Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-594
308 J'J'I. országos ülés 1915 de akkor a mostani törvényben való és a tiszt viselők drágasági segélyére vonatkozó intézkedés is idetartozik és ide tartozik a több kérdés is, amely mind szoros értelemben vett pénzügyi természetű intézkedés, amely ha budgetunk volna, nem is a költségvetési törvényben, hanem egyszerűen magában a költségvetésben szerepelne egy-egy tétel formájában. Ilyen az ágyúgyár kérdése is, amelyre nézve Rakovszky István t. képvsielő ur még azt is szememre vetette hogy ez is ebben a javaslatban van. Mivel tehát az ágyugyárral kapesolatban megtámadott mondván hogy az a körülmény hogy az ágyúgyár tőkéje oly lényeges összeggel emelendő. és hogy ez az összeg részben olyan indokokban leli magyarázatát, amelyeket egész részletességgel és a Valóságnak megfelelően előadtam, és hogy ez mutatja azt, hogy milyen felületességgel kezelik ezt a kérdést. Ezért kénytelen vagyok a következőket előadni: (Halljuk ! Halljuk 1) Aki valaha vezetett nagy épitkezést vagy nagy iparvállalatot létesített, az tudja, hogy az ilyen kérdések nem oldhatók meg egy fillérnyi vagy egy koronányi összegig menő pontossággal. Hogy mennyire áll ez, azt mutatja az a körülmény, hogy a magyar ágyúgyár tőkéjének % része magánvállalkozóé; a Skoda-gyáré amely az egész épitkezést vezeti, amely bizonyosan összes üzleti tevékenységét belefekteti abba, hogy lehetőleg gazdaságosan csinálja ezt a dolgot, mert hiszen az ő pénzéről van szó, s ez a nagy czég abban semmi különöset nem talált, hogy ezek a körülmények előfordultak, és hogy egy ilyen óriási tőkeemelés szüksége áll elő. Amit tehát az a magán iparos természetesnek tart, azt az állam sem hagyhatja figyelmen kivül. Szterényi József (közbeszól). Teleszky János pénzügyminister: Nem is a képviselő ur álláspontjáról van szó. hiszen Rakovszky István képviselő urnak felelek. (Halljuk! Halljuk !) A felemelt tőkének 6 / 13 része Skodáéknak a pénze, amely bejön Magyarországba és itt fog dolgozni. Ami pedig azt a vádját illeti, a t. képviselő urnak, hogy ez azért van, mert Győrt akartuk minden áron boldogítani, mert Győr képviselője különös érdemeket szerzett, erre már a közbeszólás során válaszoltam, de biztosithatom a t. képviselő urat, hogy azt, hogy épen Győr választatott az ágyugyárnak helyéül, semmi más nem. indokolta, mint a legszorosabban vett objektív érdekek. Ha Magyarország térképére méltóztatik tekinteni s ha egyrészt azt méltóztatik tekintetbe venni, hogy. az ágyugyárnak lehetőleg az ellenségtől védett területen, kell lennie, és ha másrészt azt méltóztatik figyelembe venni, hogy kívánatos, hogy az ilyen nagy tömegczikket gyártó vállalat viz mellett létesüljön ; és harmadszor hogy ha elimínáljuk bizonyos okokból azt, hogy teljesen az ország határán legyen az ágyúgyár, és ha figyelembe vesszük azt, hogy kívánatos, hogy a munkások lehetőség szerint magyar állampolgárok legyenek, akkor azt hiszem, .hogy keresve sem méltóztatik más megiczember 10-én, pénteken. felelőhb várost találni a magyar ágyúgyár szánjára, — ha nem Budajjesten akarják azt létesíteni, — mint Győrt. Azt hiszem tehát, hogy ebből a körülményből a kormány ellen vádat kovácsolni nem lehet. Hogy a t. képviselő ur beszédjével, miután már itt tartok, végezzek, tiltakoznom kell az ellen az állítás ellen is, hogy ennek a törvényjavaslatnak czime olyan óriási tiszteletlenség volna a magyar törvényhozás ellen és hogy az a körülmény, hogy ez a czim nem takarja a valóságot, jellemzi a mi egész kormányzati rendszerünket. Én, t. ház, nem vitatom azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak más czimet nem lehetett volna adni. Tény azonban az, hogy 1873 óta az összes, olyan törvényjavaslatoknak, amelyek valamely költségvetési évre , vonatkozó indemnitásnak a meghosszabbítását; tartalmazták, ez volt a czime és igy semmi egyéb, mint a tradicziókhoz való ragaszkodás, volt az oka annak, hogy ezt a czimet választottuk, ez pedig semmi körülmények között sem tekinthető a törvényhozás elleni tiszteletlenségnek. Visszatérve ezek után Szterényi József képviselőtársam beszédére és felvéve a fonalat ott, ahol azt elejtettem, a t. képviselő ur azt kívánja, hogy a jövedelmi adót a második évre a bankokra is vessük ki, (Halljuk I Halljuk !) azt mondván, hogy azok az indokok, amelyek fenforogtak tavaly és amelyek miatt ez az adó a bankokra nem volt kiterjeszthető, az idén fenn nem állanak. Nem tudom, hogy a t. képviselő ur csak a bankokra, vagy az összes iparvállalatokra akarja-e kiterjeszteni ezt az adót. Én mindenesetre kérném a t. képviselőházat, hogy ne méltóztassék ilyen értelemben határozni. Az. amit méltóztatott mondani, hogy a gazdasági helyzet bizonytalansága volt a főoka annak, hogy a múlt évben nem terjesztettük ki a jövedelmi adót a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra, csak részben áll. Ez, azt mondhatnám, egy mellékindok volt, amely a diszkusszió során merült fel. A főindok az volt, hogy azok az összes objektív érvek, amelyek nézetem szerint teoreticze akkor is hibásan, de mégis fel voltak hozhatók amellett, hogy az u. n. Wekerle-féle adóreformban a jövedelemadó a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra is kiterjesztessék, amire nézve én példát egyáltalában nem tudok, nem állhatnak meg akkor, amikor a reformot nem a maga egészében, hanem csak a jövedelemadót kiszakítva valósítjuk meg. Mert, t. ház, a jövedelemadónak, amint azt tavaly is ezen a helyen kifejtettem, az elnevezésében benne rejlik az a főkritériuma, hogy az személyhez kötött fogalom, mert jogi személynek jövedelme nincs. (ügy van! jobb/elől.) Amikor a Wekerle-féle adórendszer (Halljuk ! Halljuk !) a jövedelemadó behozatalával egyidejűleg eltörölte az általános jövedelmi pótadót, leszállította a tőkekamat-adót, leszállitota az iparvállalatoknak, az u. n. nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak a kereseti adóját, akkor
