Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

8 579. országos ülés 1915 május 7-én, pénteken. tudomásuk van — amely szerint most már nincs moratórium alatt a zálogkölcsön, illetőleg az ezután esedékes annuitás, de kivették a moratórium alól az összes lakbérköveteléseket is. Vagyis ott arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ám fizessenek a háztulajdonosok annuitást, de viszont a lakók fizessenek lakbért. Nem hiszem, hogy ez a helyes megoldás. Én sokkal helyesebbnek tartom azt az álláspontot, hogy bizonyos, mondjuk, 1500 K-án alul eső házbérek tekintetében igenis adassék meg a moratórium, (Helyeslés balfelől.) de akkor gondoskodni kell arról is, hogy a megfelelő annuitások behajtása is függesztessék fel. (Helyeslés balfelől.) Ezt hozná magával az alternatíva természete. De hogy a háztulajdonos tartozzék az adót és az amortizácziót fizetni, neki pedig a lakbért ne tartozzanak megfizetni, ez tűrhetetlen állapot. De hiszen a t. pénzintézeteknek a záloglevelekre vonatkozó érdekei nem is kivánják meg ma azt, hogy ez történjék. Mert tudtommal a záloglevelek legnagyobb része Belgiumban, Hollandiában és Francziaországban van elhelyezve. A külföldi neutrális államok közül tudtommal csak Svájczban van magyar záloglevél, mert a Balkánon nem hiszem, hogy találna valaki magyar záloglevelet. Tehát nem is forog fenn annak szüksége, hogy ezek a záloglevelek most fedeztessenek. A sorsolást pedig legrosszabb esetben fel lehet függeszteni. Különben is ott van a bankoknak a záloglevelekre rendelt külön tartalékalapjuk, amely ilyen esetekre szól és ez felhasználható arra, hogy a külföldre — értem itt pl. Svájczot — a netán szükséges rátákat befizethessék. Egyik tiszteletteljes kérelmem a kormányhoz tehát az, hogy a t. igazságügyminister ur legyen szives — nem mondom ma, de a legközelebb kibocsátandó moratóriumi rendeletben — ezt a kérdést közmegnyugvásra, az igazságnak megfelelőleg megoldani. Megjegyzem, hogy nekem az a tiszteletteljes kérelmem, hogy igenis, ugy mint eddig, respektálja — amit én nagyon is helyesnek, jogosnak tartok — a hadbavonult lakosságnak azon érdekét, hogy lakbér czimén addig, mig ők hadba vonultak, lakásaik berendezése elliczitálható ne legyen. Szóval, hogy a moratórium bizonyos korlátok között kiterjesztessék. Hogy további tiszteletteljes kérelmeimet és indítványaimat megindokolhassam, méltóztassék megengedni, hogy hivatalos adatokra támaszkodva, bemutassam a t. háznak azt a- rendszert, amely különösen itt a fővárosban tarthatatlanná teszi a lakbérviszonyokat és illetőleg a házbérkérdést, kiváltképen az állami adótörvények, de másrészt a községi adótörvények okából is. Itt, t. ház, egy oly hangulat keletkezett, amely minden háztulajdonosban egy-egy uzsorást lát, anélkül, hogy ennek legtávolabbi igazságos alapja is volna. Nem mondom, hogy nincsenek esetleg Budapesten házbéruzsorások is. Sokat olvasunk pl. az úgynevezett főbérleti uzsoráról. De, t. ház, egy társadalomban, ahol a fővárosi bizottsági tagok között akad papirosbakkancsszállitó és ahol esetleg akad egy póttag is, akit, nem tudom, a kórházszállitásokból kizártak, ott lehetséges, hogy vannak, sőt tudjuk, hogy vannak ily uzsorások, de ezt a vádat általánosítani nem lehet és azt hiszem, hogy joggal követelheti minden tisztességes ember, aki vagyonát egy házba fektette be, hogy az állam ne azt prézumálja róla, hogy ő uzsorás, hanem azt, hogy tisztességes ember. Méltóztassék megengedni ezek után, hogy ezt a fővárosi példát illetőleg a fővárosnak ide vonatkozó viszonyait, még ha egy kissé unalmas lesz is, mindnyájunkat és a tárgyalást érdeklő adatokkal mutassam be a t. képviselőháznak. Mert senki sem hiszi, nem is képzeli azt, mi történik Budapesten épen a házak és a lakbérek kérdése körül. Elnök : Nagyon érdekesek a t. képviselő ur fejtegetései, de talán mégis méltóztassék a tárgyhoz közeledni. (Helyeslés.) Mert most a közadókat érintő egynémely kérdésnek a hadiállapot folytán szükségessé vált kivételes szabályozásáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk; és ha mégis méltóztatik alapozni előterjesztendő indítványait, talán nem szükséges ezt oly szélesen tennie, hogy egyáltalán alig lehet megtalálni az összefüggést magával a tárgygyal. (Ugy van! jóbbfelől.) Kérésként terjesztettem ezt elő és meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő ur igyekezni is fog ennek a kérelemnek eleget tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház ! Ha az elnök ur azt hiszi, hogy én a tárgytól eltérek, akkor vagyok bátor őt felvilágosítani, hogy tévedésben van. Elnök : Az elnöki figyelmeztetéssel szemben sem megjegyzést tenni, sem felvilágosítást adni nem lehet. Méltóztassék a figyelmeztetést tudomásul venni és ahhoz tartani magát. (Helyeslés jobbjelöl.) Polónyi Géza : Kérem, ha méltóztatik rendelkezni, én akár rögtön el is állok a szótól. Elnök : így nem rendelkezem, t. képviselő ur ! Polónyi Géza: Másrészt pedig, ha én képviselői jogommal élek és ha a közadók kezeléséről szóló javaslatnál a budapesti házbéradóról és lakbérviszonyokról akarok beszélni, akkor, kérem, kegyeskedjék ezt megengedni, t. elnök ur, mert másképen nem tudom indítványaimat kifejteni. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék megjegyzéseket tenni, hanem méltóztassék beszédét folytatni és figyelmeztetéseimhez tartani magát. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza : A legközelebbi félbeszakításnál tisztelettel le fogok ülni és nem folytatom beszédemet, mert abszolúte nem keresem a konfliktusokat, különösen nem az elnök úrral. (Halljuk! Halljuk ! balfelől!) T. ház ! A fővárosban és általában Magyarországon van egy adórendszer, amely az adó öntermékenyitésének elvén épült fel. (Derültség.) Fizetünk adót az adó után és egyik adó szüli a másikat. És ez olyan eklatáns mértékben érvényesül