Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-582
682. országos ülés 19Í5 május 12-én, szerdán. 141 hazafiság, annyi áldozatkészség, hogy e súlyos időkben tovább is viselte volna hivatalát. Voltak kicsinyes intrikák? Ezt sem tételezhetem fel, hogy ilyen nagy időkben ezek miatt távozott volna. Vájjon történtek hibák az ő részéről? Ezeket a hibákat be lehet jelenteni, sőt ha ilyenek a parlamentben bejelentetnek, ezek csak megnyugtatók lehetnek a külügyek vezetésére is. Egy lehetőség volna még: irányváltozás. De ha ez történt volna, akkor ennek nyomát éreznők a belső kormányzatban is, mert nem lehetséges irányváltozás a külügyi politikában anélkül, hogy ez ne idézzen elő irányváltozást a belkormányzatban. Mi az oka tehát annak, hogy minket sötétségben hagynak? Annál feltűnőbb ez, mert más nemzetek vezérférfiai, Angliában, Erancziaországban, még Szerbiában is nyilatkoznak a külügyi helyzetről. Még a Duma is beszél Konstantinápoly elfoglalásáról és nem törődik avval, hogy ez a szövetséges Angliában vagy Erancziaországban visszatetszést szülne. Ma látjuk az újságokban, hogy Olaszországban a ministerek tanácskozásra hívják össze a befolyásos képviselőket, hogy megbeszéljék velők a külügyi helyzetet. Es nálunk? Csak nálunk nincs semmi érintkezés a parlamenti pártokkal. Semmi egyébért nem hívnak bennünket össze, mint hogy a központi pénzintézetről és kis szesztörvényjavaslatokról tárgyaljunk. De a nagy kérdésekről, melyekről mindenesetre kötelessége volna a ministerelnök urnak, hogy ha már a házban nem akar nyilatkozni, legalább a pártok vezető férfiaíval közölje azokat az irányelveket . . . Sztankovánszky I mre: A háború mindenben igazolta a ministerelnök ur politikáját! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: Minden igazolta önnek a ministerelnök ur politikáját, különösen az a patrouille, amely Szerbiában rendet csinált. (Mozgás.) Egy hang (jobbról): Nem mondta! Rakovszky István: Nem tehetek róla, hogy a ministerelnök úrhoz közelálló újságok ezt hozták. Nem az a baj, hogy én ezt felhoztam, az sem volna baj, hogy a ministerelnök ur ezt mondotta, a baj az, hogy ilyesmit lehetett irni... (Zaj 'és nyugtalanság.) Gr. Tisza István ministerelnök: Én mondtam volna? Soh'se láttam! Az újságban se láttam! Rakovszky István: ... és hogy ezt elhitték a ministerelnök úrról, ez még nagyobb baj. Akkor, mikor az összes parlamenteknek felvilágosításokat adnak, mikor érintkezést keresnek a parlamenti pártokkal, akkor minálunk abszolúte nem történik e tekintetben semmi. És mikor felvetik ezt a kérdést, akkor a ministerelnök ur kijelenti, hogy nem tud felelősséget vállalni, hogy a mostani időkben nyilatkozni tud. Ez annál súlyosabb, mert a mi viszonyunk Olaszországgal, ugy látszik, egy kis változást szenvedett. Még két nap előtt tiltva volt az újságoknak Olaszországnak még csak a nevét is felemliteni és aki a háború kezdetétől fogva figyeli az újságokat, annak feltűnik, hogy mondjuk deczember óta sem Olaszországról, sem ítómáról nem voltak politikai tartalmú hirek. így tehát még a nagyközönséget sem akarták olyan dolgokról felvilágosítani, amelyeket a külföldön nyíltan pertraktáltak. A Berliner Tageblatt „május elejétől kezdve egyik nyugtalanító czikket a másik után közölte. Csak egyet vagyok bátor felolvasni. (Olvassa.) » Heute nachmittag wurde Eürst Büknv vom König in Audienz empfangen. Die Unterredung dauerte etwa eine Stunde. Es ist sehr möglich, dass auch diese Meldung wieder Anlass zu optimistischen Kommentárén gebén wird. Wir können nur wiederholen, was wir gestern abend und heute früh, ím Anschluss aií die ISlachricht über die Verschiebung der Parlamentssitzungen, gesagt habén: es liegt kein Anzeichen dafür vor, dass das Kabinett SalandraSonnino seiner Politik eine friedlichere Wendung zu gebén gedenkt.« Ugyanabban a lapban (olvassa): »Einstellung des Güterverkehrs in Oberitalien. Die schweizerischen Eisenbahnbehörden wurden davon verständigt, dass der Eracht- und Eilgutverkehr auf den Linien nach Verona und Vénedig eingestellt wurde. In Lugano sind gestern und heute viele der in Italien ansässigen Deutschen eingetroffen.« így nap-nap mellett a külföldi lapokban Olaszországról egyik nyugtalanító hír a másik után jön. Csak minálunk nem szabadott még két nap előtt is egy szót sem irni. Tegnapelőtt is olyan hirek jöttek csak, amelyek igazán teljesen közömbösek voltak, Olaszország nevén kivül alig tartalmaztak egyebet. Egy lap, a Pesti Hirlap, ugy látszik, akart róla irni, mert az első lapja, mint egy tükör, teljesen üres volt. Vázsonyi Vilmos: Ártatlan fehérség! Rakovszky István: T. képviselőház! Miért ez a titkolózás ? Nem hiszi a ministerelnök ur, hogy ez a titkolózás azt a benyomást idézhetné fel, hogy a valóságot nem szabad a mi népünkkel közölni? Ugron Zoltán: Ugy van! Rakovszky István: Ugy van ? Miért van ugy ? Ugron Zoltán: Mert nyugtalanító! Rakovszky István: Nem nyugtalanitó! Mi feltétlenül meg fogjuk tenni a kötelességünket az ellenzéken is, daczára annak, hogy a ministerelnök ur ezt nem honorálja. Mi meg fogjuk tenni ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyanazzal a kötelességtudással, mint eddig tettük, és meg vagyok győződve, hogy ezt a szemrehányást, t. képviselő ur, a mi népünk nem érdemelte meg. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem érdemelte meg ez a nép, amelynek vitézségéről, hősiességéről még a mi ellenségeink is, az entente-