Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

579. országos ülés 1915 május 7-én, pénteken. 15 ennél sokkal fontosabb időpazarlás bűnébe esni. (Helyeslés jobbjelől.) Ennek következtében fejte­getéseimet befejezem annak kifejezésével, hogy a. tapasztalt visszaélések daczára is teljesen jogos­nak tartom a háztulajdonosoknak megadandó kedvezményre vonatkozó indítványt, amelyet a t. képviselő ur benyújtott. E visszaélések miatt fektetett be az a sokat ócsárolt Budapest székes­főváros 30 millió koronát a kis lakásokba, ezek miatt szaporította 7000-rel a budapesti lakások számát az a sokat ócsárolt községi politika. (Igazi Ugy van! a középen.) Mert hol volna Budapest és milyen óriási magasságban lengene már a lakás­uzsora, ha ezt a 7000 lakást közben meg nem csi­náltuk volna ! (Igaz ! ügy van !) Egyebekben pedig a törvényjavaslatot ál­talánosságban elfogadom. (Helyeslés a, középen és balfelöl.) Elnök : Kérdem a t. házat, kíván-e még va­laki szólni ? (Senki sem.) Ha szólni senki sem ki­van, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur óhajt nyilatkozni! Teleszky János pénzügyminister: T. ház ! Mél­tóztassanak megengedni, hogy egészen röviden fel­szólaljak és Polónyi Géza t. képviselő urnak egy­néhány kérdésére megadjam a választ. Bocsána­tot kérek, ha nem terjeszkedem ki hosszasabban az ő fejtegetéseire, de azt hiszem, hogy ezek a mi házadó-rendszerünkre vonatkozó észrevételek tu­lajdonképen a törvényjavaslat tárgyával szoros összefüggésben nincsenek. (Igaz ! Ugy van ! jobb­felöl. Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Azt, hogy nálunk az adóteher általá­ban meglehetősen magas, hogy a házbéradó és a házadó nem alacsony, vitatni kétségtelenül nem lehet, viszont azonban az is bizonyos, hogy az uj házadótörvény, azáltal, ' hogy a kulcsot leszállí­totta, az adóterhet nem növelte, hanem csökken­tette, bár bizonycs eddig megengedett levonásokat levonásban nem részesít. Ezek azonban mind olyan kérdések, amelyek­kel most bővebben foglalkozni nem akarok, de ha alkalom lesz rá, hogy az adómérséklésről be­széljünk, akkor mindenesetre konszideráczió tár­gyává lesznek tehetők azok az érvek, amelyeket a t. képviselő ur itt felhozott. Ma, sajnos, tisztá­ban kell lennünk azzal, hogy a közel jövőben nem adómérséklésekről, hanem egészen más termé­szetű fmancziális problémák megoldásáról kell gondoskodnunk. (Igaz! Ugy van I a jobboldalon és a középen.) Egészen röviden csak arra térek még ki, amit a t. képviselő ur a mi házadónk öntermé­kenyitő hatásáról mondott. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy bár nem akarok Dar­winnal viszonyba lépni, mégis körülbelül én is ugy vagyok ezzel a kérdéssel, mint Darwin, hogy nekem is fel kell fedeznem azt, hog};' az adóztatás terén sem létezik ez az öntermékenyités vagy legalább is nem olyan módon mint ahogy azt a t. képviselő ur beállította. (Derültség jobbjelől.) Mert a t. képviselő ur abból indult ki. hogy bérbe veszek egy házat és vállalom azután annak adó­ját. Kérem, ha bérbe veszek egy házat és válla­lom annak adóját, akkor nemcsak a bérösszegért vettem azt bérbe, hanem a bér és az adó együttes összegéért. Polónyi Géza: Tehát igazam van ! (Derültség jobbjelől.) Teleszky János pénzügyminister: Nincs igaza a képviselő urnak. Polónyi Géza: De a jövő évben már az adó után is fizet adót. Teleszky János pénzügyminister: Ez nem történik meg. Ezt így hozza a józan ész és a logika magával. Az adó a bér után fizetendő és a ház­tulajdonos által fizetendő tehát természetes, hogy ha én azt az összeget, amelyet én a háztulajdo­nosnak fizetek, két részre osztom is és azt mon­dom hogy »ezt fizetem bér alakjában, ezt pedig adó alakjában*, tulajdonképen csak egy bért fizetek, mert a kettő együtt van. így van ez a házadónál, igy van a földadónál és igy van ez a világon mindenütt mindenféle adónál. Ez termé­szetesen nem is lehet másképen. Háznál ily eset nagyon ritkán fordul elő ; ez csakis egész objek­tumok bérbevételénél szokott előfordulni, holott a legtöbb esetben egyes lakások szoktak bérbe­vétetni. A fővárosra vonatkozólag a t. képviselő urnak tulaj donképen csak egy precziz kérdése van, az t. i., hogy ezek a leengedések a községi adóra is vonatkoznak-e. E tekintetben megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy igen, és e tekintetben külön intézkedésnek szüksége a törvényjavaslatban nem forog fenn, mert hiszen természetes, hogy minden pótlékadó az alapadó természetét osztja és csak a törvényesen kivetett alapadó után fize­tendő. Ha tehát az alapadó bármely okból mérsé­keltetik, vagy leszállittatik, automaticze csökken ennek az adónak mindenféle pótlékja. A hadsegélyezési czélra behozott jövedelem­adcmál természetesen más a helyzet ; ez nem pót­lékja a házadónak, de itt nem is kell semmiféle különleges intézkedést tenni, mert hiszen ez a jövedelemadó a tavalyi ténvleges jövedelem alap­ján vetendő ki, az a tavalyi jövedelem pedig ma már ismeretes. Emellett megengedi már a törvény, hogy ha az idei jövedelem 30%-kal csekélyebb lesz, mint a tavalyi volt, akkor a jövedelemadó helyes­bítésének van helye. Erre nézve tehát ebben a törvényjavaslatbán semmiféle különös intézkedés nem volt szükséges. Felvet azután a t. képviselő ur két olyan kér­dést, amelyek tulaj donképen ennek a törvény­javaslatnak a tárgyalásával összefüggésben nincse­nek, azonban mégis a t. ház engedelmét kérem, hogy egész röviden feleljek ezekre. (Halljuk!) Az egyik arra vonatkozik, hogy a hadbavonultak se­gélyben részesülő családtagjai segélyének az a része, amely lakbérsegély czimén adatik, a háztulajdono­soknak fizettessék ki, ne pedig a segélyre igényjo­gosult családoknak. Ez olyan kérdés, t. ház, amely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom