Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

leczember 9-én, csütörtökön. 370 593. országos ülés Í915 d kai, mintha azoknak más vérük volna, mint a nemes embereknek. A politikai, a jogi, a gazdasági, a kulturális tekintetek is megkövetelik, hogy helevonassék a nő a gazdasági produkezióba, hogy annál jobban érdeklődjék a munka iránt, hogy közvetlenebbül érezzen annak a hazának érdekében, inert minél több joga van az embernek valamihez, azt annál jobban szereti. De a legfontosabb a háború további jó vitelére és kimenetelére nézve a luidsegélyek rendjének a helyes intézése. E téren ma, egyenesen kimondom, roppant sok a visszaélés. Ajánlani fogom, hogy a parlament küldjön ki egy külön bizottságot ezeknek a visszaéléseknek a megvizsgálására. Sok időbe telnék, hogy itt példákat hozzak fel, tud ilyeneket mindenki. De hol van a hiba ? Ott, hogy kivettünk egyeseket a segélyre való jogosultság alól. A földmivesnek a felesége. ha van egy pár holdnyi kis földeeskéje, nem kap segélyt. A gyári munkás felesége kap. Az intelligens ember felesége is kap birtokára való tekintet nélkül. A. 3—5 —10 holddal biró földmives feleségének azt mondják, ha az a földmives még ugy el van is adósodva, hogy: neked van magadat miből eltartani, nem kapsz semmit. Tovább megyek. A földmives nyakában van például 2—3 fiának a felesége. Azoknak még nincs semmijük sem, otthon vannak. Az apa öreg, három fia a katonaságnál van; otthon vannak a leányok, azok semmit sem keresnek. És még a nyakába sózzák őket az apának, hogy ez tartsa el őket. Ha azok a lányok, feleségek, asszonyok elhagyják a házat, elmennek máshova, önálló keresetre, azt mondják : nekem nincs semmim, kérem, adjanak segélyt, akkor még kaphatnának; de igy, mintegy visszaélnek azzal a szeretettel, amelylyel a családfő iránt viseltetnek és nem adnak neki segélyt, pedig t. ház, ha ezen változtatnának, akkor a visszaélés sokkal kevesebb volna, mert akkor mindenki kapna bizonyos mórtékben ugy, ahogy csakugyan kap a jóakaratú szolgabírónál, vagy az emberséges jegyzőnél valami segélyt, mindenki legalább 10 koronát, hogy ne zúgolódjon. Másutt nem adnak még a szegénynek sem. Igenis, kellene tehát a földmivesek mindegyikének adni segélyt, mert hiszen a földmivesek 75%-a künn van a háborúban, meg a többinek jórészét is kirendelték oda hadimunkára. Ugyebár, egy intelligens embert, ügyvédet, diplomás embert, kereskedőt vagy nagyiparost nem küldenek hadimunkára, a hadimunkásokat mind a munkás- és földmivesosztályböl veszik. Továbbá a földmivesnek és munkásnak felesége és gyermeke dolgozik;. más osztálynál nem dolgozik a gyermek, a feleség és az öreganya. Továbbá: a földmives odaadta a lovát, a szekerét; a földmives maga a legolcsóbban végzi a háborút; ki kellene tehát utalni a földművelőknek a segélyt. A ministerelnök ur ugyan kiadott egy rendeletet, hogy a szolgabirák és a jegyzők legyenek humánusok. Ismerek is sok szolgabírót és sok jegyzőt, aki humánus, de mindenkinek az emberiességében nem lehet megbízni; a legjobb tehát, ha mindegyiknek odaadják a segélyt; hiszen azt a pénzt úgyis megtalálja az állam; van száz és ezer mód, ha szüksége van reá, hogy bármiféle czimen is, akár adó czimén, akár más czimen újra visszavegye. Ezek után áttérek a gazdasági kérdésre. (Zaj.) Ha csendbeii hallgatják meg az embert, sokkal korábban fejezheti, be a beszédét. Ábrahám Dezső : De négy napból nem jut mindenkire ennyi idő. Juriga Nándor: A gazdasági dolgokra nézve nem hallottam semmi organikus, rendszeres dolgot. A makszimálás, a rekvirálás nem rendszer ? Ez tulajdonképen csak olyan »nincs«, »szükség van rá«, »megmondom az árát«, »ide vele.« Ez í\, magánprakszisban azelőtt is megvolt. Ez nem módszer, ez nem rendszer, nem orvossága a bajnak. Annál kevésbbé az, mert ha én makszimálni akarok, ha igazságos akarok lenni, miért makszimálok csak a földmivesnek ? Miért nem az iparban, a vidéken is és miért csak a búzát ? Miért nem a csizmát is? Hogyan lehet az, hogy egy pár csizma ára 45 forint? Hiszen, egy pár virstli, 1 darab szappan, ami azelőtt hat krajezár volt, ma 90 fillér. Nekem el kell adnom a rozsomat 30 K-ért, a búzámat 40 K-ért, a korpa még drágább és ha egy kis számitásom van, a malacznak adom a rozsot és nem veszek korpát, mert a korpa drágább, mint a búza. Erre az okoskodásra rájött a földmives és ez is egyik oka a drágaságnak. Hasonlóképen a rekvirálás sem rendszer, mert a liberális gazdasági produkezió mellett lehetetlen jogosan szabályozni az árakat, legkevésbbé szabályozhatják és határozhatják meg az árakat azok, akik nem produkálják az anyagot. A dolog gyökerére kell menni. Csődöt mondott a háború idején a liberális gazdasági rendszer ; szervezni kell tehát a produkeziót és akkor meghatározhatjuk az árakat is. Most haladunk államszocziális irányban. Ez nem helyes, mert sem a szoczializmus, sem a liberalizmus nem jó. Ez két véglet, az egyik az individualizmus véglete, a másik az univerzalitás véglete. Középen van az igazság, a társadalmasításban, a községitésben, az ipari produkezió terén. Hozzáférhetővé kell tenni az ipari produkeziót a társadalom számára. Legyen minden községnek kovácsa, molnára, saját gyára, amennyire szükséges a produkezió, hogy azt társad almositás, községivé tétel által a közönség rendelkezésére bocsáthassák. Hasonlóképen a földmiveseket is szervezni kell földmives kamarákba, hogy legalább legyen hivatott ember, fórum, aki tudja, mibe kerül a produkezió, pl egy disznó. Mert csak a levegőbe kiáltani, hogy drága a zsir, könnyű dolog. De tessék csak venni, hogy mibe kerül a malaczot felnevelni ós ha ezt kiszámítják, akkor esetleg