Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

579. országos ülés 1915 május 7-én, pénteken. r ajánlott levélnek feladását igazolja s ennek alapján azután perelhet. A moratórium-rendelet ezen szakaszára különösen felhívom szíves figyelmüket, mert ez nem jelent semmivel sem kevesebbet, mint azt, hogy most, mikor napokon át egyik filantrópikus szónoklat a másik után hangzik itt el, amikor lelkesedéssel és nemes hévvel emlékezünk meg a lőárkokban levő honfiakról, akkor itt kimondja ez a moratórium-rendelet, hogy elég nekik az u. n. szél-óvás, elég egy a nevükre feladott levél, hogy azt a követelést rajtuk be lehessen hajtani. (Igaz ! Ugy van ! bal felől.) Ez, t. képviselőház, lehetővé teszi azt, hogy egy hadbavonult háztulajdonos, akinek lakói is hadbavonultak s aki emiatt az amortizáczionális rátát nem tudja fizetni, mire hazakerül, elliczitálva látja feje felől a házát és még csak azt sem tudta, hogy őt beperelték. (Igaz! Ugy van ! balfdől.) Hát bocsánatot kérek t. képviselőház, a bankoknak nyújtott sokféle kedvezményből már elég volt (Igaz! Ugy van! a jobb és a baloldalon.) és ezt azzal tetézni, hogy a hadbavonultak házai el legyenek Hezitálhatok, anélkül, hogy az illető tulajdonosoknak csak sejtelmük is lenne arról, hogy per van ellenük folyamatban, talán még sem megengedett dolog. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbalold-alon.) Most már, hogy teendő javaslataimat megalapozhassam, szives türelmükkel, leszek bátor bemutatni, hogy ki az, aki ezidőszerint házbéruzsorát üz és milyen módon üzi azt. (Halljuk! Halljuk!) Az adatok, amelyeket elő fogok terjeszteni, olyan képet tárnak a t. képviselőház elé, hogy mindenki be fogja látni, hogy itt a lehető legszükségesebb intézkedésekre van szükség, hogy egyrészről a háztulajdonos teljes deposszedálása be ne következzék s hogy másrészről ne legyen olyan nagymérvű házbéremelés, amely lehetetlenné teszi a lakóknak az ekszisztencziát. Nem fogok foglalkozni az egész területtel, amely ezen kérdéssel kapcsolatos, mert ez borzasztó messze vezetne, tehát nem foglalkozom az összes városokkal, amelyek a házbéradó alá tartoznak, mégis ki kell emelnem, hogy amikor kizárólag a fővárosra vonatkozó adatokat bocsátom a t. ház rendelkezésére, akkor ezek az adatok többé-kevésbbé, mutatis mutandis, mindazon városokra is vonatkoznak, amelyekre nézve a házbéradó fennáll, érvényben van. T. képviselőház ! Én azt a tételt szándékozom most igazolni és azután a konkluzumot megfelelő javaslattétel czéljából levonni, hogy az házadó Magyarországon a többi adókkal és a külfölddel szemben oly nagy mértékben aránytalan, hogv sürgősen szükség lesz ebben e kérdésben az orvoslás módját megtalálni és pedig amennyire lehet, már ennek a törvényjavaslatnak keretében is. Előrebocsátom azt is, hogy nem szándékozom a külföldnek egyéb idevágó példáit részletesebben felsorolni, de egy vonatkozásban mindenesetre előterjesztem az adatokat: Bécsre, illetőleg Ausztriára vonatkozólag, mert talán be fogja látni a képviselőház minden tagja, hogy az ipar versenyképessége szempontjából semmi sem oly fontos, mint az, hogy a lakbérviszonyok ne legyenek aránytalanul megállapítva, illetőleg, hogy Budapest és általában az ország ne legyen nagyobb lakbértehernek kitéve, mint amelyet Ausztria visel. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezekkel a most fennálló moratórium-kérdésekkel kapcsolatban leszek bátor a t. ház elé terjeszteni egy indítványt, amely arról szól, hogy a törvényjavaslatban már most vétessék fel egy rendelkezés, ha pedig ez nem volna lehetséges, akkor a t. igazságügyminister ur a moratóriumról kibocsátandó uj rendeletben szíveskedjék gondoskodni arról, hogy ez az annuitásra is vonatkozzék. Én tudom, hogy az igazságügyminister ur részéről jóindulatra számithatok és itt nyilvánosan is megköszönöm a t. igazságügyminister urnak az utolsó moratóriumi rendeletben foglalt azon intézkedéseit, amelyek lehetővé tették azt, hogy ezentúl legalább a kézbesítés megtörténhetik és nem lesz felfüggeszthető egy olyan per, amely a moratóriumi rendelet alá nem tartozó házbérre vonatkozott és végezetül, hogy a végrehajtás tekintetében sem fog többé előfordulni az a rettentően érdekes, operettszerü dolog, hogy a bíróságok ugy Ítélkeztek, hogy az egyik bíró kimondta, hogy a bérleti szerződés megszűnik, a másik biró pedig, mikor a végrehajtásra került a sor, kimondta, hogy az' nem végrehajtható. Már most mi az én kérelmem ? Az, hogy Magyarországon ugy a földbirtokra, mint a házbirtokra vonatkozólag ott, ahol hadbavonult háztulajdonosokról vagy hozzátartozóikról vagy lakókról van szó, akik a moratórium alá esnek és ennek folytán házbért nem fizetvén, az illető házban az annuitás fizetésére az alap szűnik meg — ezekre nézve a megfelelő moratórium mondassék ki. Ezek után csak igen röviden vagyok bátor a következőket előadni (Halljuk !) : Ausztriában ebben a kérdésben háromféle rendelet áll rendelkezésemre. Az egyik, amely az első volt Ausztriában, az összes záloglevelekre vonatkozó követelések behajtását moratórium alá helyezte. Erre az első intézkedésre vonatkozó rendelet itt van a kezemben ; ez különösen azon esetben, ha az illető háztulajdonos igazolta, hogy nem hajtott be többet, mint amennyi a fentartására és az adóra szükséges, a többletre nézve moratórium alá helyezte a záloglevélkölcsönök utáni annuitásokat. Most jött a második rendelet, amelynek értelmében a Weisskirchner polgármester által kibocsátott rendelet alapján az első intézkedés akként módosíttatott, hogy mivel a záloglevélkölcsönök védelmezendők, elrendelték, hogy azok is kivétessenek a moratórium alól. És Bécsben is behajtották az annuitásos követeléseket. Végezetül kibocsátották január 15-én az utolsó rendeletet, amelyet a ház asztalára is letehetek, — de hiszen a t. minister uraknak erről