkének pénzzé való átváltoztatása. (Igaz! Ugy van!) Már most annak megítélése, hogy ebből a bevételből, amelyben kétségkívül van teoreticze véve háborús nyereségi elem is, mennyi vehető háborús nyereségnek, mennyi nem, az egy igen nehéz és komplikált dolog. Ez az egyik momentum, amely nálunk sokkal nehezebbé teszi a kérdés megoldását, mint másutt. A másik ok, amely sokkal nehezebbé teszi a megoldást nálunk, mint más országokban, az, hogy a mi eddigi adórendszerünk semmi támpontot nem nyújt arra nézve, hogy a háborús nyereségek megadóztatása hogyan legyen beilleszthető. Nagyon sajnálom, hogy annak idején nem sikerült az a törekvésem, hogy a Wekerleféle adóreform életbelépjen, mert hiszen, ha ez sikerült volna, akkor most egy két-három éve érvényes adórendszer birtokában lennénk, amelyhez könnyebben simulna hozzá a háborús nyereség megadóztatása. Teljesen akkpr sem sikerülne, mert hogy ez a kérdés igazán jól legyen megoldható, az kellene, ami Németországban.van, ahol t. i. a vagyoni adó is be van hozva s ezért a kérdés megoldása ott sokkal könnyebb. (Halljuk ! Halljuk!) A harmadik ok, amely igen nehézzé teszi a kérdés megoldását, az, hogy azt tartom, hogy T ama szoros gazdasági kapcsolatnál fogva, amelyben a monarchia másik államával vagyunk és annál a gazdasági közösségnél fogva és a közös érdekeknél fogva, amelyek fennállanak . : . . " ••'/' Sümegi Vilmos: Mindig ez a baj t - : , Teleszky János pénzügyminister:,. szükséges, hogy a teher egyformán oszoljék meg épen azokra nézve, akik a hadsereg részére szállitanak, mert különben ezáltal a magyar szállító óriási hátrányba jutna. az osztrák szállítóval
