Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

592. országos ülés 1915 kölcsöne. Az amerikai bankjelentések szerint ez a kölcsön 5%-os alapon állapíttatott meg, azonban nem százat, hanem csak 96-ot kaptak érte, vagyis már maga az amerikai bankfelhivás, amely kezemben van, megállapítja, hogy Angliának és Francziaországnak ez a kölcsöne 5.5%-ba került. Megjegyzem, hogy az amerikai közönség megnyugtatására a bankfelhivás kijelentette, hogy: »Money is not leaving the county«, »ebből a pénzből semmi sem fogja Amerikát elhagyni«. Méltóztassék tekintetbe venni tehát, hogy Anglia, a 2.5%-os és a 3%-os államhitel hazája, 5.5%-os amerikai kölcsönre szorul, amikor a szegény Magyarország 1—1"25% kamatemeléssel négy milliárdot tudott saját magából idehaza előteremteni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hasonló az összehasonlítás, ha Francziaországot veszszük. Francziaország mindig ugy szerepelt, mint a kis rentések birodalma, eldorádója, amelyre mindenki mindig bizton számit hat. Amikor megjelentek az első, u. n. défense nationale-kölcsönök, a franczia közönség a legnagyobb fagyosságot tanúsította e tekintetben, ugy hogy a franczia kormány kénytelen volt a legutóbbi időkig szeptemberig egész hitelszükségletét vagy érdektársaitól beszerezni, vagy pedig rövid lejáratú hitellel fedezni. Most végre megjelent szeptemberben a franczia kölcsönnek uj prospektusa. Ezt elnevezték »a győzelem kölcsönének«. T. i. akkor jelent meg, amikor szeptemberben megkezdődött az uj offenzíva ; mire azonban a nyomtatványok készen voltak, az uj offenzíva már meg is szűnt, a kölcsönön azonban rajta maradt az a név, hogy ez a győzelem kölcsöne. Ez a győzelem kölcsöne, amely most van aláírás alatt, 5%-os alapon, 88%-os árfolyamon fog kijönni, és ezt a kamatot átszámítva, a franczia államnak 5.68% kamatba fog kerülni. Méltóztatik tehát látni, hogy Francziaországban, a 3 és 3"5%-os kölcsönök hazájában mennyivel súlyosabb kamatromlás látható mint nálunk, ugy hogy egészen nyugodtan állapithatjuk meg, hogy a mi hadikölcsöneink még e tekintetben is nemcsak kiállják a versenyt a külfölddel, hanem minden tekintetben csak büszkeségünkre szolgálhatnak. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nem volna teljes, nem volna őszinte a kép, amelyet a t. ház elé tárok, ha épen ezen amerikai jelenség kapcsán nem emlékezném meg arról, hogy külföldön is, nálunk is sokat szellőztetik azt, hogy pénzünk a háború folyamán nagyobb diszázsióba jutott bele, hogy a koronának értéke a többi értékkel szemben siilyedt. Ezt,ismétlem, helytelen volna tagadnunk, de mihelyest a dolognak szemébe nézünk, látni fogjuk, hogy ezzel a ténynyel is leszámolhatunk. A diszázsió tény. A márka, amelynek aranyértéke 117.50 volna, ma rendesen 140 korona fölött áll; a dollárt, mely rendesen 5 korona körül áll, 7.20 koronával kell számítani, és a legnagyobb a hollandi forint értéke, amely 50%,-os ázsiót szedett fel. Most már ezek a jelenségek különféle dolgokra vezethetők vissza. Először is a keleti álladeczembcr 7-én, kedden. 311 I mokkái szemben az, hogy a bolgár lew és a román lei annjdra megdrágultak, tisztán a behozatali viszonyokban keresendő. Miután mi most nem vásárolunk árut, keresünk árut, de el nem adunk, amig ez a rendkívüli viszony meg nem szűnik, addig ez a rendkívüli valuta-viszony sem változhatik meg, tehát ebből a háború utánra, rendes időkre semminemű következtetést levonni nem lehet. Most az a kérdés, hogyan állunk a nyugati államokkal szemben ? E tekintetben idéznem kell Németország kiváló pénzügyministerének, Helferichnek azt a mondását, amidőn t. i. a német valuta ingadozását az entente a szemébe vágta, hogy »a legjobb valuta a győztesnek valutája lesz«. De tovább megyek és kérem a t. házat, hogy még néhány perczet szenteljen nekem. (Halljuk ! Halljuk !) T. i. én azt hiszem, hogy az egész valutaés pénzügyi kérdés szempontjából a közönség ugy a külföldön, mint nálunk elfelejtett valamit. Elfelejti azt, hogy a jelenlegi viszonyokat nem lehet a rendes pénzmérő instrumentumokkal mérni. Ep ugy, mint földrengésnél a fizikai laboratórium műszerei megtagadják a szolgálatot, nem tudnak mérni; épugy; mint egy bizonyos nagy hidegfoknál a higany megfagy és nem mutatja tovább a hőnek csökkenését vagy emelkedését: azonképen a pénz a világháborúban elvesztette azt a mérőhatást, amelylyel különben rendesen bir, amelylyel különben rendesen, mint obszervatóriumi műszerrel dolgozni szokott. Méltóztatnak tudni, hogy a pénz minden árutól abban különbözik, hogy kettős tulajdonsága van. Egyrészt áru maga, másrészt vehikuluma az értéknek, mint értékmérő. Már Marx a Kapital czimü munkájában igen élesen figyelmeztet arra, hogy néha előfordul, hogy — amint ő mondja — a pénz kibújik aranybőréből. Az áru- és értékmérő összekeveredik és akkor az értékmérő nem bir működni. Ez a rendkiviili körülmény fordul elő ma : a jjénz nem birja mérni az árut és ennélfogva a valuta ingadozása nem mérője az áruk és a csere igazi értékének. Hogy ez igy van, azt egyetlen példával fogom igazolni, amelyből, azt hiszem, a t. ház minden tagja messzemenő következtetéseket vonhat. Visszatérek arra, ami a kezemben van, arra a bizonyos amerikai jelentésre, amelyben amerikai bankárok jelentik az angol és az entente kölcsön megoldását. Ez az amerikai jelentés azt mutatja, hogy Amerikának a kivitele Európába minden fantáziát meghaladó óriási mértékben emelkedett: Amerika oly óriási pénzösszegeket vont el egész Európától, amire a világtörténelemben nem volt példa. Mint méltóztatnak tudni, Amerikában a statisztikai év épugy végződik, mint a mi költségvetési évünk, mindig június 30-án. A legutolsó hivatalos adat, az 1915 június 30-án lezárt amerikai év azt mutatja, hogy Amerikának a több-kivitele Európába, vagyis amivel az ő kivitele a behozatalt meghaladta, egy esztendő alatt 7877 millió korona volt. Egy