Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

deczember lé-én, pénteken iérfiakkal, a német gazdasági élet nagy előkelő tényezőivel. Valahányszor oda visz utam, mindig felemelő érzés tölt el, mikor látom azt, hogy pártokra és jmrtviszonyokra való tekintet nélkül miként hatja át azokat a köröket, hogy ugy fejezzem ki magam, minden németet az a nagy gondolat, amely a »németség«, a »Deutschtum« szóban fejeződik ki. Tervszerűen, komolyan, rendszeresen, félretéve minden más szempontot, ezt az egy czélt szolgálják. És ha a parlamentben eltérők is, miként mindenütt, a pártpolitikai szempontok : abban a munkában, amelyet Németország nagysága, a német gazdasági élet felvirágoztatása tekintetében kifejtenek, egyek mindannyian, ott köztük különbség nincs. Vajha, t. ház, elmondhatnék ugyanezt magunkról is és ne látnók azt a sivárságot gazdasági életünkben, azt a sivárságot poltikai életünkben, hogy nem azt kérdezzük: mit dolgozik, hanem : ki dolgozik. (Igaz ! Ugy van !) Ennek, t. ház, a jövő Magyarországban el kell tűnnie. A munkában egyesülnünk kell! Erre kérem a t. házat, a t. ház minden tagját; a javaslatot azonban nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! Nem volt szándékomban a vita mostani stádiumában igénybe venni a t. ház türelmét, már csak a hozzászólásra feliratkozott szónokok nagy számára való tekintetből is, azonban a t. előttem szóló képviselő urnak igen éles és részben az én egész eddigi működésemről igen szigorú kritikát mondó beszédje kényszerit arra, hogy már most felszólaljak, elsősorban felelve a t. képviselő urnak és azután természetesen kitérve röviden azokra is, amik a vita eddigi során a többi szónokok részéről az én általam képviselt közgazdasági ügyeket illetőleg elhangzottak. (Halljuk! Halljuk !) 394 594. országos ülés 11)15 akarattal s főleg ha ugyanazzal a jóakarattal, amelylyel mi viseltetünk Ausztria iránt, Ausztria ugyanolyan jóakarattal viseltetne mi irántunk, meg fogjuk találni azt az alapot, amelyen jövő" gazdasági helyzetünket a monarchia mindkét államának gazdasági hasznára rendezhetjük be. A másik kérdés, amelyet meg kell oldanunk, nemcsak azért, hogy a munkát végezhessük, de hogy a béketárgyalások azzal a sulylyal bírjanak politikailag is, gazdaságilag is, amelylyel birniok kell, Németországgal való gazdasági viszonyunk rendezése. Nem ismeretlen a t. ház előtt az az álláspontom, hogy a lehető legszorosabb gazdasági közeledés hive vagyok Németországgal szembén — felesleges hangsúlyoznom, hogy oly feltétel mellett és addig a határig, migsem a felségjogok, sem állami önállóságunk érintve nincsenek, amig kereskedelempolitikai szuverenitásunk mellett ez megoldható, És meggyőződésem, hogy megoldható, mert hisz egy a politikai érdekszövetséget kiegészítő gazdasági érdekszövetség van közöttünk. És ha ezen szorosan gazdaságpolitikai viszony meUett eleinte átmenetileg bizonyos nehézségeink is lesznek, ha bizonyos áldozatokat is kell hoznunk, meg kell hoznunk azokat, mert a későbbi jövő oly perspektívákat nyit meg, ametyek egész gazdasági életünkre iparilag, gazdaságilag átalakitólag fognak hatni. Épen azért engedje meg a t. koTmány, hogy melegen ajánljam figyelmébe ezeknek a kérdéseknek addig való rendezését, amig módunkban van kellő sulylyal érvényesíteni a magunk érdekeit, addig, amig a béketárgyalások el nem érkeznek, hogy igy nagy, erős, hatalmas gazdasági erőt képviselhessünk a béketárgyalások alkalmával. Ennek kapcsán végezetül szükségesnek tartom a Törökországhoz és Bulgáriához való viszonyunk idejekorán való rendezését. És legyen szabad figyelmébe ajánlanom a t. kormánynak, hogy Németország már lent van Törökországban és a maga nagy előrelátásával, a maga nagy energiájával készíti elő a talajt. Nekünk tehát tanulnunk kell ebből az energiából, ebből az élelmességből, nekünk követnünk kell ezt az előrelátást és idejekorán rendeznünk kell ezeket a kérdéseket. Vissza kell térnünk Balkán-politikánkat illetőleg a boldogemlékü gróf Andrássy Gyula külügyminister által lefektetett gazdasági elvekhez; magunkhoz kell kapcsolnunk a Balkánt gazdaságilag, hogy érvényesülhessünk ott politikailag. Soha kedvezőbb alkalom nem volt rá Törökországgal és Bulgáriával szemben, mint ma. És ha a Balkán többi országai azt látják, hogy ez az ut, amely az ő megerősödésükhöz vezet, akkor meg lesz állajätva a mi utunk is a Balkán összes államaihoz, de a Balkán népeihez is. T. ház ! Végeztem, beszédemmel. Hálás vagyok a t. háznak azon türelemért, amelylyel megajándékozni méltóztatott. Egy nagy külföldi vállalat megtisztelt azzal, hogy alelnökévé választott meg és ebből folyólag időnkint Németországban van dolgom, ahol alkalmam van érintkezni német államfő .4 z elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Az előttem szóló t. képviselő beszédjének elején igen szigorú, — nem mondhatnám, hogy kritikát mondott, mert hiszen kritikának talán az a lényege és a szükséges kelléke, hogy bizonyos pozitívumokat állítson és fejtsen ki, — hanem igen erős jelszavakat halmozott össze a kormány és az adminisztráczió eddigi eljárásának megítélésére. Azt mondotta, hogy az ország összes gazdasági köreiben óriási az elkeseredés nem ama bajokért, amelyek a háború következtében állottak elő, hanem ama bajokért, amelyek a kormány és közegeinek intézkedései folytán állottak elő. (Félkiáltások a baloldalon : Igaza van! Szóról szóra igaz !) Én elismerem, hogy komoly bajok vannak gazdasági téren. Hiszem, részben tudom is, hogy az összes hadviselő államokban igen komoly helyzet van gazdasági téren, — ami természetes. Azt" is tudom, t. ház, hogy távol van tőlünk az, hogy megtettünk volna minden intézkedést, ami ideáli-