Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
559. országos ülés ídlk- Julius ~22-én, szerdán. 89 pellácziómra is vonatkozott-e, mindenesetre honorálni kötelességemnek tartom, néhány szót azonban mégis el kell mondanom arra nézve, hogy miért, állok el interpelláczióm megtételétől. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A t. ministerelnök ur már a múlt héten azt mondta Szmrecsányi György t. képviselőtársam interpellácziójára, hogy a kérdés Szerbiával mindenesetre . tisztázandó, s hogy a kormány nem tartja azt, hogy a tisztázás szükségképen háborús bonyodalmakra kell, hogy vezessen. Ma a t. ministerelnök ur azt mondta, hogy lehetséges, hogy ezen komoly ügy békés elintézéssel fog végződni, de nyitva áll a komolyabb fordulat lehetősége is. T. képviselőház! Ha ez fennáll, már ez a nyilatkozat önmagában azzal a kéréssel kapcsolatban, amelylyel a t. ministerelnök ur az ellenzékhez fordult, hogy az interpellácziótól álljon el, mivel nagy érdekek forognak koczkán és káros hatásai lehetnek az országra nézve, ez egymagában az egész helyzetnek komorságát, komolyságát jellemzi, mert ilyen felelősségteljes helyzetből ilyen, még óvatos szavak más következtetésre juttatni nem engednek minket. A t. ministerelnök ur itt azt mondta, hogy ő kész arra nézve lépéseket tenni, hogy az ellenzék és a túloldal közt legalább ezen nagy krizis ideje alatt megszűnjék ezen áldatlan helyzet. A ministerelnök ur nekünk azt a bizonyságot állította ki, hogy meg van győződve, hogy a veszély idejében mindenki meg fogja tenni kötelességét és vállvetve az ország érdekeinek védelmére fog sietni. Ugy is lesz, ministerelnök ur! (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) De, ha mirólunk — joggal — ilyen jó véleménynyel van, akkor megkövetelhetjük, hogy ne akkor tegye meg ezt a lépést, amikor a veszély már itt van és a ministerelnök urnak nincs más kivezető útja, hanem — gouverner c'est j>révoire — most tegye meg, amikor nem imminens a veszély és tegye meg ő is azt a lépést, amelyről gróf Andrássy Gyula beszélt. Ha nálunk fennáll, amint fennáll, az a kötelezettség, amelynek teljesítését követelte a ministerelnök ur, mennyivel nagyobb mértékben áll fenn ez a többség részéről, amely az országügyeit felelősség mellett vezeti. (Ugy van! a baloldalon.) A t. m nisterelnök ur azt mondotta, hogy majd akkor tesz lépéseket a pártok között normális parlamenti helyzet helyreállítása érdekében, ha beáll a komolyabb fordulat. (Mo gás balfelöl.) Bocsánatot kérek, t. ministerelnök ur, először ez késő, másodszor ez nem méltó a ministerelnök úrhoz és nem méltó mihozzánk, hogy csak akkor találja meg a ministerenök ur a hozzánk vezető utat, amikor a szükség kényszeríti reá és nem akkor, am kor a józanság, a politikai észszerüség, sőt még az emberi érzés is követelné, hogy ilyen puskaporos levegőben, a legkritikusabb időKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. ben ne tartsa együtt a házat a nagy nyári hőségben. Hiszen ez még normális időben is csak arra alkalmas, hogy az ellentétek elementáris erővel törjenek egymásra és hogy mindinkább szélesedjék az az ür, amely köztünk amúgy is elég mély. T. ministerelnök ur, ön azt hiszi, hogy a külföldön nem méltatják figyelemre ezeket a belső ellentéteket. En is azt hiszem, csakhogy nagyon is élesen figyel k ezeket azok, akiknek érdekében áll, hogy minden kisebb inczidenst felfújjanak ; akiknek érdekében áll, hogy a kisebb inczidensekből is következtetéseket vonjanak le. Szerencsétlenül kormányzott monarchia; Ausztriában felfordult állapotok, Ausztriában felfordult viszonyok : (Mozgás és ellenmondások jobbfelől.) mindebből igazán tőkét kovácsolnak majd azok, ak knek ez érdekében áll. Hiszen, kérem, ma már ott tartunk, hogy valóban szégyenpír futja el az ember arczát és szegyei ni e kell magát a monarchia bármelyik polgárának, ha azt látja, hogyan bánik velünk egy kicsiny, orgyilkosokat protegáló állam, amely minket semmibe sem vesz. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy ő ilyen nehéz viszonyok között nem fogja elhagyni állását. Azt hiszem, mi mindketten őszintén beszélünk és megmondjuk egymásnak az igazságot. (Derültség a jobboldalon.) A ministerelnök ur is bizonyára meg van győződve róla, hogy nem tartozom barátai körébe, de azon az állásponton vagyok, hogy ha a nagy fordulat beállana, nem nézném az ellenfelet, hanem nézném az ország ministerelnökét és azt mondanám, hogy abban a pillanatban nem szabad elhagynia helyét, ott kell lennie. Azonban a parlamentnek ez a mai kezelése, a parlamenti discziplinának olyan kezelése, amilyennek ma is tanúi voltunk az elnökség részéről, nem vezethet ahhoz a czélhoz, amelyet a ministerelnök ur elénk tűzött. Mert, t. ministerelnök ur, ön nem fogja elhagyni helyét, amig az alkotmányos tényezők bizalmát birja. Helyes. De ilyen katasztrofális időkben nem egy erő — és nem egy példa mutatja, hogy ministereket — még sokkal hatalmasabbakat mint a ministerelnök ur, — akik a parlamentnek s az uralkodónak bizalmát birták, mint a polyvát a szél, elfujt, elkergetett abból a székből az, — ami a legveszedelmesebb ilyen katasztrofális időkben : a népnek elnyomott gyűlölete . . . (Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelől.) B. Podmaniczky Endre: Frázis ! Rakovszky István : ... a népnek elnyomott joga és a népnek mély elégületlensége. Es ha a t. ministerelnök ur erre gondol, talán be fogja látni, hogy itt az idő, itt az utolsó óra, hogy ezeket az áldatlan állapotokat legalább is rövid időre egy treuga dei-vel helyettesítse, ami máskép mint ennek a parlamentnek elnapolása által nem érhető el. (Helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Én csak meg akarom magyarázni a képviselő urnak 12
