Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

8 579. országos ülés 1915 május 7-én, pénteken. tudomásuk van — amely szerint most már nincs moratórium alatt a zálogkölcsön, illetőleg az ez­után esedékes annuitás, de kivették a moratórium alól az összes lakbérköveteléseket is. Vagyis ott arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ám fizesse­nek a háztulajdonosok annuitást, de viszont a lakók fizessenek lakbért. Nem hiszem, hogy ez a helyes megoldás. Én sokkal helyesebbnek tartom azt az álláspontot, hogy bizonyos, mondjuk, 1500 K-án alul eső házbérek tekintetében igenis adassék meg a mo­ratórium, (Helyeslés balfelől.) de akkor gondos­kodni kell arról is, hogy a megfelelő annuitások behajtása is függesztessék fel. (Helyeslés balfelől.) Ezt hozná magával az alternatíva természete. De hogy a háztulajdonos tartozzék az adót és az amortizácziót fizetni, neki pedig a lakbért ne tar­tozzanak megfizetni, ez tűrhetetlen állapot. De hiszen a t. pénzintézeteknek a zálogleve­lekre vonatkozó érdekei nem is kivánják meg ma azt, hogy ez történjék. Mert tudtommal a zálogle­velek legnagyobb része Belgiumban, Hollandiában és Francziaországban van elhelyezve. A külföldi neutrális államok közül tudtommal csak Svájczban van magyar záloglevél, mert a Balkánon nem hi­szem, hogy találna valaki magyar záloglevelet. Tehát nem is forog fenn annak szüksége, hogy ezek a záloglevelek most fedeztessenek. A sorsolást pe­dig legrosszabb esetben fel lehet függeszteni. Kü­lönben is ott van a bankoknak a záloglevelekre ren­delt külön tartalékalapjuk, amely ilyen esetekre szól és ez felhasználható arra, hogy a külföldre — értem itt pl. Svájczot — a netán szükséges rátákat befizethessék. Egyik tiszteletteljes kérelmem a kormányhoz tehát az, hogy a t. igazságügyminister ur legyen szives — nem mondom ma, de a legközelebb kibo­csátandó moratóriumi rendeletben — ezt a kérdést közmegnyugvásra, az igazságnak megfelelőleg meg­oldani. Megjegyzem, hogy nekem az a tiszteletteljes kérelmem, hogy igenis, ugy mint eddig, respektálja — amit én nagyon is helyesnek, jogosnak tartok — a hadbavonult lakosságnak azon érdekét, hogy lak­bér czimén addig, mig ők hadba vonultak, lakásaik berendezése elliczitálható ne legyen. Szóval, hogy a moratórium bizonyos korlátok között kiterjesz­tessék. Hogy további tiszteletteljes kérelmeimet és indítványaimat megindokolhassam, méltóztassék megengedni, hogy hivatalos adatokra támasz­kodva, bemutassam a t. háznak azt a- rendszert, amely különösen itt a fővárosban tarthatatlanná teszi a lakbérviszonyokat és illetőleg a házbér­kérdést, kiváltképen az állami adótörvények, de másrészt a községi adótörvények okából is. Itt, t. ház, egy oly hangulat keletkezett, amely minden háztulajdonosban egy-egy uzsorást lát, anélkül, hogy ennek legtávolabbi igazságos alapja is volna. Nem mondom, hogy nincsenek esetleg Budapesten házbéruzsorások is. Sokat olvasunk pl. az úgynevezett főbérleti uzsoráról. De, t. ház, egy társadalomban, ahol a fővárosi bizottsági tagok között akad papirosbakkancs­szállitó és ahol esetleg akad egy póttag is, akit, nem tudom, a kórházszállitásokból kizártak, ott lehetséges, hogy vannak, sőt tudjuk, hogy van­nak ily uzsorások, de ezt a vádat általánosítani nem lehet és azt hiszem, hogy joggal követelheti minden tisztességes ember, aki vagyonát egy házba fektette be, hogy az állam ne azt prézumálja róla, hogy ő uzsorás, hanem azt, hogy tisztességes ember. Méltóztassék megengedni ezek után, hogy ezt a fővárosi példát illetőleg a fővárosnak ide vo­natkozó viszonyait, még ha egy kissé unalmas lesz is, mindnyájunkat és a tárgyalást érdeklő adatokkal mutassam be a t. képviselőháznak. Mert senki sem hiszi, nem is képzeli azt, mi törté­nik Budapesten épen a házak és a lakbérek kér­dése körül. Elnök : Nagyon érdekesek a t. képviselő ur fejtegetései, de talán mégis méltóztassék a tárgyhoz közeledni. (Helyeslés.) Mert most a közadókat érintő egynémely kérdésnek a hadiállapot folytán szük­ségessé vált kivételes szabályozásáról szóló tör­vényjavaslatot tárgyaljuk; és ha mégis méltózta­tik alapozni előterjesztendő indítványait, talán nem szükséges ezt oly szélesen tennie, hogy egyáltalán alig lehet megtalálni az összefüggést magával a tárgygyal. (Ugy van! jóbbfelől.) Kérésként ter­jesztettem ezt elő és meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő ur igyekezni is fog ennek a kérelem­nek eleget tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház ! Ha az elnök ur azt hiszi, hogy én a tárgytól eltérek, akkor vagyok bátor őt felvilágosítani, hogy tévedésben van. Elnök : Az elnöki figyelmeztetéssel szemben sem megjegyzést tenni, sem felvilágosítást adni nem lehet. Méltóztassék a figyelmeztetést tudomásul venni és ahhoz tartani magát. (Helyeslés jobbjelöl.) Polónyi Géza : Kérem, ha méltóztatik rendel­kezni, én akár rögtön el is állok a szótól. Elnök : így nem rendelkezem, t. képviselő ur ! Polónyi Géza: Másrészt pedig, ha én képvi­selői jogommal élek és ha a közadók kezeléséről szóló javaslatnál a budapesti házbéradóról és lak­bérviszonyokról akarok beszélni, akkor, kérem, kegyeskedjék ezt megengedni, t. elnök ur, mert másképen nem tudom indítványaimat kifejteni. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék megjegyzéseket tenni, hanem méltóztas­sék beszédét folytatni és figyelmeztetéseimhez tartani magát. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza : A legközelebbi félbeszakításnál tisztelettel le fogok ülni és nem folytatom beszé­demet, mert abszolúte nem keresem a konfliktu­sokat, különösen nem az elnök úrral. (Halljuk! Halljuk ! balfelől!) T. ház ! A fővárosban és általában Magyaror­szágon van egy adórendszer, amely az adó önter­mékenyitésének elvén épült fel. (Derültség.) Fize­tünk adót az adó után és egyik adó szüli a mási­kat. És ez olyan eklatáns mértékben érvényesül

Next

/
Oldalképek
Tartalom