Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-594
ö9k. országos ülés 1915 deczember 10-én, pénteken. 387 viszonyokat. Hazai viszonyainkra nézve, sajnos, nincsenek adataink. A Zentralstelle für Volkswohlfährt Berlinben kimutatja azt, hogy békében esik 1000 katonára Poroszországban 1.96, Angliában 3.16, Oroszországban 4.69 és Francziaországban 7.30 tüdővészes. Egy másik kimutatás szerint, amelyet egy franczia folyóirat állított össze, a franczia hadügyi kormányzat most a háborúban vizsgálat tárgyává tette, hogy a bevonuló ifjúságnak hány százaléka van tüdővészszel terhelve, vagy a jelek szerint mennyiben aggályos azok hadbavonulása tüdő vész szempontjából. Arra a rettentő eredményre jutott, hogy a bevonult ifjúságnak 65 százaléka inklinál a tüdővészre. Nálunk, t. ház, egyetlen adat áll rendelkezésünkre arra vonatkozólag, hogy mit várhatunk a háború veszedelmétől e tekintetben. A budapesti munkásbiztositó pénztár 1914. évi jelentése azt mutatja, hogy 1% hijján 50%-kal csökkent a háború kitörése óta tüdővészes betegeink száma, vagyis ezek, bevonultak, hogy katonai kötelezettségüknek eleget tegyenek. És hogy hány százalék és milyen állapotban fog visszajönni, azt ezekből az adatokból könnyű következtetni, (ügy van ! balfelől.) Németországban, beavatott szakkörök, fél milliónál többre teszik a várható tüdővészes katonák számát, és ott természetesen már megtörténtek az előkészületek a szükséges intézkedésekre. Ezzel szemben Magyarországon erre a rettentő nemzetveszedelemre, az 1915—16-ik évre, a költségvetés* összesen 697.000 koronát fordit, mig Németországban a munkás rokkantbiztositás, egyedül a tüdővészre több mint húsz milliót szán egy évben, tehát többet mint Magyarország az összes közegészségügyi czélokra, ideértve az egyetemi klinikákat, a kórházakat, a különféle szanatóriumokat és elmegyógyintézeteket. Miért említem fel, t. ház, ezeket az adatokat % Felemlítem azért, hogy a t. minister urnak módot adjak minden egyéb állami jövedelmi forrás csökkentése nélkül a tüdővész elleni küzdelem czéljaira egy olyan összegnek a költségvetésbe való beállítására, amely a jövedelmi adóból folyva be, egyébként is hadi jótékonysági czélokra fordittatik. Ezen összegből körülbelül 20—22 millió lenne a tüdővész elleni védekezés czéljaira fordítható. Bléltóztatnak még emlékezni, t. ház, hogy a jövedelmi adóról szóló első törvényjavaslat tárgyalásakor ellenzéki oldalról felmerült az az aggály, hogy a bankok és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mentesittettek ezen jőve-, delmi adó fizetése alól is. Nem akarok most kiterjeszkedni arra a mozgalomra, amely annak idején az egész adóreformkérdés elodázását kezdeményezte, de egyre mégis reá kell mutatnom s ez az, hogy ez a kezdeményezés onnan indult ki — önös érdekből •— ahol ma mentesítve vannak a jövedelmi adó fizetése alól, t. i. a bankoktól. (Igaz ! Ügy van I balfelől.) Eltekintve a mozgalom egyik ágától, amely demokratikus irányú volt, az adóreform életbeléptetése, Wekerle Sándornak ez a nagy alkotása, jórészben azért késett, mert nagybankjaink egy olyan óriási akcziót indítottak, amely elől a kormány végre is jónak látta az elodázás álláspontjára helyezkedni. Polónyi Géza: Meghátrált! Szterényi József : Ma már, t. ház, azok a szempontok, amelyek a t. pénzügyminister urat az első javaslat előterjesztésekor vezették, azok az indokok, melyeket velünk akkor közölni méltóztattak, nem állanak fenn. Az első háborús félév bizonytalan helyzete, a bankok és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mérlegviszonyai, az árfolyamveszteségek, amelyek a bankokat értékpapirkészletükben fenyegették, ma már mind konzultált tételek (Igazi Ugy van! balfelől.) és az idei mérleg — nem beszélek a múlt évi mérlegről — mondom az idei első félévi mérleg mindenütt azt mutatja, hogy valamennyien, a minister ur és mi is csatlakoztunk a háború gazdasági hatásának megítélésében, mert a bankok kivétel nélkül olyan mérlegeket produkáltak az ez idei első félévben, amelyek joggal engedik azt a következtetést vonnom, hogy minden nehézség nélkül (Igaz! ügy van! balfelől.) megróhatok a bankok is a jövedelmi adóval, annak a nagy nemzeti czélnak érdekében, amelyet ez az adónem szolgálni hivatva van. (Igaz ! Ügy van ! Taps balfelől.) A pénzügyminister urnak tehát módjában van egy olyan alapról gondoskodni, amely a tüdővész elleni mozgalom kiterjesztése, fokozása érdekében megfelelő eszközt nyújt. (Igaz ! ügy van! Taps balfelől.) Egyidejűleg azonban figyelmébe kell ajánlanom a t. pénzügyminister urnak a n} 7 ilvános számadásra kötelezett vállalatok egy, szerintem. sérelmes megadóztatását, nevezetesen azt, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok a rendes adókirovás során a hadijótékonysági czélokra fordított tekintélyes adományaik után is megadóztatnak. Én azt hiszem, hogy ez a kincstár részéről igen méltánytalan eljárás, mert ha az egyik oldalon serkentjük ezeket a vállalatokat arra, hogy a hadijótékonyság terén igyekezzenek minél nagyobb eredményt felmutatni, tanúsítsanak mennél nagyobb áldozatkészséget, akkor nem méltányos, ha a másik oldalon, az adókirovásnál, az ilyen hadijótékonysági czélokra adott összegeket adó alá veszszük. Én tehát ajánlom a t. minister urnak, hogy ezt a sérelmes állapotot szüntesse meg és ezzel el is hagyom ezt a területet és áttérek beszédem tulajdonképeni -tárgyára. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! Itt ismét egy kis rekrimináczióval kell kezdenem, nevezetesen azzal, hogy én vártam, hogy a t. kormány, illetőleg a pénzügyminister ur csak ugy, mint az összes többi államok, még Oroszországot sem véve ki, a hadiköltségek tekintetében tájékoztatta volna a házat és a közvéleményt. Nem lehet azt mondani, hogy ezek a költségek titkot képeznek és nem titok ez, t. ház, sőt nézetem szerint talán a törvényhozás 49*
