Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

593. országos ülés 1915 d ebbe akarom beleilleszteni, ebbe kell beleillesztenünk a mi nemzeti politikánkat. S akkor legyen megmondva az első szónál, mely erről a tárgyról esik, hogy mi nagyon jól tudjuk, hogy magyar glóbus nem létezik; nagyon jól tudjuk, hogy izoláltságban nem élhetünk, nagyon szívesen veszünk részt olyan hatalmi alakulatoknak létesítésében és támogatásában, amelyek saját nemzeti létünket biztosítják, csak ugy, hogyha azok ugy a politikai, mint a katonai, mint a gazdasági téren Magyarországnak mint önálló nemzetnek, Magyarországnak mint önálló társadalmi szervezetnek, Magyarországnak mint önálló gazdasági lénynek, Magyarországnak szóval, mint önálló, senki másnak alá nem rendelt királyságnak szuverenitását, önezéluságát, saját érdekei megóvását biztosítják. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mi szívesen közreműködünk — legalább az én meggyőződésem szerint — ezeknek a nagy perspektíváknak megvalósításában, de mi azokban csak ugy lehetünk tényezők, ha azokba a mi nemzeti önállóságunknak, a mi nemzeti öntudatunknak, a mi nemzeti önczéluságunknak egész erkölcsi erejével, összes tradiczióival nemcsak beléphetünk, hanem azokban — amit én igenis, lehetségesnek és valószínűnek tartok — nemzeti politikánk mindezen alapvető tételeinek megszilárdítását, megerősítését, ujabb biztosítékait találjuk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mélyen t. képviselőház! Ennek a ragaszkodásnak Magyarország nemzeti egyénisége minden részének kifejtéséhez beszédem végén egy egészen specziális ügyben óhajtok kifejezést adni. Már a. múlt ülésszak alkalmával kifejezést adtam annak, hogy ez a két fogalom, ez a két tétel: Magyarországnak törhetetlen ragaszkodása egyfelől saját önállóságához, másfelől a pragmatika szankczíó által vállalt védelmi kapcsolat lojális teljesítéséhez, két korrelat, egymástól elválaszthatatlan fogalom. Már akkor is megmondtam, hogy amily hálával és lelkesedéssel üdvözöltem az osztrák állam vitéz csapatainak körzeműködését a Kárpátok védelmében és különösen az alpesi tartományok hőseinek közreműködését ebben a háborúban: ugyanazzal a szeretettel, odaadással fogjuk védeni — és íme beteljesült az ige, ma védjük is — az ő területeit ami honvédeinkkel. (Igaz! Ugy van !) Tehát nem szeparatisztikus törekvésekről van itt szó, hanem arról, hogy e háború eredményeinek érlelésében nem csupán a mindnyájunk, az összes szövetségesek közt közös czélok megvalósítására kell törekednünk, hanem arra is, hogy Magyarország abban az arányban, amelyben tényező volt ebben a világháborúban, tényező legyen e világháború eredményeinek megállapításában is. (Altalános helyeslés, éljenzés és taps.) Én többet nem kívánok és ugyebár, ez méltányos dolog? (Igaz! Ugy van! bal felől.) Én rábízom nemzetünk jövendő sorsát annak megállapítására, hogy mik voltunk mi ebben a világKÉPVH. XAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. czember 9-én, csütörtökön. 377 háborúban. És erre első lépésként egy határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, amelyet ajánlok a t. képviselőháznak és a kormánynak elfogadásra és melyet minden további kommentár nélkül felolvasok. (Halljuk! Halljuk! Olvassa ;) »Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy azok a véráldozatok, melyekkel a magyar szent korona országainak népe győzelmeinket előmozdította s az a harczi dicsőség, amelyet ebben a háborúban a magyar hadsereg, mint az egész hadsereg kiegészítő része, valamint a mi honvédségünk nehéz küzdelmekben szerzett, a nemzet elidegeuithetlen erkölcsi kincséhez tartozik és a jelenben az ország politikai súlyának megállajjitásánál, a jövőben j>edig nemzeti történelmünk példaadó hatásának ápolásánál, döntő tényezőként esik latba; tekintettel arra, hogy ez a részesedésünk a háború áldozataiban és dicsőségében a hivatalos jelentésekből alig állapítható meg: felhivatik a kormány, hogy a magyar szent korona országai hadi erejének fegyvertényeit és a háború áldozataiban való részesedésének arányát hivatalosan állapittassa meg és ezekről annak idején az országgyűlésnek jelentést tegyen.* (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a bál- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki a következő szónok? Szinyei-Merse Félix jegyző: Gróf Pejacsevich Márk! Gr. Pejacsevich Márk (horvát nyelven kezdi, azután magyarul így folytatja): T. ház! A magam és a horvát-sziavon-dalmát országgyűlés részéről ezen közös országgyűlésbe kiküldött képviselők nevében van szerencsém elsősorban kijelenteni, hogy a tavaszszal a költségvetési provizóriumot megszavaztuk, különös tekintettel a rendkívüli háborús időkre, amelyekben élünk és amelyekben az összes politikai faktorok kötelessége, hogy egymással egyetértve az állam legfelsőbb érdekét, t. i. a haza és a trón védelmét szolgálják, valamint a ministerelnök ur eddigi politikájára való tekintettel is, aki országaink közjogi helyzete és fejlődése iránt való érzékének nemcsak tanújelét adta, hanem azt ismételten tettel be is bizonyította. Közben azonban a ministerelnök úrhoz intézett legfelsőbb kéziratokkal, amelyekért maga a ministerelnök ur ebben a t. házban elvállalta a teljes alkotmányos felelősséget, intézkedés történt az egyesitett jelvényeknek az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinek megjelölésére való használatáról, oly módon, hogy abban nem jutott kifejezésre ama politikai és közjogi individualitás, amely országainknak ugy a magyar, mint a horvát alaptörvények által biztosíttatott. A horvát részről már ismételten kifogásolt összeállítású, most úgynevezett középezimeren kívül, amelyben a Szent István koronája országai keretében országaink politikai és közjogi indi48