Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-592
310 592. országos ii'és 1915 jelenséggel találkoztunk, melylyel a hadiadónál. Épugy, miként a hadiadó volt az első adó, melynél társadalmunk erőteljesebben kezdett összemunkálni az állammal, — utalok itt az adófelszólamlási bizottságok buzgóságára, hogy az állam tényleg megkapja a maga adóját — épugy a hadikölcsön volt az első kölcsön, melynél a magyar közönség mint az állam hitelezője jelenik meg, hogy mennél jobban összeforrhasson az állam nagy czéljaival. (Ugy van!) Több izben voltam bátor a t. háznak azt a különös jelenséget felemlíteni, hogy Magyarországon nem érvényes a klasszikus pénzügyi tudománynak az a tanítása, hogy minden régi adó jó adó, illetve hogy minden adó, bármennyire rossz is, a megszokás által lassanként az élethez alkalmazkodik. A mi egyenes adórendszerünk nem talál megszokásra közönségünkben hibás adókulcsain kivül azért is, mert nem a mi termékünk, nem ebből az országból fakadt, hanem 1850-ben egy idegen uralom hozta be és nem tudta nálunk az életbe beilleszteni. Mindig azt látjuk, hogy nálunk az adókivetés tekintetében a polgár kötelességtelj esitése között és az állam között bizonyos ellentét, bizonyos idegenszerűség van. Az első jele az idegenszerűség megszűnésének a hadiadó megajánlása és folytatása, második jele pedig annak, hogy a közönség és az állam igazán összeforr, a hadikölcsön ténye. (Ugy van!) Kétségtelen, hogy sem a hadiadónál, sem a hadikölcsönnél teljes eredményt még nem értünk el. Ki merem mondani, hogy még igen sok katonaszökevény pénz van Magyarországon ; de az is bizonyos, hogy az első lépések megtörténtek és az eredmények nemcsak örömmel, hanem büszkeséggel is tölthetnek el. (Ugy van! Ugy van!) (Az elnöki székel Beöthy Pál foglalja el.) Bátor voltam felemlíteni, — és ez az, amire kitérni akarok, — hogy a nagy sikerek ellenére meg vannak e helyzetnek nagy hátrányai is, s mert elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a bajok szemébe nézzünk, erre is vagyok bátor még a t. ház szives figyelmét kérni néhány perezre. (Halljuk! Halljuk!) A hadikölcsön egyik baja, mint jeleztem, az, hogy nagy kamatteherrel fogja államháztartásunkat terhelni. A másik baja az, hogy bizonyos részükben tényleg termelési eszközök változnak át kölcsönné és ez a kölcsön a katonai felhasználás által fogyasztássá lesz, vagyis a termelés helyébe a fogyasztás lép, ami azonban hadi időben kikerülhetetlen. A harmadik — és ezt bátor vagyok kissé kiemelni — az, hogy, mint külföldön is gyakran halljuk, könnyű ezt megcsinálni akkor, mikor a magyar állam 6%, sőt az árfolyamot tekintve 6.25% kamatot ad, tehát igen magas a kamatozás. Ebből azután ugy számítgatnak, hogy régebben a nagy állami adósságok 4.5%-kal voltak elhelyezdeczember 7-én, kedden. hetők. most pedig csak 6.25%-kal, tehát 1%-os romlás mutatkozik itt. Ennek a ténynek nyugodtan a szemébe nézhetünk. Először a szemébe nézhetünk azért, mert a mi 4.5%-os adósságaink nem 4.5%, hanem 5% kamatba kerültek az utolsó években. Talán vannak a t. ház tagjai között olyanok, akik méltóztatnak emlékezni arra, hogy két esztendővel ezelőtt, az 1913. év végén, midőn a költségvetési előirányzatot voltam bátor előadni, igen pesszimissztikus, hosszabb előterjesztést tettem abban a tekintetben, s előadtam, hogy szerény nézetem szerint a közgazdasági műszerek azt jelzik, hogy Európában egy rendkívüli depresszió mutatkozik, és ennek a depressziónak a magja Magyarország fölött helyezkedett el. Jeleztem, hogy ez a depresszió hat állami kölcsönemkre és annélfogva igen drága pénzt kapunk. Tehát a 6%-os állami kölcsönt nem 4.5%-os, hanem 5%-os, sőt ennél magasabb kölcsönnel kell összehasonlítani és azt' mondhatjuk, hogy állami hitelünk ma 1—1.25 százalékkal drágább, mint békeidőben volt.. Merem állítani, hogy Németországot kivéve az összes többi államok hitele sokkal jobban romlott perczentualiter. mint a magyar államé. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Ennek bizonyítékául a következőket vagyok bátor felhozni. Kisebb ellenfeleink nem is mertek állandó állami adóssággal megjelenni saját polgáraik előtt. Mind bankónyomással, vagy rövidlejáratú állami váltókkal dolgoztak. Mert megjelenni Németország, amely impozáns hatalmával legutóbb 5%-os alapon emelkedő kurzus mellett ujabb 13 milliárdot teremtett elő. Mert megjelenni Ausztria, itt is mindig ugyanabban az arányban, amely előbb a hadiadónál mutatkozott : 1 / 8 : 2 / 3 arányban jegyeztek a magyar és az osztrák hadikölesönre. Ha most az ellenséges külföldön körülnézünk, azt látjuk, hogy a mi állami hitelünk 1—1.25 %-os drágulásánál lényegesen nagyobb drágulást mutatnak az összes pénzpiaezok, sőt Anglia, a nagy Anglia végül nem is saját birodalmában, hanem Amerikában volt kénytelen felvenni kölcsönt hadi szükségleteire. Ez, azt hiszem, világtörténeti megvilágítása a mi pénzügyi helyzetünknek. Méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve csak a következő adatokat hozzam fel. Anglia azelőtt 2.5 százalékos konzolokkal operált; ezek voltak a típusai az angol kölcsönöknek. A háború kezdetén először egy 3'5 százalékos kölcsönnel, amelyet el is biit helyezni 95 százalékos alapon, tehát ez mér körülbelül 4 százalék volt, vagyis Angliának a kamattétele már ennél a kölcsönnél többet romlott 1 százaléknál. Azonban ezek a kölcsönök nem voltak elegendők és — amint méltóztatik tudni — a legközelebbi angol kölcsön már 4.5 százalék mellett került a piaezra, tehát 2 százalékkal drágábban, mint az angol államhitel rendes körülmények között kielégíthető volt. Mindezt betetőzte azonban Angliának és Francziaországnak legutóbb Amerikában felvett
