Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

15 május 7-én, pénteken* 19 57Ú. országos ülés 19 nístertanáescsal, ezentúl pedig az állami számvevőszék kötelezettsége idevonatkozókig csak a félévenkénti jelentésekre illetve kimutatásokra szoritkozik. Végül a harmadik könnyebbités az, hogy a javaslat az államháztartás mint fogyasztógazdaság természetével meg nem egyező kettős könyvviteli rendszer szerint vezetendő állami főkönyv vezetését megszünteti és megszünteti az egyszerű könyvviteli rendszer szerint vezetendő rovatkönyv vezetését is, a nélkül, hogy ez az ellenőrzés tekintetéből a legcsekélyebb hátránynyal is járna, sőt mivel ezeknek a formális feladatoknak végzése az állami számvevőszékről levétetik, a számvevőszék sokkal intenzivebb ellenőrzést gyakorolhat az egyes tételeknek az országgyűlés által elfogadott költségvetési tételekkel való összehasonlítására és a maga jelentéseinek és kimutatásainak elkészítésére nézve is. Mindezek alapján az előttünk fekvő törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság nevében is általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Elnök : Ki a következő szónok ? Szepesházy Imre jegyző: Csermák Ernő ! Csermák Ernő : T. képviselőház ! Ez a törvényjavaslat nem háborús javaslat. Ez a törvényjavaslat olyan, amely az állam háztartására, a költségvetés betartására, a költségvetés egyes tételeinek felhasználása tekintetében az ellenőrzésre vonatkozik, kiterjed esetleg évtizedekre, esetleg hosszabb időre, tehát feltétlenül olyan, amely egyrészt a politikai bizalom szempontjából, másrészt az alkotmányjogi garancziák szempontjából és egyébként is a czélszerüségek tekintetében kell, hogy kritika tárgyává tétessék. Ebből indult ki a függetlenségi és 48-as párt, amikor ezt a törvényjavaslatot, tekintet nélkül a fennálló háborús állapotokra, amelyekkel abszolúte semmiféle öszszefüggésben nem áll, kritika tárgyává kivánja tenni. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadhassam az előadó urnak azt a nézetét, hogy itt csak formális változtatásokról van szó, amelyek könnyítéseket tartalmaznak, amely könnyítések az állam költségvetési törvényei szempontjából szükségesek és helyesek. Nem igy áll a dolog. En itt csak egyet látok : hogy a t. kormány nagy hive a jogok kiterjesztésének ; de a jogok kiterjesztését csak egyoldalulag akarja gyakorolni, amikor arról van szó, hogy a saját jogait kiterjeszsze, ellenben akkor, amikor a népjogok kiterjesztéséről van szó, a negáczió álláspontjára helyezkedik. Ez a törvényjavaslat nemcsak formális szempontból akarja a jogokat kiterjeszteni, hanem mélyreható gyökeres változtatásokat akar előidézni a költségvetésnek egész rendszerében, szembenállva az 1848-iki törvényekkel és szembenállva azokkal a szabályokkal, amelyeket a költségvetés rendszerére az 1897 : XX. t.-cz. lefektetett. Hogy ezt beigazolhassam, röviden foglalkoznom kell azokkal a főbb törvényhelyekkel, amelyek ide vonatkoznak. Elsősorban hivatkozom az 1848. évi III. t.-cz. 37. §-ára. Ez világosan ebendeli, hogy a ministerium az ország jövedelmeinek és szükségleteinek kimutatását, a múltra nézve pedig az általa kezelt jövedelmekről a számadásait országgyűlési megvizsgálás s illetőleg jóváhagyás végett évenként az alsótáblánál bemutatni köteles. Ebből indul ki az egész elv, amely végighúzódik a mi költségvetési jogunkon és törvényhozásunkon, hegy t. i. évenként olyan munkát kell terjeszteni a törvényhozás elé, amely a költségvetés szempontjából arra az évre teljes képet nyújt és ugyancsak a zárszámadásnak is simulnia kell ehhez a költségvetéshez, hogy a törvényhozás abban a helyzetben legyen, hogy lássa az államháztartás egész képét, vonatkozással és megvilágítva annak az évnek szempontjából. ' Itt rá kell mutatnom arra, hogy az 1897. évi XX. t.-cz. is teljesen ezt az álláspontot foglalta és foglalja el. Az 1897. évi XX. t.-cz. nevezetesen a hitelátruházásokat nem engedi meg. Hitelátruházások alatt — hogy közönséges nyelven szóljak, amennyiben a t. háznak nem minden tagja foglalkozott szakszerüleg ezzel a kérdéssel — nem értünk mást, mint voltaképen azt, hogy ha a ministerium fel van jogosítva az állami költségvetésben arra, hegy bizonyos kiadásokat eszközöljön, ezeknek a kiadásoknak utalványozási jogát nem viheti át a következő esztendőre, csakis bizonyos igen megszorított rendelkezések mellett. Ez a lényege az 1897 : XX. t.-cz. 31. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek, amely azt mondja, hogy a költségvetési évek közt hitelátruházs snak helye nincsen, ennélfogva sem a folyó évi hitelek terhére a jövő évet illető kiadásokat, sem a folyó évi kiadásokat a jövő évi hitelek terhére előlegesen utalványozni nem lehet és illetőleg nem lehet a hitelmaradványokat letéteményképen is kezelni. Eá akarok mutatni még arra is, hogy ebből a szempontból a törvény 23. §-a is tartalmaz egy rendelkezést, amely azt mondja, hogy az egyes kezelési ágakra megszavazott hiteleket a minkterek és az állami számvevőszék nem növelhetik. Tehát leszögezhetem ebből azt, hogy az elv világosan az, hogy ezeknek a hiteleknek növekedése egyik évről a másik évre nem engedhető meg ; nem engedhető meg az, hogy bizonyos rendelkezési alapok átvitessenek a következő esztendőre, mert a következő esztendőben már nem látjuk tisztán, mi az a költségvetési összeg, amelylyel a ministerium rendelkezik, vagyis nem látjuk tisztán azt, mit van joga a ministeriumnak elkölteni. Már most látjuk azt, hogy a ministeriumnak ezen javaslat szerint ezek a törvényes rendelkezések terhére vannak. Az 1897. évi XX. t.-cz. akképen rendelkezik, hogy az előző évnek terhére még három hónapig lehet utalványozásokat eszközölni. Ezen alapszik az egész rendszer: a pótutalványozásnak három hónapra való meg3*