Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-590

590. országos ülés 1915 deczember 1-én, szerdán. 289 aufzufallen, nur hätte maii es dórt doch weniger mit Stuck géziért. Seit vorgestern ist der Gradatz Sitz eines deutscken Stabes uncl die scliwarz-gelbe, die sclrwarz-weiss-rothe und die roth-weiss-blaue Flagge flattern darüber. Warum die kroatische rotb-weiss-blaue ? Man liatte die magyarische wokl nicht zur Hand.« (Zaj a baloldalon.) T. képviselőház! Ez nem sporadikus dolog. Azért említem fel, mert kiválóan fontos arra, hogy közérdeklődés tárgya legyen itt, ahol ne­künk a magyar államjogok • felett való őrködés a kötelességünk, (Ugy van!) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Nem tudom, t. képviselőház, hogy a kér­déses zászlón volt-e czimer s ha igen, milyen. Azt azonban tudom, hogy a horvát zászlót ka­tonai téren csak akkor és csak ugy szabad al­kalmazni, ha e háromszínű zászlón a magyar czimer van rajta. Ezt rendeli az 1868. évi XXX. t.-cz. Már most eltekintve mindettől: hogy jutunk mi ahhoz, hogy mikor gyermekeink vérükkel, az anyák könyükkel áztatják az ide­genek földjét, amikor a hadsereg győzelmesen vonni fel egy oromra, amelyen hirdetnie kel­lene a nemzetnek dicsőségét, akkor a magyar hadsereg horvát zászló alatt kell hogy teljesítse kötelességét ? (Felkiáltások a baloldalon: Ugy van! Szégyen!) Nem akarom elhinni, hogy ez Mackensen vagy Kövess urnak a tudtával történt. Sőt el­lenkezőleg, egyik czélzatom — egyenesen meg­mondom — az, hogy a t. ministerelnök urnak alkalmat adjak arra, — nem kívánom ezt ma — hogy bármikor is hivatalosan megczáfolja. De igenis, azt vallom s egyéni tapasztalat-' ból tudom, hogy vannak olyan elmaradt grani­csárok, (Ugy van! a baloldalon.) akik azzal dicsekszenek, hogy, megalázzák a magyar nem­zetet, mellőzzék zászlaját, üldözzék jelvényeit és oda tegyék a horvát zászlót. Tisztelettel visel­tetem a horvát zászló iránt, semmi kifogásom az ellen, hogy ott, ahol törvény' szerint helye van, kitüzessék. De az ellen ünnepélyesen tilta­kozom, hogy a horvát zászló a magyar állami­ságot vagy a nemzeti hadsereget képviselje. (Ugy van! bal felöl.) Hát, t. képviselőház, nem mondtam el mindent, de körülbelül elmondtam a lényege­sebb részleteket, amelyek azt a meggyőződést keltik bennem, hogy ezek a rendelkezések nem felelnek meg a mi alkotmányunknak. Azonban, t. képviselőház, még egypár rövid megjegyzést kell heraldikai szempontból is tennem, bárha ezzel nem szándékozom behatóan foglalkozni. Tudnunk kell, hogy a nagy czimer meg­állapítása függőben tartatott s a közép- és kis czimer alkalmaztatik ... Ne felejtsem el a t. ministerelnök úrtól a kis czimerre KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. vonatkozólag újból is megkérdezni, hogy mi­után Horvátországgal nekünk minden ügyünk közös, amely Ausztriával közös, — a, közösügyek­ben pedig, amelyek Horvátországgal is közösek, a 68. évi XXX. t.-cz. világos rendelkezése sze­rint csak az egyesitett czimert lehet alkalmazni, ennélfogva ezt a kis czimert, ahol nyoma sincs az egyesitettnek, milyen közösügyekre fogják alkalmazni? Ezt nem tudom elképzelni. De ha ránézek erre a középczimerre, egy olyan heral­dikai unikumot látok, amely nem hiszem, hogy a világtörténelemben már valaha előfordult volna, vagy még egyszer ismétlődjék. Tartózkodom a banalitásoktól, de ha ránézek erre a czimerre, amelynek heraldikai jelentősége az, hogy egy­szerre beszél a világ minden nyelvén, akkor azt látom, hogy ez a közös czimer, ugy amint ez van, sohasem fogja a külföldön azt hirdetni, hogy van egy Magyarország, amely külön állam és amelynek külön alkotmánya van, hanem fogja hirdetni egy közös államnak szerencsétlenül meg­konczipiált heraldikai . . . Holló Lajos: Monstrumát! Polónyi Géza: . . . amfibiumát, amelyből, elismerem, szinte kiri, hogy még ez a kicsi dolog is, hogy két országról van szó, mekkora vias­kodás tárgya lehetett a ministerelnök ur részé­ről. Nyoma is maradt ennek, mert a párjavesz­tett angyalka ugy meg van riadva ettől a griff madártól, hogy igazán ő sem tudja, de én sem tudom: fiu-e vagy leány. (Derültség.) Pedig heraldikailag ez nem közömbös dolog; feltétele annak, hogy tudják, hogy ez fiu. Hanem hát félre a talán megengedett kis tréfával: Komolyabban véve a dolgot, mondja meg nekem a t. ministerelnök ur, — mert ez iránt kérdést nem intéztem — de csak akkor, ha jó kedve sugallja: mi az oka annak, hogy Dal­máczia, amely az 1868. évi XXX. törvény 66. §-a szerint területileg minden kétségen kivül állóan Magyarországhoz van csatolva, — már Horvát­ország utján, amennyiben horvát területnek van nyilvánítva — mindkét czimerben szerepel, benne van az osztrák kétfejű sas gyomrában és benne van a magyar czimerben is? Jutalmul azután avan­zsiroztatták a dalmát czimert, mert 1895-ben, amikor Bánffy a czimert megállapította, a dal­mát czimerben lévő három fej még leopárdfej volt, a mostani leirás szerint pedig már oroszlán­fejjé vált. Hanem ez mellékes dolog, heraldikailag megengedett. De itt van Bosznia. Ez is egy levegőben lógó olyan kérdés, hogy tulajdonképen, ha heraldikailag strikte leszem, Boszniának csak a nagy czimerben volna szabad szerepelnie, mint igényezimernek. Bosznia annexiója ugyanis mai napig sincs elintézve a magyar törvényhozás által és igy heraldikailag olyan viszonyt repro­dukálni, a mely nincs, nem helyes. De ugyanaz a bosnyák czimer benne van az osztrák czimer­ben is. Ez tehát jelenti azt, hogy nekünk köte­lességünk elismerni, hogy legalább is vitás, kérdés, 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom