Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
& 559. országos ülés 19ik Julius 22-én, szerdán. elnöki figyelmeztetésekkel szemben oly fokozódó ellenszegülést, (Igaz! TJgy van ! a jobboldalon; felkiáltások jobbfelöl: Durvaság!) és — nem is akarok most többet mondani — (Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) a legmesszebbmenő méltányosságot, előzékenységet és béketűrést tanúsító elnökséggel szemben (Derültség balfelül. Igaz! TJgy van ! a jobboldalon.) oly durva magatartást tapasztalunk, hogy . . . (Felkiáltások balfelöl: Hol? Zaj.) Bakonyi Samu: A napló holnap megmutatja. (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, mutassanak az urak az r ellenkezőre példát! Sághy Gyula: Épen ugy jártak el, mint a ministerelnök. Gr. Tisza István ministerelnök: Nem tudok rá példát, hogy másutt, oly parlamentekben, ahol van rend és elnöki tekintély, hogy az ilyen visszafcleselgetéseket ugy elnézné, mint ahogy azt, a mi elnökségünk épen a legutóbbi napokban órákon át elnézte. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez a tiszteletlen visszafelelgetés az elnökséggel szemben, ma oly rettenetes durva formát öltött magára . . . (Ügy van! jobbfelöl,) Sághy Gyula: Indokolatlan figyelmeztetés miatt! (Mozgás.) Gr. Tisza István ministerelnök: . . . hogy akár szívesen tettük, akár nem, (Felkiáltások balfelöl. Ki kezdte el?) de a rajtunk nyugvó nagy felelősség és a nagy érdekek iránti Jiötelességünk volt eljárni. Bakonyi Samu: Csak az idegesség látta ezt olyannak! Gr. Andrássy Gyula: Polónyi Dezső nem volt durva! Sághy Gyula: Semmit sem csinált! (Zaj a bal- és a szélsőbalon.) Elnök: sárvári Huszár Károly képviselő urat rendreutasítom! Gr. Tisza István ministerelnök: Tessék megnézni, hogy tegnap mit mondott Polónyi! Sághy Gyula: A mai ülésről van szó! Elnök: Csendet kérek! Sághy Gyula : A maiért dobták ki. Ma •semmit sem csinált Gr. Tisza István ministerelnök: Mondom nem akarok polémiát folytatni. Én oda akarok konkludálni, hogy teljesen igazat adok gróf Andrássy Gyulának abban, hogy a mai pillanatban, amelyet egyáltalán nem akarok tragikus színekkel festeni, amely azonban komoly, amelynek lehetnek komoly bonyodalmai, hogy a mai pillanatban lehetőleg kerülnünk kellene a küzdelem elmérgesitését. Sághy Gyula: Akkor ne provokálják! (Felkiáltások a jobboldalon : Önök!) Gr. Tisza István ministerelnök: Én ezt elismerem és én nem akarom azt keresni, hogy vájjon abban a tekintetben, hogy ma is éles felszólalások voltak és hogy általában a politikai élet, a parlamenti élet — mert hiszen a parlamenten kivül a nemzet, hála Istennek, abszolúte nyugodt, (Ügy van! a jobboldalon.) — mondom, a parlamenti élet sokszor vet szenvedélyes hullámokat, — hogy ebben ki mennyiben hibás. (Halljuk) Halljuk! jobbfelöl.) Meg vagyok győződve arról, hogy a legnagyobb bona fidessel másként látjuk a helyzetet. Ez az emberi természetben rejlik, s magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy én a védelem és visszatorlás terén a világért sem megyek addig a határig, ameddig az ellenzék tagjai elmennek a sértő és bántó modorban. (Nagy zaj balfelöl, Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula: Én soha sem vagyok oly sértő. Gr. Tisza István ministerelnök: De ne vizsgáljuk, ne keressük ezt, én nagyon szívesen segédkezet nyújtok abban, hogy legalább addig, amig a külföldi helyzetnek ez a- feszültsége el nem múlik, igyekezzünk kerülni minden oly kérdést és igyekezzünk a kérdések kezelésénél kerülni minden oly modort, amely magasabbra csapja fel a hullámokat. Különben befejezésül még csak egyet. A t. képviselő urnak az az aggodalma, hogy ezek a parlamenti csatározások árthatnak az ország tekintélyének, ebben a pillanatban talán kissé túlzott, mert hiszen hála Istennek, ezek igazán csak erre a mi zárt körünkre szorítkoznak és túlzottak azért is, mert arról azután teljesen meg vagyok győződve, -— és kötelességemnek tartom, hogy ebben én, az ellenfél tegyek tanubizonyzágot — hogy ha ez az ország komoly események elé állíttatik, pártkülönbség nélkül nem lesz magyar ember^ aki végletekig meg ne tegye kötelességét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Polónyi Géza : De nem az ön vezetése alatt! (Zaj.) Elnök: Ki következik? Rudnyánszky György jegyző: Eakovszky István! (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nekem is szándékom volt a t. ministerelnök úrhoz egy interpellácziót intézni és tőle megkérdezni azt, hogy végrevalahára elszánta-e magát az a nagy külügyminister, — mert a t. elnök ur nem engedte meg az előbb másként, hogy jellemezzem a külügyminister ur politikáját, — az a nagy külügyminister, akimég Bismarckot is háttérbe szorítja az ő merész, erélyes konczepezióju külpolitikájával, (Derültség balfelöl.) végre-valahára elszánta-e magát három hét leforgása után a negyedik héten lépéseket tenni abban az irányban, hogy Szerbia legelemibb nemzetközi kötelességeinek eleget tegyen és ha nem akar eleget tenni, arra rászorittassék. Én a t. ministerelnök urnak azon kérését, amelyről nem tudom, miután nem voltam a teremben, miikor tette, hogy vájjon az én inter-
