Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

593. országos ülés 1915 deczember 9-én, csütörtökön. 353 tetszés.) ezért, hogy a bankok mit csinálnak és mit nem, azt nem is tudom. Egyet azonban mégis állithatok, s ez az, hogy kis szatócsok egyesülése, egy-két ezer kis szatócs szövetkezése ugyanazt az eredményt érketi el e tekintetben, mint a nagy bankok, mert a kis szatócsok is visszatartották a zsirt és az egyéb fogyasztási ezikkeket. (Igaz ! ügy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Az elv tehát az én szerény né­zetem szerint az lett volna, hogy amint az árak makszimáltattak, abban a pillanatban rekviráltas­sék minden. (Élénk helyeslés balfelől.) De ez sem sike­rült volna jól. Megmondom, hogy miért. Nem sike­rült volna azért, mert a rekvirálók megtették volna ugyan a maguk kötelességét, de a publikum egy­szerűen nem hajlott volna a fegyelemre. (Igaz! Ügy van! Általános helyeslés.) Mert a magyar publikum fegyelmetlen, nem hajlik meg a rendel­kezések előtt. Én ösmerem a magyar közönséget és mondhatom, hogy akár maga a földmivelésügyi minister ur rekvirált volna a jelenlegi emberekkel, akár én rekviráltam volna csendőrök igénybevételé­vel, a mi publikumunk még sem hajlott volna a fegyelemre, Posgay Miklós: A hadikölcsönre hajlott a publikum, mert akkor szépen beszéltek vele ! Gr. Serényi Béla: A földmivelésügyi minister urnak szemére vetik, hogy nem megfelelő, talán a dolgokat nem ismerő orgánumokkal rekvirálta­tott. Hát bocsánatot kérek, csak azokkal rekvirál­tattatott, akik rendelkezésre álltak s hogy nem álltak rendelkezésre régi, kiváló elemek és egyé­nek, annak ismét csak az a magyarázata, hogy a rekvirálásra sem volt még prakszisunk. Meg kel­lett tékát elégedni olyanokkal, aminők voltak. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) És itt eszembe jut, t. képviselőház, Napóleon­nak egy mondása, amelyet a direktoárkoz intézett »Un mauvais générái vaut mieux que deux bons«, ami magyarra forditva annyit jelent, hogy az én nézetem szerint azért volt elhibázva a dolog, mert minden szolgabirói hivatal önállóan intézkedett és az egyöntetű országos intézkedés nem volt elő­készítve, (ügy van! baljelöl.) Ezeken a dolgokon végleg segiteni nem lehet, a bajokat csak mérsékelhetjük, de teljesen ki nem küszöbölhetjük és ebbe bele kell nyugodni. Én a magam részéről szerettem volna, kogy inkább az itthoniak szenvedjenek, csak Ausztriának és Német­országnak tudjak anyagot juttatni, mert ezzel az ország politikai és gazdasági pozicziója igen jelen­tékenyen emelkedett volna. (Igaz! ügy van! Elénk helyeslés balfelől.) Szterényi József: Nagyon helyes ! Gr. Serényi Béla: Ezt akkor, ha az idevaló publikumot állandóan a takarékosságra, sőt a nél­külözésre szoktattuk volna, el lehetett volna érni. (Felkiáltások balfelől: így is nélkülözött eleget!) Előttem ismeretlenek azok az okok, amelyek arra indították a kormányt, hogy bizonyos czik­keknek, igy például a zsírnak makszimális árát ké­sőn állapította meg. Ez összefüggésben lehet bizo­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. nyos tárgyalási technikával is, ami talán Ausztriára és Németországra vonatkozik, de ezt én nem tudom. (Zaj balfelől és a középen.) Rakovszky István : Banktechnika ! Gr. Serényi Béla : Én a magam részéről ugy kontempláltam volna a dolgot, hogy a szegény emberek táplálására három dolog szükséges: a liszt, a krumpli és a zsir. (Igaz! ügy van ! Helyes­lés balfelől.) Ennek a három, elsőrendű életszük­ségleti czikknek lefoglalását és árának szabályo­zását a magam részéről azonnal elrendeltem volna. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ellenzéki követelések! Folyton ezt sürgetjük mi is! Elnök csenget.) A második dolog, amit tettem volna, hogy a szeszgyárosokat és a czukorgyárosokat idejében utasítottuk volna arra, ne hizlaljanak száz per­czentre, mint előző esztendőkben, hanem tehené­szetet állítsanak be és a tejet kozzák forgalomba, mert fődolog, hogy a szegény emberek, a gyengék és a gyermekek ellátása biztosítva legyen. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A múlt­kor a czukorgyárosok és szeszgyárosok ülésén fel is emiitettem ezt és szakemberek mondták ne­kem, hogy ez keresztülvihető is lett volna. (Elénk helyeslés balfelől.) Eitner Zsigmond : Miért nem tapsol a kor­mánypárt ? (Zaj.) Gr. Serényi Béla: Kérem, ilyenkor nem a kormánypártról és nem a kormányról van szó. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Most arról van szó, hogy parlamentben ülünk és az a kötelességünk, mindnyájunknak, hogy igyekezzünk az ország nyomorán és a szegényeken segiteni. (Általános élénk helyeslés.) A legtávolabb áll tőlem, hogy én tanácsokat adjak az utódomnak, én csak köteles­ségemet teljesítem, amikor elmondom, hogy igény­telen nézetem szerint mi hogyan lett volna jó. (Általános helyeslés. Közbeszólások balfelől.) Elnök (csenget) : Ne méltóztassanak párbeszé­deket folytatni, mert akkor nem lehet beszélni! Huszár Károly (sárvári): Nekünk tetszik! Gr. Serényi Béla: Na most mondok majd mindjárt olyan dolgokat, amik talán nem fognak annyira tetszeni. (Elénk derültség jobbfelől. Hall­juk ! Halljuk!) T. ház ! Mikor én minister voltam, budget­beszédeim alkalmával állandóan kifogásoltam a városi képviselői testületek és a városi tanácsok működését. És most, mikor erre a beszédemre ké­szültem s megelőzően, mikor adalékokat írtam össze, nem ékhez a beszédhez, hanem egy brosúrá­hoz, akkor elolvastam annak idején mondott beszé­deimet és nagy sajnálatomra konstatáltam, hogy igazam volt. (Derültség.) Sokkal szivesebben láttam volna, ka nem lett volna igazam. Láttam például, hogy Pest városa gazdasági kultúrájának kisugá­rozása a vidékre egyenlő a semmivel. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A székesfőváros közelében ma is sivár homok­buczkák vannak teljesen műveletlenül, minden gaz­dasági kultúra nélkül, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom