Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

eczember 9-én, csütörtökön. 365 5:)3. országos ülés 1915 d< arról, Hogy van-e annyi esze, hogy egyszer rájöjjön arra, hogy a jövőben a nemzetközi érintkezésnek más szervezetet kell adnunk. Ha Európa népei — ezt mint győztesek bátran mondhatjuk — fel tudják ezt fogni, akkor ismét meglesz köztünk az igazi testvéri érzület és akkor együtt fogunk dolgozni a czivilizáczió érdekében. Ha azonban egyesek tovább is önszuggesztióban fognak élni, ez nem a mi hibánk, sajnálkozunk felette, de mi előre megyünk azon az utón, mely számunkra ki van jelölve. Ha mi mindezeket a kötelességeket, melyekről szóltam, befelé és kifelé megtettük, akkor oda mehetünk a gorlicei óriási temetőbe és ha ott egy Miatyánkot elmondottunk, bátran vallhatjuk, hogy megtettük kötelességünket. De mindaddig, amig ezen a téren tétlenek vagyunk, amig a szocziális és gazdasági fejlődés terén nem értettük meg a nap hívó szózatát, amig politikánkat nem helyezzük a nemzeti és nemzetközi szolidaritás bázisára, addig csak lelkiismereti furdalással léphetünk azokra a szent rögökre, amelyek alatt honfitársaink csontjai és tetemei porladoznak. (Ugy van! bál felől.) Miután ez idő szerint látom, hogy a kormány részéről csak mintegy félénk kísérletek vannak arra nézve, hogy itthon a nemzeti szolidaritást megteremtve, annak most a háború által kifejlesztett bázisára helyezkedjék, azért én sem vállalhatok ez idő szerint a kormánynyal szolidaritást, de elfogadom, magamévá teszem lényegében gróf Károlyi Mihály határozati javaslatát, két hozzáadással. Azt hiszem, miután ez mint külön határozati javaslat r szerepel, talán az egészet fel kell olvasnom. Én, t. i. csak két beszúrást akarok tenni: az első bekezdésbe: »nemi különbség nélkül«, a második bekezdésbe: »nemi czenzus« szavakat kívánom beszuratni. Az egész tehát igy fog hangzani (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a jelen háború folyamán Magyarország népének legszélesebb rétegei nemi különbség nélkül hazafiságuknak, önfeláldozásuknak és megbízhatóságuknak oly fényes tanujeleit adták, hogy ezzel szemben minden bizalmatlanságnak el kell némulnia: a képviselőház utasítja a kormányt, hogy a választói jognak az általános választói jog alapján, minden vagyoni és nemi czenzus mellőzésével, a példátlanul és méltánytalanul magasan megállapított korhatár jelentékeny leszállításával és a titkos választás módszerével leendő megállapítása iránt még a jelen ülésszakban törvényjavaslatot terjeszszen elő.« (Élénkéljenzés balfelöl-) Elnök: Az ülést egy órára felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki a következő szónok? Szinyei-Merse Félix jegyző: Juriga Nándor! Juriga Nándor: T. ház! Ritkán találta ugy a fején a szöget képviselő a törvényhozó kötelességét illetőleg, mint ma reggel Serényi Béla gr. t. képviselő ur, aki őszintén megmondotta, hogy e válságos és nehéz időkben kötelessége minden embernek minden pártra való tekintet nélkül legjobb lelkiismerete és tudása szerint előadni mindazt, ami szivén fekszik, hogy most, mikor a győzelem tetőpontján vagyunk, ellenségeinkből kikényszeritsük édes hazánk javára a szubjektív béke feltételeit. Magam is ezen meggyőződésben emelem fel szavamat, hogy szerény tehetségem és szivem szerint elmondjam azt, amit édes hazám javára kötelességemnek tartok elmondani. Ezért kérem szives türelmüket és figyelmüket. Nem tudom, hogy a közeledő karácsony hangulata emeli-e szivemet, de önkéntelenül ajkamra jönnek a szavak: glória in excelsis deo et pax in terra hominibus bonae voluntatis! Dicsőség az Istennek a magasságokban, hogy nem őröltettünk meg, hogy nem zúzattunk szét. hogy megvagyunk, megvagyunk diadalmasan. De: et in terra pax hominibus bonae voluntatis ; békesség legyen a földön a jóakaratú embereknek. Ne szégyeljük a béke iránti törekvést bevallani, mert ez megvan minden jóakaratú ember szivében a világon internaczionálisan, felekezeti és osztálykülönbség nélkül. Akiben ez nincs meg, az mindenesetre rosszakaratú. Az igen t. ministerelnök ur ugyanezt a meggyőződését fejezte ki, konstatálván, hogy a béke szubjektív feltételei nincsenek meg ellenségeinkben. De engedje meg nekem, hogy én ezt a jóakaratot tettre szeretném váltatni ebben a karácsonyi győzelmes, diadalmas időben, hazánk és monarchiánk javára. Mert Krisztus születése óta nem volt a történelembe beirva nagyobb név, mint annak neve, aki most megtehetné, hogy a karácsonyi ünnepek alatt a betlehemi jászolhoz menjen, mint a mi monarchiánknak legilletékesebb képviselője és ott odakiáltsa a világnak: békesség a jóakaratú embereknek; egyik kezemet keletre nyújtom, a másikat nyugatra; őszintén megmondom feltételeimet, áldozataimat -és kívánom elégtételeimet; megmutattam, hogy nem bírtatok legyűrni; győztem; glória in excelsis Deo, és ha van bennetek jóakarat, akkor jöjjetek ide. így nemcsak állítani, hanem tényleg rá lehetne bizonyítani a rosszakaratot a rosszakaratuakra. És ha az eredmény az lenne is, hogy a rosszakarat győzedelmeskednék az ellenség táborában, ott mégis maradnának jóakaratú emberek s a tömeghangulat, mintegy viszhangképen azokban az országokban is megnyilatkoznék, ugy hogy ha elllenségeink a további iszonyatos véráldozatra határoznák el magukat, az az ő leikükön száradna, mert nem fogadták el a betlehemi jászoltól kiinduló szót a békességről. És ha nem fogadnák el a győztestől, a glóriástól a békés jobbot, ha nem tárgyalnának ez alapon a békéről, katonáink szivében megszázszorosodnék a vitézség, az elkeseredettség, mert mindenki látná, mily gonoszlelkü az ellenség. Hiszen ma egy éve is karácsonykor Komarovnál,