Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-579
6 579. országos ülés 1915 május 7-én, pénteken. emlitem meg, hogy amikor erről az annuitás kérdéséről fogok részletesebben beszélni, szíveskedjenek figyelmükre méltatni, hogy ez nemcsak a házbirtokra vonatkozó kérdés, hanem vonatkozik a földbirtokra is. Most már mit nyújt ez a javaslat a házbirtoknak ? A pénzügyminister ur nem nagyon bőkezű. Azt mondja a 2. §-ban, hogy adóelengedést ad, amikor a háztulajdonos egészben vagy részben elengedi a házbért. De mindjárt hozzáteszem: ha elengedte is a háztulajdonos egészben a lakbért, azért neki az annuitásos terhet meg kell fizetnie, mert a moratórium-rendelet értelmében az nincs felfüggesztve. Már most mit jelent az, hogy a házbért elengedte. Budapesten, amint a rendelkezésemre álló adatokból majd megfogom állapítani, a házak 80 százaléka meg van terhelve, ugy hogy a házak 80 százalékának esetében a háztulajdonos tulajdonképen csak házkezelője az államnak, illetőleg egyik vagy másik jelzálogos banknak. Már most, t. ház, komoly ez a dolog, ami a 2. §-ban kináltatik ? Mert ha igen, akkor ne méltóztassék fentartani, hogy az amortizácziót azért fizetni kell, mert akkor józaneszü háztulajdonos nem fog akadni, aki elengedje a házbért és azután ő fizesse az amortizácziót, ha ugyan lesz miből. Tehát milyen esetekre szorítkozik ez a dolog ? Szorítkozik esetleg arra a húsz százalékra, aki nincs amortizáczionális kölcsönnel terhelve, ez esetleg volna abban a helyzetben, hogy tudja fizetni az amortizácziót. A másik eshetőség, amelyre ez a nagy kedvezmény vonatkozik, t. i. hogy elengedi a háztulajdonos a lakbért ott, ahol még a behajtás halovány reménysugara sincs meg. Ebben az egy esetben valami kis bonifikácziót nyújt ez a 2. §. T. i. az adótörvény értelmében a háztulajdonosnak most is joga van. ha behajthatatlan a házbér, a megfelelő adóleirást kérni. Azonban daczára annak, hogy a törvény nem azt czélozta, hogy ez perrel igazoltassék, mert a házbéradótörvény értelmében másként is lehetett volna a behajthatatlanságot igazolni, a prakszist azonban oda fejlesztették, hogy az úgynevezett negatív jegyzőkönyvekkel kell előállani, tehát perelnie kell a lakbért a háztulajdonosnak, hogy ő adóleengedést kapjon, holott a háztulajdonos előre látja, hogy azzal a perrel csak a költségét szaporítja a lakóval szemben, akivel szemben behajthatatlan a követelése. Erre *az > egyetlen egy esetre, amikor t. i. a negatívnak nevezett végrehajtási jegyzőkönyv az adóleirásnak az alapja, nyújt ez a javaslat valami kis enyhülést a tekintetben, hogy ilyen esetekben, ha elengedi a háztulajdonos a házbért, akkor nem kell perelni és végrehajtást vezetni, hanem egy kiállított nyilatkozat alapján az adóleirást megkapja. A harmadik eset a 4. §., amikor nem házbérelengedésről van szó, hanem arról, hogy hadi-kórházi s egyéb czélokra valaki ingyen engedte át az ő lakhelyiségét.Hiszen az már csak tiszta dolog, hogy ilyen esetekben az á]lam,ha nem akar brutális igazságtalanságot elkövetni, nem követelhet adót. De miért teszi aztán itt is meg azt, hogy akadályt gördít ennek a nagyobb mérvben való ismétlése ellen abban a kérdésben megint, hogy itt is az amortizáczionális rátát azért fizettetni rendeli, illetőleg a moratórium-rendelet ez esetben is kiveszi az amortizáczionális rátát a moratórium alól. Gündisch Guidó : A sok katona nem nagyon fog lelkesedni ezen a beszéden ! Polónyi Géza : A t. képviselő ur talán beteg ? (Derültség a baloldalon.) Gündisch Guidó : Nagyon lelkes beszéd a katonák számára ! Ezzel töltjük az időt. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Géza: Én nem tudom, hogyan kezeljem ezt a közbeszólást, mert eddig tudtommal egy szót olyat nem mondottam . . . Haller István : Ez volt a szüzbeszédje ! Polónyi Géza : Nem, tegnapelőtt a módosítását fogadták el, annak az örömére csinálta. Én nem vagyok elnök, de kérem és egyebet nem is várok az úrtól, mint türelmet és figyelmet, amire köteles velem szemben. Jön azután a 4. §., amelyben a rekvirált házakkal szemben nyújt a pénzügyminister ur bizonyos enyhülést. Ilyen esetekben azonban már nem adóelengedésről van szó, hanem szó van adóhelyesbitésről, vagyis ha rekvirálás, esetén esetleg magasabb lesz is a lakbér, amit én csak azért említek fel, nehogy olybá tekintessék, mintha itt a házbirtoknak valamelyes kedvezmény adatnék. Végül, t. ház, az 5. §. azt mondja, hogy ha valamely ház megsemmisül, rombadől, stb., akkor az épületek után a megfelelő adóleirás adatik. Azonban hogy valaki félrevezetve ne legyen, ebben abszolúte semmi kedvezmény vagy elengedés nincs, mert ez megvan a mostani házbéradóról szóló törvénynek 40., illetőleg 58. §-ában is, ugy hogy itt semmi más nem történik, mint az, hogy a bejelentési határidő tekintetében nem az eddigi határidőhöz, hanem a beálló adótárgy megszűnésének időpontjához van az illető kötve. így áll ez a dolog a javaslat szempontjából. Már én most ezzel szemben köteles leszek nemcsak *a magam nevében, hanem a budapesti háztulajdonosok jogvédő egyesületének megbízásából, illetőleg kérelmére is bizonyos indítványokkal járulni a képviselőház elé, melyeknek ezé]ja ennek az áldatlan hareznak, mely ezidő szerint a háztulajdonosok ellen folyik, véget vetni és megvilágítani a helyzetet, ugy amint az jelenleg fennáll, hogy azután a megfelelő orvoslásról gondoskodhassunk. Fel kell azonban még említenem, hegy a t. kormány a moratórium-rendeletben ezenkívül felvett egy intézkedést, amely az amortizáczionális és annuitásos kölcsönökkel kapcsolatos s ebben azt mondja, hogy ezentúl nem szükséges az ilyen annuitásos kölcsönök felmondásánál a kézbesítés, hanem elégséges az, ha az illető jelzálógintézet
