Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

:"5!)2 ä9h. országos ülés 1915 di val szoros kapcsolatban álló kérdésre irányítani, amelyet nem ajánlhatok elég melegen a t. kormány figyelmébe, még pedig későbbi súlyos bajok elkerülése szempontjából. A legnehezebb kérdés, amely a háború után egész iparunkra, a legjelentősebb iparágakra nézve elő fog állani, a nyersanyag beszerzésének kérdése. A nyersanyagok nagy része tengerentúli. Ha azokat idejekorán biztositanunk nem sikerül, akkor természetszerűleg kedvezőtlenebb helyzetbe kerülünk azon államokkal szemben, amelyek e téren megelőznek. De egy másik veszedelem is van. Minthogy egyszerre merül ki egész Európának nyersanyaga, a háború után egyszerre fog előállani a nyersanyagszükséglet. Amerikában a beszerzés versenye mesterségesen fel fogja verni a nyersanyagok árát és gondoskodni fognak arról, hogy az öreg Európa számára felvervén a nyersanyagok árát, ezúttal dúsan ellássák magukat már jó eleve nyersanyagokkal. Az a nagy veszedelem is fenyeget, hogy amig mi a háború után csak gondolkozhatni fogunk a nyersanyagokról, addig Amerika el fogja özönleni Európa piaczait a maga olcsó nyersanyag mellett gyártott tömegczikkeivel. Méltóztassék üzleti körökben érdeklődni, már dúsan méltóztatik megtalálni a nyomait annak, hogy Amerika ipari szállításokat köt le a háború utánra. És itt van a nagy veszedelem egyik része, melylyel vajmi nehéz lesz iparunknak megküzdenie. Ha még ehhez hozzájárulna az is, hogy midőn mi a drágább áron vásárolt nyersanyagok mellett gyártott produktumainkat piaczra akarjuk bocsátani, Amerika a maga nagy versenyével, az ő óriási nagymennyiségű olcsó produktumait velünk egyszerre fogja Európában piaczra hozni; akkor katasztrófa fog előállani, amelytől szeretném megóvni Magyarország közgazdasági életét. Ép ezért bátor vagyok a t. kormány figyelmébe ajánlani azt a gondolatot, hogy méltóztassék talán Németországgal és Ausztriával egyetértve a nyersanyag kérdését idejekorán gondoskodás tárgyává tenni és nem bízni a magánosok versenyére a nyersanyag beszerzését, hanem méltóztassék államilag kézbe venni, ami egyúttal talán a valutakérdés tekintetében is nagy előnyökkel fog járni. (Helyeslés a baloldalon.) Tegnap olvastam egy angol országi forrásból származó közlést, mely szerint Németország már megkezdte az ezirányu akcziót és 100 millió dollárért biztosított már magának gyapjút, pamutot, rezet stb., vagyis azon az utón járnak, amely utat elhanyagolnunk nekünk sem szabad, ha nem akarunk súlyos helyzetet teremteni. Annyival fontosabb ez, mert hiszen szorosan összefügg vele a hajózás, a nyersanyagok hazaszállításának kérdése is, mely a háború után szintén nem lesz könnyű feladat, mert ha nem társulunk benne Németországgal, vajmi nehezen fogunk boldogulni. Szeretnék azokról az előkészületekről is beszélni, amelyeket az ellenséges államok tesznek a háború alatt gazdasági életük majdani megujieczember 10-én, pénteken. tására, a háború utáni helyzet könnyítésére, de az idő korlátoz benne és így mellőzöm ezt. Tisztán csak arra utalok, hogy nagy konczepczióju iparpolitikát ajánlok a t. kormány figyelmébe a háború utánra, annyival inkább, mert téves az a felfogás — hiszen Magyarországon nem kellene hangoztatni, de, sajnos, vannak, akikkel szemben nem lehet eléggé hangoztatni — hogy a magyar iparfejlesztés nem egyedül magyar érdek, a magyar iparfejlesztés egyúttal a monarchia érdeke is, mert erős, deczentralizált ipar nélkül a monarchia két állama, mint egységes nagyhatalom, gyakran furcsa helyzetbe kerül. Én tudom, hogy két kérdésben — az egyik épen az iparpolitika, a másik az ezzel kapcsolatos beruházási kérdés — a t. pénzügyminister úrral bizonyos ellentétes felfogásban vagyunk. Több mint tiz éve már annak, hogy mi ebben a kérdésben egymással elvi harczot folytatunk. Hol én voltam felül, hol ő került felül, de ez nem változtat a kérdés lényegén. Az igazság mégis csak igazság marad, és én merem állitani és ismételni, daczára ennek a harcznak, amely természetszerűleg mindig a legtiszteletreméltóbb eszközökkel folyt köztünk, hogy én nem tudom elképzelni államháztartásunk rendezését nagy indusztria nélkül. Legyen olyan kegyes a pénzügyminister ur, mondja meg, mit csinált volna a hadikölesön kérdésében, ha épen az az indusztria, a magyar nagyipar és a közgazdasági életnek vele kapcsolatos ágazatai nem állottak volna melléje oly igazi odaadással és nem hozták volna meg köteles áldozataikat ? Itt van az előadó ur összeállítása szerint a jövedelemadó. 8 milliárd a mezőgazdasági termelés — mert annyit képvisel körülbelül normális viszonyok között, nem 40 és 37 K-ás búzaárak mellett, a magyar mezőgazdasági és erdészeti termelés értéke. A számok nincsenek lezárva, de az eddigi eredmények, amelyeket a jiénzügyi bizottság elénk tárt, 8 milliárd mezőgazdasági termelés mellett 85,020.00 koronán felüli jövedelemadó-alapot nyújtanak. Hegedüs Lóránt előadó: 31 vármegyéből! Szterényi József: Tudom. Hangsúlyoztam: az eddigi adatok szerint. Nagy Ferencz (közbeszól). Szterényi József: Bocsánatot kérek, én hangsúlyoztam, hogy 8 milliárd a termelési érték és az eddig velünk közölt adatok szerint 85 millió ebből a jövedelemadó. Hisz az indusztria sincs teljesen benne, méltóztassék majd ugyanazt a 31 vármegyét az indusztriánál is figyelembe venni, nemcsak a mezőgazdasági termelésnél. Ezzel szemben 2.5—3 milliárd az ipari termelés, ennyi t. i. az ország gyáriparának összes termelése a 120 milliós jövedelemadó alapján kiszámítva. Hogy hibába ne essem, hangsúlyozom, hogy a 120 millióban az iparral kapcsolatos bizonyos más ágazatok is benne vannak; de a különbség oly feltűnő, hogy felesleges ehhez bővebb kommentárt fűzni, annyira szembeötlő, hogy nagy indusztria nélkül, erősebb iparfejlesztési politika nélkül ennek