Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

378 593. országos ülés 1915 deczember 9-én, csütörtökön. vídualitása, valamint azok különleges területe nem jutott kellő kifejezésre, a közöshadseregben és a tengerészeinél használt zászlókon kivül most még egy uj, u. n. kis czimer használata rendeltetett el, olyképen, hogy abban Szent István koronájának országait csak a magyar czimer jelképezi. Mivel az emiitett állami alaptörvény, t. i. 1868 : L, illetőleg XXX. t.-cz. azon alapeszmén nyugszik, hogy egyrészről Magyarország, másrészről pedig Horvát- Szlavon-Dalmátországok ugy a külállamokkal szemben, valamint az () felsége uralkodása alatt álló többi országokkal szemben is egy és ugyanazon államközösséget alkotnak, nem szorul bővebb magyarázatra az, hogy 0 felsége többi országaihoz való viszonyában a magyar királyság és Szent István koronájának országai nem lehetnek és nem is azonosak; hogy ezen országok megjelölésére 0 felsége többi országaihoz való viszonyukban is csak olyan czimer használható, amely ugyanezen alaptörvény 62. §-a rendelkezésének megfelel. Ugyancsak nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az elrendelt u. n. kisczimer összeállításánál Horvát-Szlavón-Dalmátországok azon politikai és közjogi individualitása, valamint területi különállása vétetett -tagadásba, amelyet előbb hangsúlyoztam és amely az alkotmányos alaptörvény 59. §-a alapján oly világosan és minden kétséget kizárva biztosíttatott. Ha ezen súlyos sérelem idejekorán nem orvosoltatnék, az e téren szerzett tapasztalatok alapján komolyan megzavarhatná ezt a minden hazafi előtt oly becses jó és testvéri viszonyt, mely a két ország között fennáll. Ez pedig jól felfogott közös érdekből kerülnünk kell, már csak azért is, mert ezen jó viszony megzavarása nem felelne meg a t. ministerelnök ur fentemlitett eddigi jiolitikájának sem. Azért és tekintettel a t. ministerelnök urnak a képviselőházban ez ügyben a minap tett kijelentésére, bizalommal elvárjuk, hogy az általa emiitett technikai nehézségek nem fognak akadályt képezni arra nézve, hogy módot találjon ezen legújabb súlyos sérelemnek, a Szent István koronája valamennyi országainak -jól felfogott érdekében való mielőbbi szanálására, miáltal egyidejűleg megóvatnék és megszilárdulna az a hit, hogy annak idején a többi vitás kérdéseket is kedvezően fogjuk megoldhatni. Ezen nagy és rendkívül komoly időkben, amikor a harcztéren ugyanazon czélért magyar és horvát testvéreink által együttcsen ontott drága vér szent záloga annak, hogy mi is itthon, összetartva és egyetértve, nagy és közös czéljaínkat meg fogjuk valósítani, teljes bizalommal nézünk a t. ministerelnök ur kijelentése elé, amely után felelősségünk teljes tudatában megszavazhatjuk az előterjesztett indemmtási javaslatot. (Elénk helyeslés a horvátok padjain.) Elnök: Á ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Tekintettel az előrehaladott időre, legnagyobb sajnálatomra le kell mondanom arról, hogy a mai vita folyamán előadottakra olyan terjedelemben, mint talán kötelességem volna, kiterjeszkedjem s ezért egész röviden csak egy pár kijelentésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt méltóztassék nekem megengedni, hogy előttem felszólalt t. barátom kérdésére válaszolva ismételjem azt, amit a házban néhány nappal azelőtt egy interpelláczióra adott válaszomban már mondtam. (Halljuk ! Halljuk!) Magától értetődik, hogy a kormány is, mint pártkülönbség nélkül minden magyar jxditikus az 1868; XXX. t.-cz. alapján áll. Magától értetődik, hogy amint rendületlen szilárdsággal fenn kívánja és fenn fogja tartani az abban lefektetett állami kapcsolatot, ugy másrészről teljes mértékben biztositani kívánja Horvátországnak és a testvér horvát nemzetnek mindazokat a jogokat, amelyek ebben a törvényben számára le vannak fektetve. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen ezért egyáltalán nem lehet szándékom kétségbe vagy tagadásba vonni azt az igazságot, miszerint a közösügyekkel kapcsolatban használt czimernél az 1868: XXX. t.-cz. 62. §-a értelmében Magyarországnak és Horvát-SzlavonDalmátországoknak egyesitett czimere használandó. T. ház! Elismertem már a múlt alkalommal, hogy a kis czimer ennek a kívánalomnak nem felel meg. Megvallom, azt hittem, hogy miután minden ünnepélyesebb és fontosabb aktusnál, ahol tehát a dolognak fokozott közjogi jelentősége van, a középezimer fog használtatni, — ez megnyugvást fog kelteni HorvátSzlavonországok közönsége kebelében is. Ha azonban a dolog másként áll, ha Horvát-Szlavonországok illetékes tényezői az őket megillető jognak az egész vonalon való érvényesítéséhez ragaszkodnak, bizonyára én leszek az utolsó, aki ezen kívánságnak bármi tekintetben útját állani akarnám. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek folytán kijelentem, hogy a magam részéről készséggel foglalkozom egy olyan megoldás találásával, amely a kis czimernél világosan kifejezésre juttassa Horvát-Szlavonországnak e téren törvényben biztosított jogait. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Förster Aurél: Kekünk nem mondják ezt! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon). Gr. Tisza István ministerelnök: Nem értem, hogy mit nem mondanak. Abszolúte nem tudom az összefüggést megtalálni. Rakovszky István: Azt, amit Ajjponyi itt felhozott! Minket nem nyugtatnak meg. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Már a múltkor voltam bátor arra utalni, hogy a kérdés megoldásának bizonyos nehézségei vannak. Xézetem szerint ezeknek a nehézségeknek eloszlatására az illetékes horvát-szlavón tényezők