Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés í9lk Julius 22-én, szerdán. 87 urat mégis hajlandó volnék támogatni, támogatni addig, míg ez a nagy válság be nem fejeződik. Ehelyett azonban a ministerelnök ur provokál, provokál napról-napra, minden egyes felszólalása vérlázító az ellenzékre, azt tartja, hogy helyesebb ilyenkor egymásután rendreutasítani és kizárni a képviselőket 30 napra (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Zaj.) ahelyett, hogy keresnék az engesztelődés útjait. (Zaj a jobb- és a báloldalon.) Polónyi Géza: Majd találkozunk még 30 nap múlva, ne féljen semmit! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Polónyi Géza képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Polónyi Géza: Önnel is találkozom! Elnök: Polónyi Géza képviselő urat rendreutasítom. Gr. Andrássy Gyula: Én tehát ma nem interpellálok és felszólalásomat azzal végzem, hogy felkérem a ministerelnök urat, bizonyítson több higgadtságot, (Mozgás a jobboldalon.) helyezze a nagy nemzeti érdekeket a pártérdekek fölé s akkor ez a parlament nem lesz a széjjelhuzás képe, hanem a helyzet magaslatán fog állni. (Elénk éljenzés és taps a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egypár nagyon rövid megjegyzésre szorítkozom, amelyre kizárólag az az indok vezet, hogy amennyire lehet, bizonyos kérdésekben, felvilágosítás utján, legalább a felesleges izgalomtól szabadítsuk meg a politikai életet., Én nem akarok most polémiába bocsátkozni, csak azt konstatálom, hogy a közigazgatási reformot az ország közönségének túlnyomó nagy része türelmetlenül várja. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondások balfelöl.) Bakonyi Samu : Epén most! Gr. Tisza István ministerelnök: Konstatálhatom azt, — s azt hiszem e tekintetben mindnyájunknak vannak tapasztalatai — hogy határozottan ellenzéki férfiak között is nagyon sokan vannak, akik határozottan kívánják a közigazgatási reformot. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Szmrecsányi György: De nem ezt és ilyen alapon! Gr. Tisza István ministerelnök: Emellet meggyőződésem az, hogy az ország nagyon súlyos kárt szenved amiatt, hogy ez a reform különböző körülményeknél fogva évtizedek óta késik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) Ennek folytán kormányra léptemtől fogva, mint egyik sürgős teendőt vettem barátaimmal és ministertársaimmal együtt munkába ezt a kérdést. Hoztuk a ház elé, amint a munkával készen voltunk; megkezdtük itt a bizottsági tárgyalásokat; ki akartuk tűzni plenáris tárgyalásokra, mielőtt még az a szerencsétlen esemény bekövetkezett volna,amely a külügyi helyzetben is bizonyos feszültséget teremtett. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egész szituáczió tehát megindult organikusan, benső szükségnél fogva, teljesen normális külügyi helyzetben. (Igaz! Ugy van! jobbfélol.) Azóta, amióta ez a szerencsétlenség megtörtént, a t. képviselő urak folytatnak itt egy vitát egy, nem mondom, hogy jelentéktelen, de talán mégis nem olyan nagyon kardinális fontosságú törvényjavaslatnál. (Igaz! Ugy van! jobb felöl. Mozgás a baloldalon.) Két hét óta folyik ez a vita, az igaz, csak két hót óta. (Felkiáltások balfelöl: Három hete!) Méltóztatnak tévedni, mert kedden kezdtük . . . Rakovszky István: Harmadik hét! Gr. Tisza István ministerelnök:. . . a harmadik hét első napja; talán még kedden, hajói emlékszem, csak formális ülés volt, ugy, hogy azt hiszem, tényleg ma fejezzük be a második hetet. Ez azonban igazán mellékes. De olyan hosszú üléseken folyik ez a vita, amelyek előbb is jó két régi ülésnek, most körülbelül három régi ülésnek felel meg. Én készséggel elismerem, hogy vannak értékes felszólalások is, de azért azt méltóztatnak taláu megengedni, hogy bizony nagyon sok olyan beszéd volt, amelyen igazán rajta volt a bélyeg, hogy csak időnyerés szempontjából, talán helyesebben mondva idő vesztés szempontjából történt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbáloldalon.) Bocsánatot kérek, de abban mégis csak minden elfogulatlan szemlélő és bíráló megegyezik, hogy ezzel a jelenséggel szemben nem tanúsította- e a többség a legnagyobb méltányosságot és türelmet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a bál- és a szélsőbáloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Azt a képviselő urak épen olyan jól tudják, mint mi, hogy akármelyik pillanatban módunkban lett volna a napirendet megváltoztatni és a közigazgatási reformot kitűzni. (Mozgás a baloldalon.) Mi ezt nem akartuk tenni. Mi, ha a képviselő urak e kérdésben objektív, széles mederben folyó vitát láttak jónak kezdeni, megadtuk a módot, megadjuk ma is. Ami pedig a tízórás ülést illeti, méltóztassék megengedni, más parlamentekben e hoszszu ülések teljesen bevett dolog, napirenden vannak, és ha mi négy napját a hétnek vesszük igénybe a parlamenti munkára és a három napot egészen szabaddá tesszük, azt végre olyan nagyon forszírozott és gyötrő munkának talán mégsem lehet mondani, (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Posgay Miklós (közbeszól): Elnök: Kérem Posgay képviselő urat, ne tessék állandóan közbeszólni! Gr. Tisza István ministerelnök: Erre nézve sem akarok polémiát folytatni. De a mai napon sajnálatomra bizonyos erősebb rendszabályokra került a sor. (Mozgás.) Méltóztassék nekem megengedni, a többség ily magatartása mellett, az