Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

592. országos ülés iülö deczember 7-én, kedden. 321 Összes polgárainak tudatába átmegy, ez végre meg fogja hozni népünk törvényes, jogos és méltányos követelményeinek teljesítését. T. ház ! A román katonák harczi vitézsége és az otthonmaradt népnek kifogástalan hazafias magatartása teljesen fedik az országos román nemzeti pártnak álláspontját és igazolják az ezen párt által vallott és mindig követett politikát. Ezen j)olitika nevében kötelességemmé vált kijelenteni, hogy a román nemzeti párt változatlanul fentartja programját, annak megvalósításáért jövőben is minden törvényes eszközzel küzdeni fog, a kormánynyal szemben bizalmatlansággal viseltetik, — de a háború ideje alatt minden politikai ténykedéstől tartózkodik. Különben a háborúra való tekintettel, meg akarván adni minden lehetőségét végleges győzelmünknek, az indemnitási javaslatot elfogadom. Elnök: Ki a következő szónok? Kostyál Miklós jegyző: Gróf Andrássy Gyula. Gr. Andrássy Gyula: T, ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt áttérnék azokra, amiket a belpolitikai helyzetről mondani akarok, legyen szabad rámutatnom a külpolitikai helyzetre és mindenekelőtt a katonai helyzetre. (Halljuk!) Ezek annyira dominálják a,z összes többi, itt felvetett és felvethető kérdéseket, hogy már a sorrendben is ki akarom fejezni ezen kérdések túlnyomó nagy fontosságát. Katonai szempontból helyzetünk elsőrendű. Azt hiszem, nem túlozok, amikor azt mondom, hogy a világtörténelemben elért eredmények alig közelithetik meg azt, amit eddig a központi hatalmak elértek. Ha mint külön harcztereket veszszük a Gallipoli—Szaloniki harczterét is, akkor tulajdonképen négy hareztéren szorítjuk vissza a vehemens támadásokat, szorítjuk vissza a túlerő támadását, az ötödik hareztéren pedig egy győzelmes offenzívára voltunk képesek. Már maga ez a tény óriási eredmény. De ha meggondoljuk azt is, hogy defenzíváink, legalább a leghosszabb és legnagyobb harczvonalakon nem a mi hazánkban, nem a mi állásainkban, hanem ellenséges földön történnek nagyrészt, akkor valóban mondhatom, ismételhetem, hogy ez páratlan eredmény. (Igaz! TJgy van!) Messze Francziaországban állanak a német katonák és messze Oroszországban, Lengyelországon túl a német és az osztrák-magyar hadsereg; visszaszorítottuk, betörtük azt az offenzív bástyát, amelyből támadva az orosz milliók egymásután, sőt egy időben is, fenyegették Berlint, Bécs városát és Budapestet, visszaszorítottuk messze és a várak elfoglalásával oly csodás rekordot értünk el, amely szintén páratlan a haditörtónelemben. (Igaz! Ügyvan !) Nincs egyáltalán hozzáfogható példája annak, hogy ily rövid időn belül oly sok millióba kerülő annyi várat be tudott volna venni egy hadsereg. És, ha összehasonlítjuk azt, hogy I KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. Przemysl, ez az egy vár, hónapokig tudott ellenállni, azzal a ténynyel, hogy a sokkal több pénzbe kerülő látszólag hatalmasabb ellenséges várak néhány nap alatt elestek, csak akkor tudjuk megítélni, mily csodákat tudtak művelni seregeink (Igás! TJgy van!) és csak így tudjuk igazán kifejezni azt a hálát, amelyet éreznünk kell mindazok iránt, akik ebben résztvettek, az elsőktől az utolsókig, de leginkább az utolsókig. (Elénk éljenzés és taps a ház minden oldalán.) Ereznünk kell a hálát aziránt a baka iránt, aziránt a huszár iránt, aki ott egyéni dicsőség nélkül, tisztán csak kötelességteljesitésből és hazafiságból koczkára teszi életét, (Elénk helyeslés.) óriási fáradsággal küzd és emberfeletti munkát végez. És talán nem is ott látjuk a legfényesebb teljesítményét hadseregünknek, ahol ellenséges földön vagyunk, hanem 'a legcsodásabb eredményeket talán ott mutatta fel a hadsereg, ahol magának az államunk területén kell védekeznie. Csodálatos, amit a törökök Gallipoliban értek el. Nem voltak felkészülve; tudjuk, hogy nem voltak ellátva azokkal a technikai eszközökkel, amelyek kellettek és mégis a világ legnagyobb flottájának támadását könnyűszerrel visszaverték, képesek voltak a franczia és angol világhatalmakkal megküzdeni s az annyira fontos Konstantinápolyt és az annyira fontos tengerszorosokat megvédeni. Csodálatos és külön hálánkat érdemli az, ami az olasz határnál történik. (Elénk éljenzés és taps.) Méltóztassék csak emlékezni, hogyan • kezdődött ez a barcz. Olaszország szövetségesünk volt. Ennélfogva az a határ erősebben megszállva, védve nem volt. A nagy tusa talán már nyolez hónapig tartott; a küzdelem változó szerencsével folyt; csapataink ott voltak messze Oroszországban és Galicziában, küzdöttek Varsó és Przemysl előtt, amikor hátba támadt reánk szövetségesünk. Amikor már veszélyessé vált a politikai helyzet, mikor már szükséges lett volna oda csapatokat leküldeni, nem mertük tenni, hogy fel ne izgassuk szövetségesünket, hogy ürügygyei ne szolgáljunk arra, hogy minket volt szövetségesünk megtámadjon. így tehát igazán védtelenül állottak a határok. Hogyha akkor azoknak a tábornokoknak, akik e dicső ellentállást most vezetik, azt mondjuk, hogy ott az Isonzónál, Trienttől délre, hónapokon keresztül fog sikerülni az ellenséges túlerőt feltartani, azok mosolyogtak volna, vagy szomorkodtak volna, de nem vállalták volna a felelősséget, hogy ez megtörténik. Tényleg mégis sikerült pár divízióval egy nagyhatalom összes haderejét hónapokon keresztül feltartani, oly nagyhatalomnak erejét, amelynek ideje volt felkészülni, a technika minden eszközét megszerezni, ideje volt mindent, ami szükséges, beállítani a maga számára, de amely egyet nem birt megszerezni r azt a virtust, azokat a belső kvalitásokat, amely a magyar', az osztrák sereget di41