Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

378 593. országos ülés 1915 deczember 9-én, csütörtökön. vídualitása, valamint azok különleges területe nem jutott kellő kifejezésre, a közöshadseregben és a tengerészeinél használt zászlókon kivül most még egy uj, u. n. kis czimer használata rendeltetett el, olyképen, hogy abban Szent István koronájának országait csak a magyar czimer jelképezi. Mivel az emiitett állami alaptörvény, t. i. 1868 : L, illetőleg XXX. t.-cz. azon alapeszmén nyugszik, hogy egyrészről Magyarország, más­részről pedig Horvát- Szlavon-Dalmátországok ugy a külállamokkal szemben, valamint az () felsége uralkodása alatt álló többi országokkal szemben is egy és ugyanazon államközösséget alkotnak, nem szorul bővebb magyarázatra az, hogy 0 felsége többi országaihoz való viszonyá­ban a magyar királyság és Szent István koroná­jának országai nem lehetnek és nem is azonosak; hogy ezen országok megjelölésére 0 felsége többi országaihoz való viszonyukban is csak olyan czimer használható, amely ugyanezen alaptör­vény 62. §-a rendelkezésének megfelel. Ugyancsak nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az elrendelt u. n. kisczimer összeállításánál Horvát-Szlavón-Dalmátországok azon politikai és közjogi individualitása, valamint területi külön­állása vétetett -tagadásba, amelyet előbb hang­súlyoztam és amely az alkotmányos alaptörvény 59. §-a alapján oly világosan és minden két­séget kizárva biztosíttatott. Ha ezen súlyos sérelem idejekorán nem orvosoltatnék, az e téren szerzett tapasztalatok alapján komolyan megzavarhatná ezt a minden hazafi előtt oly becses jó és testvéri viszonyt, mely a két ország között fennáll. Ez pedig jól felfogott közös érdekből kerülnünk kell, már csak azért is, mert ezen jó viszony megzavarása nem felelne meg a t. ministerelnök ur fent­emlitett eddigi jiolitikájának sem. Azért és tekintettel a t. ministerelnök ur­nak a képviselőházban ez ügyben a minap tett kijelentésére, bizalommal elvárjuk, hogy az általa emiitett technikai nehézségek nem fognak aka­dályt képezni arra nézve, hogy módot találjon ezen legújabb súlyos sérelemnek, a Szent István koronája valamennyi országainak -jól felfogott érdekében való mielőbbi szanálására, miáltal egyidejűleg megóvatnék és megszilárdulna az a hit, hogy annak idején a többi vitás kérdéseket is kedvezően fogjuk megoldhatni. Ezen nagy és rendkívül komoly időkben, amikor a harcztéren ugyanazon czélért magyar és horvát testvéreink által együttcsen ontott drága vér szent záloga annak, hogy mi is itthon, összetartva és egyetértve, nagy és közös czél­jaínkat meg fogjuk valósítani, teljes bizalommal nézünk a t. ministerelnök ur kijelentése elé, amely után felelősségünk teljes tudatában meg­szavazhatjuk az előterjesztett indemmtási javas­latot. (Elénk helyeslés a horvátok padjain.) Elnök: Á ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Tekintettel az előrehaladott időre, legnagyobb sajnálatomra le kell mondanom arról, hogy a mai vita folyamán előadottakra olyan terjede­lemben, mint talán kötelességem volna, kiterjesz­kedjem s ezért egész röviden csak egy pár kije­lentésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt méltóztassék nekem megen­gedni, hogy előttem felszólalt t. barátom kérdé­sére válaszolva ismételjem azt, amit a házban néhány nappal azelőtt egy interpelláczióra adott válaszomban már mondtam. (Halljuk ! Halljuk!) Magától értetődik, hogy a kormány is, mint pártkülönbség nélkül minden magyar jxditikus az 1868; XXX. t.-cz. alapján áll. Magától érte­tődik, hogy amint rendületlen szilárdsággal fenn kívánja és fenn fogja tartani az abban lefek­tetett állami kapcsolatot, ugy másrészről teljes mértékben biztositani kívánja Horvátországnak és a testvér horvát nemzetnek mindazokat a jogokat, amelyek ebben a törvényben számára le vannak fektetve. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen ezért egyáltalán nem lehet szándékom kétségbe vagy tagadásba vonni azt az igazságot, miszerint a közösügyekkel kapcsolatban hasz­nált czimernél az 1868: XXX. t.-cz. 62. §-a értelmében Magyarországnak és Horvát-Szlavon­Dalmátországoknak egyesitett czimere hasz­nálandó. T. ház! Elismertem már a múlt alkalom­mal, hogy a kis czimer ennek a kívánalomnak nem felel meg. Megvallom, azt hittem, hogy miután minden ünnepélyesebb és fontosabb aktusnál, ahol tehát a dolognak fokozott köz­jogi jelentősége van, a középezimer fog használ­tatni, — ez megnyugvást fog kelteni Horvát­Szlavonországok közönsége kebelében is. Ha azonban a dolog másként áll, ha Horvát-Szla­vonországok illetékes tényezői az őket megillető jognak az egész vonalon való érvényesítéséhez ragaszkodnak, bizonyára én leszek az utolsó, aki ezen kívánságnak bármi tekintetben útját állani akarnám. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek folytán kijelentem, hogy a magam részéről kész­séggel foglalkozom egy olyan megoldás találásá­val, amely a kis czimernél világosan kifejezésre juttassa Horvát-Szlavonországnak e téren tör­vényben biztosított jogait. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Förster Aurél: Kekünk nem mondják ezt! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon). Gr. Tisza István ministerelnök: Nem értem, hogy mit nem mondanak. Abszolúte nem tudom az összefüggést megtalálni. Rakovszky István: Azt, amit Ajjponyi itt felhozott! Minket nem nyugtatnak meg. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Már a múltkor voltam bátor arra utalni, hogy a kérdés megoldásának bizonyos nehézségei vannak. Xézetem szerint ezeknek a nehézségeknek elosz­latására az illetékes horvát-szlavón tényezők

Next

/
Oldalképek
Tartalom