Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

520 5$± országos ütés 19Í5 nek, az országos román nemzeti pártnak képviselője, (Mozgás a szélsőbaloldalon és felkiáltások : Hol van Lukaciu ?) alapos megfontolás után azon meggyőződésre jutottam, hogy bár az országos román nemzeti párt épen ugy, mint a többi országos politikai pártok, a háború kitörése óta tulaj donképe ni politikai tevékenységét felfüggesztette, mindazonáltal a jelen helyzetben ugy az államnak, mint ezen állam román népének érdekében van, hogy a kormány és az országos román nemzeti párt, illetőleg a román nép közötti viszony megvilágosittassék. Ezen magasabb érdek felismerésétől vezettetve, mindenekelőtt meg kell állapitanom azt, hogy a kormány és az országos román nemzeti párt közötti viszonyt. . . Polónyi Géza : De román nemzet nincs Magyarországon, tehát román nemzeti pártról sem beszélhet ! Miháli Tivadar:... kizárólag az országos belpolitikai vonatkozásai határozzák meg, egyrészt mivel a külpolitikában való döntés csak részben tartozik a parlament hatásköréhez, másrészt pedig azért, mivel az országos román nemzeti párt programmja külpolitikai vonatkozásokat nem tartalmaz. Amikor azonban kizárólag a belpolitikai vonatkozások alapján kell meghatároznom az országos román nemzeti párt és a kormány közötti viszonyt, akkor fájdalommá] vagyok kénytelen kijelenteni, hogy ebben a tekintetben a jelenleg dúló rettenetes háború folyamán a helyzet semmit sem változott. Az országos román nemzeti pártnak — mint több alkalommal kifejtette, — elvi meggyőződése az, hogy az állam biztos és zavartalan fejlődésének alapja kizárólag az államot alkotó faji egyedek és társadalmi rétegek érdekeinek egyforma gondozásában található fel. Ezzzel ellentétben áll az a szomorú tapasztalat, hogy Magyarország román népének nemzeti, politikai, művelődési és gazdasági törvényes, jogos, és méltányos aspirácziói és igényei mind a mai napig teljesittet lenek maradtak, és ennek természetes következménye, hogy a román nép az országot kormányzó politikával szemben ma is ugyanazon elégületlenséggel és bizalmatlansággal van eltéve, mint azelőtt. Az ország konszolidácziójának és harmonikus békés fejlődésének őszinte óhajától vezéreltetve, több alkalommal a legilletékesebb tényezők előtt hazafias őszinteséggel tártuk fel sérelmeinket, ezek azonban minden orvoslás nélkül maradtak. Azon csekély értékű félrendszabátyok padig, amelyekkel a jelenlegi kormány néhány kevés óhajunkat figyelembe venni megkísérelte, a teljes nyíltság és határozottság hiányában szintén czélt tévesztettek. Még egyetlen jelét sem tapasztaltuk oly állami politikának, amely Magyarország területi és államjogi integritásának követelményeit és a román nép nemzeti létfeltételeit egymással összhangzásba tudná hozni. Nem tartottuk lehetetlennek, hogy még a háború folyamán is a román népnek legalább 1 gsulyosabban érzett sérelmei orvosoltassanak. Különösen elvárdeczembcr 7-én, kedden. tuk, hogy a nép millióinak a véres harcztereken vérük ontásával bebizonyított hazaszeretete és önfeláldozása e népek politikai érettségének legfényesebb bizonyítékául fog tekintetni és hogy ennek folytán a kormány sietni fcg a százados igazságtalanságot megszüntetve, haladéktalanul beterjeszteni az általános, titkos és községenként! választójog törvényjavaslatát . . . Huszár Károly (sárvári): Az a magyarnak is hiányzik ! Miháli Tivadar : . . . amely törvénynek megalkotását ugy az állam, mint összes népeinek jól felfogott érdeke jDarancsolólag megkívánja. Az országos kormány mindezeket nem tette, sőt még kilátásba sem helyezte ezen sérelmeknek intézményes orvoslását és ilykép a román népnek a háború után folytatni kellene politikai küzdelmeit nemzeti lételének feltételeiért és az ország kormányzatának demokratizálásáért. (Mozgás balfelól.) Ily körülmények között lelkünkben mély hálával a Gondviselés iránt mutatunk rá román testvéreink százezreinek vitéz harczaira a rettenetes háborúnak összes csataterein. Politikai helyzetével Magyarországon a román nép elégedetlen, de azért ezen román nép százezrei apáiktól öröklött, a monarchia történetében rég feljegyzett és most már az egész világ által is elismert hősi vitézséggel ontják vérüket a trónért és a hazáért. Fiainknak ezen önfeláldozó vitézsége és otthonmaradt testvéreinknek példás, áldozatkész magatartása megteremtette döntő és soha többé el nem vitatható bizonyítékát a román nép hazafiságának és királyhűségének, amit a román nemzet i párt minden időkön át hirdetett is és aminek kétségbevonása szolgált igen gyakran palástul az ezen nép ellen intézett politikának és kormányzati igazságtalanságoknak. íme, a román néjj hazafisága és dinasztikus hűsége sziklaszilárdnak és feltétlennek bizonyult. E nép hűségét és hazafiságát az igazságtalan kormányzat nem érintette. Amidőn e nép törvényes eszközökkel nemzeti létfeltételeinek kivívásáért és biztosításáért küzd, teszi ezt nem azért, hogy küzdelmeinek esetleges eredményei utján megerősíttethessék hazafiságában és dinasztikus hűségében, mert ezek feltétlenek, hanem küzd azért, hogy a feltételek biztosítása által megerősödvén számban, kultúrában, vagyonban és etnikai értékben, hazájában boldogulhasson és hogy a maga részére jobb jövőt biztosithasson. A trónnak és az országnak legsajátosabb érdeke, hogy Magyarország román népe a háborittatlan nemzeti fejlődés utján erőhöz jusson, mert ezen erő egyúttal a trónnak és a hazának erejét is jelenti. Huszár Károly (sárvári): Lukácsiu is mindig ezt mondta ! Miháli Tivadar: Ezen igazságnak felismerése nagyobb nyomatékot fog adni a román nép jövendő politikai küzdelmeinek és az oly bőséggel hullatott véráldozat, ugy érezzük, megalapozza reményünket, hogy ha ennek felismerése az ország