Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

16 679. országos ülés 19Í5 lyel mindjárt a háború kitörése után a segélyezési kérdések rendezése alkalmából nagyon alaposan foglalkoztunk. A főváros óhajtotta ezt és a kormány ki is jelentette a fővárossal szemben, hogy habár ilyen irányban nem intézkedhetik, miután nem lehet a községekre azt a nagy terhet róni, amely ezzel jár, de a fővárossal szemben, ha a főváros az igen nehézkessé vált kezelést vállalná, megtennők ezt az intézkedést. Mi akkor a fővárossal ezt a kérdést nagyon hosszasan és alaposan tárgyaltuk és az eredmény az volt, hogy rájöttünk arra. hogy a főváros legjobb akarata és a kormány legjobb szándéka mellett is ez a kérdés igy nem oldható meg, mert óriási adminisztratív nehézségekkel járt volna. Ezért választottuk azt a módot, hogy kimondtuk, hogy ha a segélyre jogosult lakpénzsegélyét nem forditja lakbérének kifizetésére, akkor lakpénzsegélyét beszüntetjük. Ez nem azért történt, mintha mi nyerészkedni akarnánk az illetőn, hanem egy koerczitiv intézkedés akart lenni arra nézve, hogy ő tényleg lakbér fizetésére fordítsa lakpénzsegélyét és azt hiszem, hogy nagyban és egészben ez az intézkedés czéljának meg is felelhet. Azt hallom, és épen a t. képviselő ur nekem is említette, hogy nagyon sok panasz van e tekintetben, hogy a lakók mégsem fizetnek. Én mindenesetre igyekezni fogok adminisztratív utón megtenni e tekintetben azt, amit lehet, de azt hiszem, hogy ezen a helyes alapon kell tovább is igyekezni megtalálni ezen kérdés megoldását, mert ismétlem, hogy a segélyeknek a háztulajdonosok részére való fizetése igen nagy adminisztratív nehézségekbe ütközik. Végül felvetette a t. képviselő ur azt, hogy tekintettel arra, hogy a moratóriumos rendeletek értelmében a hadbavonultak lakbérüket fizetni nem tartoznak, a moratóriumra vonatkozó rendeletet egészítsük ki olyképen, hogy ilyen esetben a tulajdonos se legyen köteles fizetni amortizaczionális kölcsönénefc kamatait, vagyis a tulajdonosnak ez a tartozása is moratórium alá essék. Polónyi Géza : A földbirtoknál is ! Teleszky János pénzügyminister: Igenis, a földbirtoknál is. Ez szintén olyan kérdés, t. ház, amelylyel nagyon hosszasan és nagyon alaposan foglalkoztunk és sajnos, arra az eredményre jutottunk, hogy nem igen tudjuk ezt a kérdést ebben a kivánt irányban megoldani. Mert azt tartjuk, hogy azon egyes kivételes esetekben, amelyekben az egész objektum bérét a hadbavonult fizeti, tényleg fordul ugyan elő bizonyos anomália, különösen akkor, ha az illető ingatlan tulajdonosának más vagyona nincs, mint az az objektum. Ezek azonban mégis szórványosabb, ritkább esetek és ezekkel szemben annak az általános nagy közérdeknek a biztosítása, hogy zálogleveleink kamatai fizethetők legyenek, fontosabb. Különben ugy vagyok értesülve, hogy konkrét esetekben a záloglevélkibocsátó pénzintézetek a halasztások megadását illetőleg eléggé kulánsak. május 7-én, pénteken, Ezt a kérdést a kormány kötelességszérüleg figyelemmel fogja kisérni a jövőben is, de sajnos, alig vagyok abban a helyzetben, hogy kilátásba helyezhetnék egy a t. képviselő ur által kivánt megoldást. Ezek után tisztelettel kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést. Elfogadja-e a t. ház a közadókat érintő egynémely kérdésnek a hadi állapot folytán szükségessé vált kivételes szabályozásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes rárgyalás alapjául, igen vagy nem 1 (Igen!) A törvényjavaslat általánosságban elfogadtatván, következik a részletes tárgyalás és pedig elsősorban a czim. Kérem azt felolvasni. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1. §-át, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Szinyei- Merse Félix jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza : T ház ! (Halljuk !) A törvényjavaslat 2 §-ához tulajdonképen azért kértem szót, hogy röviden reflektáljak azokra az adatokra, amelyek itt felhozattak és konstatáljam, hogy nem én vagyok tévedésben, hanem a t. minister ur. Ezt csak nagyon röviden teszem, mert a szakaszra nézve is lesz azután egy kis észrevételem. Nagyon röviden foglalkozom a kérdéssel azért, mert hiszem nem lephette meg sem a házat, sem a képviselő urat, hogy én ezekkel a kérdésekkel foglalkozom, minthogy magam gondoskodtam arról, hogy a megfelelő adatok beszereztethessenek, mert nem volt más czélom, mint a kölcsönös és teljes, lojális felvilágosítás. Magam is adataimat a város hivatalaiból kaptam és az illetőknek ez utón egyenesen köszönetet mondok a szívességükért, amelyet velem szemben tanúsítottak. Már most csak egyetlen egy pontról fogok megemlékezni a vízdíjról és ezt vegye tudomásul a pénzügyminister ur az önfiadzás kérdésében. (Derültség a jobboldalon.) Arról van szó hogy adót fizetek a vizdij után is, adót fizet Budapesten a háztulajdonos még azért is, hogy a lakójával kiköti hogy a sört csak nála vásárolhatja. Ezt lakbérnek minősítette a közigazgatási bíróság mostani törvényünk alapján. Sőt nem is vitatom, hogy a közigazgatási bíróságnak volt igaza. Igaz, hogy most nem lehet napirenden egy házbéradó módosítása, elismerem ; de méltóztatott hallani a máris elhangzó vigasztalást, hogy tessék elkészülni nem adómérséklésre, hanem rettenetes, nagy adóemelésre. {Ugy van I a jobboldalon.) De ha ily igazságtalan rendszer mellett lesz az adóemelés behozva mint amilyen mostanig volt tessék elképzelni ennek a konzekvencziáit mi lesz Budapesten a lakbérrel !