Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-594
59-'i. országos ülés 1915 deczember 10-én, pénteken, .S93 az országnak gazdasági helyzetét megjavítani nem fogjuk. Engem szemben a minister úrral elfoglalt ellentétes álláspontunkban megvigasztalt többek között egy körülmény: bogy Magyarország legnagyobb pénzügyi és közgazdasági kapaczitása — azt hiszem, megegyezünk ebben pártkülönbség nélkül, az egész ország — Wekerle Sándor, ugyanezeket a gazdasági elveket vallja, amelyeknek szolgálatába én voltam szerencsés állani. A nemrég elhalt másik pénzügyi kapaozitás, Széll Kálmán, szintén ugyanezeket az elveket vallotta. De ráczáfolt az ellentétes álláspontra és igazolta az én álláspontomat maga a háború. Mit csináltunk volna megfelelő ipar nélkül ebben a háborúban ? Hisz katonáink önfeláldozó hősiessége mellett ezt a háborút tulajdonképen az ipar nyerte meg, a Kruppok Németországban, a Skodák Ausztriában, a Weisz Manfrédek, a Wolfnerek Magyarországon, azok a nagy ipari vállalatok, amelyek emberi erőt meghaladó módon a háborúra a háborúban szervezkedtek át, hogy teljesítsék azt a kötelességet, amelylyel tartoznak a hadviselés érdekének. Méltóztassék megtekinteni ilyen ipari üzemeket, akkor nem fogjuk csupán azt a jövedelmet látni, amelyet ezek a vállalatok a háborúból szereznek, hanem egyúttal azt a munkát, azt a teljesítményt is, amelyet azok a háború érdekében nyújtanak. Nem folytatom tovább, mert hisz talán lesz alkalmunk az iparpolitika kérdésével külön is foglalkoznunk, csak hangsúlyozni kívánom a háború utáni idők egyik feladatául, ugyanúgy, mint t. barátom. Serényi Béla tegmvp tette, a viziutak kérdését, nem szorosan abban a vonatkozásban, amelyben ő tette azt, hanem vasúti politikánk kiegészítő része gyanánt, hogy egy ujabb sulyos megpróbáltatás idején ne legyünk ismét abban a helyzetben, amelyben ma voltunk és ne kelljen ismét megküzdenünk azokkal a nehézségekkel, amelyekkel most kellett megküzdeni. Különösen figyelmébe ajánlanám a t. kormánynak legnagyobb viziutunknak, -a Dunának megfelelő felszerelését, amely a Törökországgal és Bulgáriával való, remélhetőleg szorosabb gazdasági kapcsolatunk folytán fokozottabb jelentőségre fog szert tenni, amelyben Magyarország, ha idejekorán lép fel és idejekorán teszi meg a szükséges intézkedéseket, gazdasági életünkre nézve óriási jelentőségű intézkedéseket tehet. Nem fogok foglalkozni azokkal a nagy szocziális kérdésekkel, amelyek a háború után reánk várnak, az idő korlátozottsága ezt nem engedi meg, (Halljuk/ Halljuk/ bal felől.) de jelezni kívánnám azt, hogy számoljunk azzal, hogy a lövészárokból hazatérő milliónyi polgár, milliónyi dolgozó ember nem fogja többé eltűrni azt a szocziális politikát, azt az érzéketlenséget sorsának intézése iránt, (Ugy van / Ugy van ! a bal- és a tszélsőbaloldalon.) mely a múltban volt. Nekünk el kell határoznunk magunkat egy nagyarányú szocziális politikára nemcsak az alkotmányos joKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. gok nyújtásának kérdésében, mint amely ezen elhatározás első tételének állíttatik, — tényleg fontos az is, — hanem a dolgozó társadalom anyagi helyzetének javításával, ami követelőleg kopogtat kapuinkon, amelyeket ki kell nyitni, nagy anyagi áldozatokkal is. Ezek azok a nagy feladatok, amelyek a háború után ránk hárulnak és ez az a helyzet, amelyben én az országot a háború után látni vélem. Ahhoz, hogy ezt a nagy, évek hosszú sorára terjedő munkát elvégezhessük, össze kell fognunk mindnyájunknak; e komoly munkából ki kell vennie a maga becsületes részét mindenkinek. De hogy ezt elvégezhessük, nyugodt politikai — ugy belpolitikai, mint külpolitikai — és nyugodt kereskedelem-politikai időre van szükségünk, annak a nagy feladatnak érdekében, amelyet majdan végeznünk kell s ha nem akarjuk az országot gazdasági válságok sorozatának kitenni, el kell távolitanunk az útból mindazt, ami bármikéften útjában állhatna a munka elvégzésének. Ide tartozik elsősorban az Ausztriával való gazdasági viszonyunknak megfelelő időben megfelelően való rendezése. En nem osztozom azok véleményében, akik a t. kormánynak a házon kívül — a házban még nem merült fel ez a kérdés — szemrehányást tettek azért, hogy az Ausztriával való kiegyezés kérdésében a tárgyalásokat megindította. Nemcsak nem osztozom azok véleményében, hanem utalok már májusban tartott beszédemre, ahol bátor voltam felvetni azt a kérdést, hogy minő helyzetbe fog jutni Magyarország, ha a béketárgyalások során Ausztria-Magyarország mint nagyhatalom . természetszerűleg egységesen fog gazdaság-politikai és kereskedelem-politikai kötésekbe belemenni í Mert hiszen talán abban az illúzióban nem ringatja magát senki, hogy a béketárgyalásoknak egyik igen nagy anyagkotnplekszumát ne a kereskedelmi, ne a gazdasági politikai kérdések alkossák. Én tehát inkább helyeslem a kormánynak azt az eljárását, hogy ezeket a tárgyalásokat megindította. Szükségesnek tartom, hogy ezek a tárgyalások annyira jussanak, hogy azok a fontosabb elvi kérdésekben, amelyek a közöttünk lévő jövő gazdasági viszony rendezésének alapját és legfontosabb alkotórészét képezik, a két állam között teljes megegyezés jöjjön létre, mert hiszen sem Németországgal, sem más állammal általában a béketárgyalásokat illetőleg komoly tárgyalásokba enélkül bele nem mehetünk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy maga a kiegyezés, maga az uj szerződés minden részletben megalkottassék, mert amily fontos az első, az elvi megállapodás, oly lehetetlen az utóbbi, mert hiszen a háború oly eltolódásokat hozhat területi és gazdaságpolitikai vonatkozásokban, amelyeknek ennek a viszonynak részletes rendezésénél természetszerűleg figyelembe kell jönniök, aminek következtében a kiegyezés egyes részei aszerint fognak módosulni, amint a helyzet adódni fog. Meggyőződésem az, t. ház, hogy kölcsönös jó50
