Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-590

288 590. országos ülés 1915 deczember í-én, szerdán. lett hogy ellássa, mikor a főpapoknak bánjáé? riumokat kellett állítaniuk stb. stb. A mostani magyar hadsereg, amely az általános védkötelezettség alapelvén áll, nem a zsoldos hadsereg utódja, hanem a magyar nemesi felkelésnek, azzal a különbséggel, hogy most mindenki teljesiti hűen a haza és király iránti kötelességét. Az a felfogás, hogy a hadsereg a nemzeté és nem a királyé, a legnagyobb lojalitás, azért, mert a magyar szent koronának soha el nem évülő, igazán meghatóan szép elmélete szerint a magyar szent korona tagja volt a régi időben minden magyar nemes, most pedig minden magyar állampolgár, de a magyar szent koronának tagja 0 -felsége, a király is.„ A hadsereg tehát, amely a nemzeté, egyúttal 0 felségéé, a királyé is. Am ha csak a királyé volna, kérdés, lehetne-e a nemzeté is? Én elhiszem, sőt vallom, hogy a katona letett esküjéhez liiven áldozza fel magát azért a czélért is, hogy O felségének háza — ha az Isten ugy akarja — hosszú időkig uralkodjék Magyarországon. De az én felfogásom szerint annak a magyar nemzeti hadseregnek ezenkívül is vannak feladatai. Van feladata arra, hogy a tűzhelyet, a hajlókot, a szülőföldet, minden felett a nép alkotmányát is vérének, életének feláldozásával megvédelmezze. Egy ilyen hadseregnek joga van ahhoz, — a nemzet vétene maga ellen, ha ezt megtagadná — hogy olyan zászlója legyen, amelyhez a nemzeti múlt minden dicsősége és a jövendőnek minden édes reménye hozzáfüződik. (Helyeslés balfelöl.) Ennek a magyar katonaságnak múltja az, hogy 1867-ben, a kiegyezés idején, még volt egy magyar hadsereg; a 11. §. világosan szól a magyar hadseregről; sőt többet mondok; a kiegyezést megállapító XII. t.-cz. előtt a IX. t.-cz. szerint épen azért említem ezt, hogy a jogfolytonosságot igazoljam, 1867-ben az ujonczok kizárólag magyar ezredekbe sorozhatókul lettek megszavazva. 1875-ig nem is volt más, mint magyar hadsereg. A dekadenczia azután következik be, mig végre az 1889. évi VI. t.-cz., a véderőtörráiy szerint egyszerre felébredtünk a közös hadseregre, amely az egységes vezérlet és vezénylet fentartása mellett egyszerre egységessé kezdett lenni; azután végre elérkeztünk ahhoz a stádiumhoz, hogy az 1867-ben a magyar hadseregből 1889-ben közös hadsereg, 1915-ben alkotmányos akták szerint az »én hadseregem*, 0 felsége hadserege lett. Ez nem valami lélekemelő, változás, (ügy van! balfelöl.) En a magam részéről még azt sem tartom megérthetőnek, hogy miként történhetik az, hogy a haditengerészet különválasztatik a hadseregtől. Nemcsak jelképileg választatik külön, hanem az amblémák, a jelvények szerint is; a haditengerészet egészen külön zászlót és külön czimert kap. Már most ha megnézem annak a zászlónak és czimernek heraldikai jelentőségét, ugy kérdőleg állok a t. ministerelnök ur elé ós kérdésemre sehol sem kapok feleletet. Mit jelent az, hogy a haditengerészet zászlójáról még az osztrák czimer is elmaradt, hanem jön tisztán az uralkodóház czimere és egy állítólag az Arpádkorból származó magyar czimer a vörös-fehér alapon? En nem tudom, mire támaszkodik az az érvelés, amely szerint a haditengerészet különválasztatik. Az 1868. évi véderőtörvény még említi külön a haditengerészetet, de pl. itt van az 1912. évi XXX. t.-cz.

; amelyet önök alkottak meg; annak második vagy harmadik paragrafusa a fegyveres erő egyenes alkatrészéül jelöli meg a haditengerészetet. Min nyugszik annak különválasztása? Abszolúte nem tudok erre semmiféle magyarázatot adni. Van még egy kérdés, amelyet közjogi szempontból röviden érintenem kell. Ez az, hogy a honvédségről szóló 1868. évi XLI. t.-cz. az 1912. évi XXXI. t.-cz. 16. §-ában foglalt konformis intézkedéssel a magyar honvédség számára az 0 felsége névjegyének kezdőbetűit tartalmazó magyar czimert, magyar zászlót rendeli meg. Most az uj rendelet szerint lesz egy vezórzászló — ennek alapszíne a fehér — és azután lesz két czimer és a két színnek egymással való ölelkezése: a fekete-sárgáé és a vörös-fehór-zöldé, anélkül, hogy a rúdra nézve intézkedés történt volna. Rakovszky István: Bánk jár anélkül is! Polónyi Géza: Ezt elhiszem, de mégis észre kell venni, mert fekete-sárga rud mindenesetre más jelentőséget ad az ilyen czimernek, mintha az esetleg nemzetiszínű. Rakovszky István: Nem tudom. Polónyi Géza: En nem akartain itt felhordani azokat a panaszokat, amelyek e tekintetben hozzám és másokhoz érkeznek. Elég, ha megkérdezi a t. ministerelnök ur a harcztérről visszaérkezett képviselőket, mennyi fájdalmas büntetésnek és mennyi sérelmes intézkedésnek voltak tanúi vagy passzív szenvedői azok, akik olyan helyen is, ahol azt nem szívesen látták, a nemzeti színű szalagot vagy csokrot a sapkájukon hordták vagy ottfelejtették. Ezek felsorolása helyett e pillanatban, mikor tartózkodnom kell a kedélyeknek ilyen térre való átviteléről, csak egyetlen egy dolgot hozok fel, mert ez azután meggyőződésem szerint orvoslásra is vár. Ez az egy tétel a következő: A napokban postán kaptam egy tárczát, amelyet Boda Boda irt november 3-án, azt hiszem a Neue Preie Presséből van kivágva. Kragujeváczról van benne szó. Ez az egy dolog egyrészt világossá teszi az urak előtt, hogy ez nem egy 48-as párti esetleg elfogult embertől származik, másrészt a lapnak és a szerzőnek komolysága is elég arra, hogy evvel a dologgal foglalkozzunk. Azt mondja (olvassa): »Kragujevatz. Der Gradatz, das Begierungsgebäude könnte irgendwo in NoidBöhmen oder Mittel-Deutschland stehen, ohne