Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-582

140 5H2. országos ülés 1915 bizottságok (delegácziók) indítványa és határozata nélkül? »4. Elkerülhetlenül szükséges volt-e a monarchia érdekében Auffenberg Móricz gyalogsági tábornok ur f. é. április hó 26-án foganatba vett előzetes letartóztatása, holott a közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912 : XXXII. t.-cz. 171. §-ában felsorolt okok szerint ez nem igen látszik indokoltnak? »5. A katonai bűnvádi perrend 102. §-ának rendelkezése ellenére miért tagadták meg védőjének, hogy vele a nyomozást vezető közeg jelenlétében értekezhessek és igy megfelelő indítványt tehessen ? »6. Miért tagadták meg ez eddig a védővel szemben a gyalogsági tábornok ur terhére rótt vád közlését, holott ez a katonai bűnvádi perrend 161. §-a szerint természetes és más esetben soha meg nem tagadtatott? »7. Miért tartottak lakásán a katonai bűnvádi perrend 102. és 230. §-ai megsértésével házkutatást, foglaltak le iratokat a gyanúsított és a védő távollétében? »8. Miért foglaltak le ez alkalommal olyan iratokat — komarovi aktákat —, melyek kizárólag a gyalogsági tábornok ur személyes háborús tapasztalataira vonatkoznak és egy tervbevett emlékirat adatai? Milyen czimen kívánták be bűnvádi utón azt a legfelsőbb kéziratot, mely folyó évi április haváról keltezve a gyalogsági tábornok urnak érdemei elismeréséül a bárói rangot »von Komarow« előnévvel adományozta? »9. A katonai bűnvádi perrend 179. és 180. §-ai ellenére miért vetik alá a fogházban a 63 éves és betegessé lett, 44 évet szolgált gyalogsági tábornok urat felesleges zaklató korlátozásoknak ? »10. Hajlandó-e a ministeremök ur törvényes befolyásának érvényesítésével a sérelmeket orvosolni és odahatni, hogy a katonai bűnvádi perrend rendelkezései mindenkivel szemben kivétel nélkül betartassanak ?« (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A sérelem orvoslása alatt természetesen azt is értem, hogy a ministeri felelősségen esett sérelem orvosoltassék. (Helyeslés balfelöl,) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Következik Preszly Elemér képviselő ur interpellácziója a belügyministerhez úrhoz egy közegészségügyi rendelet tárgyában. A képviselő ur a ház elnöksége utján a t. ház engedélyét kéri, hogy interpelláczióját elhalaszthassa. Gondolom, a t. h Í.IZ ti kért halasztási engedélyt megadja. (Helyeslés.) Akkor ezt határozatképen mondom ki. Következik Rakovszky István képviselő ur interpellácziója a ministerelnök úrhoz a külügyi helyzet tárgyában. (Mozgás jobbról.) Rakovszky István: T. képviselőház! Olyan barátságos felhívások intéztetnek hozzám a jobboldalról, hogy halaszszam el mai interpellácziómat. május 12-én, szerdán. Én ennek a kérelemnek nemcsak hogy eleget akartam tenni abban az irányban, hogy interpellácziómat elhalaszszam, hanem egészen törülni kívántam ezt az interpellácziót az után a válasz után, amelyet a t. ministerelnök ur gróf Károlyi Mihály t. barátomnak adott. A t. ministerelnök ur felszólalásának első részébe belenyugodtam volna, de a ministerelnök ur utolsó szavai lehetetlenné tették ezt, mert olyan kijelentést tartalmaztak, amelyet abszolúte nem akczeptálhatok a parlamenti ellenőrzés jogának épségbentartása szempontjából. A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy ő jelenleg nincsen abban a helyzetben, hogy külügyi kérdésekben felvilágosításokkal szolgáljon a háznak ós hozzátette, hogy arra nézve, vájjon egyáltalában megteheti-e ezt még a mostani ülésezés alatt, kötelező Ígéretet nem tehet. (Felkiáltások jobbfelöl: Természetes!) Ez nem természetes. Az időpontot meghatározni a t. ministerelnök urnak jogában áll; de részünkről is igazságos, jogos, méltányos és kötelességszerű az a követelés, hogy addig tartsa együtt a házat, míg ezt a nyilatkozatot megteheti. (Helyeslés balfelöl.) Mert a parlamentarizmusnak valóban a nevetségességig való lealacsonyitása az, hogy ilyen súlyos időkben a parlamentáris ellenőrzés az állami ténykedésnek egyik legfontosabb megnyilatkozására, a külügyek vezetésére nézve teljesen ki legyen zárva. Miért lehetetlen ez, t. képviselőház ? Hogy ma részletesen, kimerítően, bőven nem nyilatkozhatik a ministerelnök ur a külügyi kérdésekre nézve, azt még érteném, de hogy nagy általánosságban sem tudna nekünk felvilágosítást adni, azt nem értem. Talán az ellenzék magatartása adott erre okot ? (Ellenmondások jobbról.) Az urak azt mondják, nem — én csak felvetem a kérdést. Az ellenzék eddig sohasem kérte a ministerelnök urat olyan felvilágnsitások megadására, amelyek a dolog természetéből folyólag a jelen pillanatban lehetetlenek lettek volna. Tegnap is beszédemben készakarva csak odavetőleg egy kérdést intéztem a ministerelnök úrhoz, mert tág teret kívántam adni, hogy maga szabja meg a határokat, mennyit és mit mondhat. O azonban a teljes és rideg elutasítás álláspontjára helyezkedett, semmiféle tájékozást nem adott nekem és ma, midőn tisztelt barátom Károlyi Mihály felvilágosításokat kért tőle, nemcsak azt tagadta meg, hanem azt is kijelentette, hogy semmi felelősséget nem vállalhat, hogy a jelen ülésezés alkalmával valamikor felvilágosítást adhat. Miért ez a nagy titkolózás? Nem történtek-e olyan fontos dolgok, amelyekről legutolsó ülésezésünk óta felvilágosítást kérhetnénk ? Volt egy külügyminísteri válság máról-holnapra, nem tudjuk, mi okból. Ez önmagában is nagyon nyugtalanító lenne. Mi nem tételeztük fel Berchtold Lipót grófról, hogy csak kényelmi szempontok késztették e lépésre; benne volt annyi