Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-592
5,92. OJ zágos ülés 1915 gára az adóra, de társadalmunk összeállítására, s különféle foglalkozási ágak egymáshoz való viszonyára ebből igen fontos konzekvencziák lesznek levonhatók. Daczára az adatok töredékességének, egy kisérletre mégis voltam bátor vállalkozni, t. i. arra, hogy az eddigi adatokat összehasonlítsam az osztrák adatokkal. Ausztriában, mint méltóztatnak tudni, jövedelemadó van kivetve a 20.CC0 koronán aluli jövedelmekre is. Bátor voltam tehát venni ennek az adónak nem egészét, hanem csupán azt a részét, amely a 20.000 koronán felüli jövedelmekre vonatkozik; alapul vettem az 1912. évi osztrák adóstatisztikát, minthogy ujabb adatokkal nem rendelkezem. Ez az összehasonlítás azt mutatja, hogy mig nálunk a 20.000 koronán felüli jövedelmek adója 22—23 millió koronát fog hozni, addig Ausztriában ugyanezek az adózók 1912-ben 45,353.000 koronát fizettek, ami körülbelül megfelel az egyharmad-kétharmad aránynak. Ez azonban csak optikai csalódás, még pedig két okból. Először azért, mert nálunk a hadiadó alapja az 1914. évi jövedelem, Ausztriában pedig az 1912. évi statisztikát használtam ; szóval az osztrák statisztikából hiányzik a kétesztendei fejlődésnek megfelelő összeg. Miután pedig ugy látjuk, hogy Ausztriában ép ezeknek a jövedelmeknek az adója évenként 5 millióval szokott emelkedni, valószínűnek kell tartanunk, hogy az 1914. évi osztrák statisztika, melyet még nem ismerünk, 55 millióra teheti ezeknek a jövedelmeknek adóját. Másodszor tekintetbe kell vennünk azt, hogy a mi skálánk töredékes skála ; t. i. összes többi adóink a tárgyi adó alajjján állanak, Ausztriában pedig a jövedelemadó az alsóbb fokozatokra is vonatkozik és Ausztria népességének a miénkénél szerencsésebb vagyoni viszonyai folytán a kis- és középpolgárság ott sokkal számosabban van képviselve a tizezer-huszezer koronás jövedelemben, mint a mi polgárságunk. Végül tekintetbe kell vennünk ez összehasonlitásnál, hogy az osztrák adókulcs enyhébb volt még 1912-ben. mint a mi hadiadókulcsunk. Igaz, hogy 1914 január 23-án az uj osztrák novellának 172. §-a az adókulcsot a miénk fölé emelte, de először is ez a mi adókulcsunkat csak a hatvanezer koronás jövedelemnél érte el, másodszor tekintetbe kell venni, hogy ez az adókulcs 1912-ben még nem volt alkalmazva. Mindezekből, tehát abból, hogy mig nálunk 23 millió a hadiadó, Ausztriában ugyanezen jövedelmek adója 1914-ben 55 millióra tehető ; abból, hogy Ausztriának ez adónál tekintetbe nem jövő polgárai a mieinknél vagyonosabbak ; végül abból, hogy nálunk ez az adó szigorúbb adókulcscsal indult, mint Ausztriában, azt a következtetést merem levonni, — és nem hiszem, hogy a t. ház ebben megczáfolna — hogy Magyarország jövedelmének Ausztria jövedelméhez való aránya nem haladja meg az 1 / 3 : 2 / 3 arányt, sőt ez alatt marad. Ez az a következtetés, amelyre minket a deczember 7-én, kedden. 309 hadiadóra vonatkozó eddigi igen töredékes adatok feljogosítanak. A pénzügyi bizottság tárgyalván ezeket a kérdéseket, egyúttal pénzügyi helyzetünknek egyéb kérdéseivel is foglalkozott, igy különösen a hadikölcsönök eddigi eredményével. Nem hiszem, hogy megczáfoltatnám abban, mikor azt mondom, — bár az ember sohasem tudhatja, hogy életében mit ér meg és mit nem — hogy amikor a magyar közgazdaság képes volt a magyar államnak hadi czéljaira eddig négy milliárd hadikölcsönt összegyűjteni, ez otyan tény, amilyent közgazdasági történetünk, sőt egész történelmünk fel nem mutathat, (Ugy van ! Ugy van !) A t. ház előtt bölcsen ismeretes, hogy most a harmadik hadikölcsönnél vagyunk, melynek összege eléri a két milliárdot. Nagyon érdekes, ha tekintetbe vesszük, hogy az első két hadikölcsönnél, melynek adatai már rendelkezésünkre állanak, a kis jegyzések milyen számmal szerepeltek. (Halljuk ! Halljuk!) Az első hadikölcsönt jegyezte összesen 382.000 aláiró és ezek közül a kis jegyzésekre, az 50 koronától 10.000 koronáig terjedő öszszegekre esett 364.000 jegyzés. A második hadikölcsönnél az arány majdnem ugyanez, valamivel csak látszólag romlott, még pedig azért, mert egyrészt az 5.5%-os kölcsönből nem voltak 50 koronás czimletek kibocsátva, másrészt azért, mert az első kölcsönnél igen sok tisztviselői jegyzés történt azon az alapon, hogy havi részletekben vonták le a tisztviselőktől az összeget, melynek törlesztése még ez év deczember 31-éig fog tartani. Ha megteszem az összehasonlítást, akkor a mag3 r ar közönségnek a második hadikölcsönnél való ugyanazt a részvételét tapasztalhatjuk, mint az elsőnél. A harmadik hadikölcsön, nyugodtan mondhatjuk, minden várakozásunkat fölülmulta és megmutatta ennek a nemzetnek nagy megértését és az állam nagy czéljai iránt való nagy készségét. (Ugy van!) Bátran merem állítani, — bár nagyon könnyű utólag profécziákba bocsátkozni — hogy ha egy-két évvel ezelőtt Magyarországon akármi bármelyik pénzügyi szakértő azt mondta volna, hogy a magyar állam belső kölcsön alakjában akár csak 500 milliót el tud helyezni, az illető szakértőt kizárták volna a beszámítható emberek sorából. De látjuk most az eredményt, látjuk ezt az eredményt oly országban, melynek nagy része agrár, tehát vagyona a nem mozgatható földben van ; látjuk oly országban, ahol a vagyonmegoszlás nem oly szerencsés, mint pl. Németországban és másutt ; és látjuk ezt az eredményt egy nagy háború tizenötödik hónapjában, valóban nagy megjDróbáltatások után. Elismerem, — és erre néhány szóval rögtön reátérek — hogy ennek megvannak a hátrányos oldalai is, nem is számítva a kamatterhet, amelyet e kölcsönből kifolyólag az államháztartásba be kell illeszteni. Mondom, elismerem ezt a hátiánjt, de szemébe merek nézni. Nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy a hadikölcsönnél ugyanazzal a