Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

86 559. országos ülés 19U olyan jeleneteket rendez, mint aminőknek az előbb s szemtanúi voltunk. (Taps a baloldalon. Zajos e'lenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) Hiszen ezek százszorta jobban koczkáztatják azokat a nagy közérdekeket, amelyeket védeni akar, mint egy interpelláczió, amelyre utóvégre, ha nem akar, nem válaszol Hiszen egy képviselőnek a kérdése még valami igen nagy hatást a külföldön nem tesz. De igen, ha látja a külföld ezt a széjjelhuzást, ha látja ezt a csúnya, szenvedélyes harczot, amely itt folyik.... (Taps a baloldalon. Zaj és felkiáltások a jobboldalon Személyek ellen ! Felkiáltások a baloldalon : Andrássyt tanítják !) Csuha István (közbeszól.) Elnök (csenget) : Csuha István képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: ... ezt a gyűlölködést, akkor felbátoritást érezhet az agresszív politikára. És ne méltóztassék azt hinni, hogy ami itt történik, az közömbös. Megengedem, hogy Londonban, Parisban nem sokat törődnek azzal, hogy a magyar parlamentben mi történik. Megengedem, hogy ott talán nem tudják, hogy mi ölelkezünk-e, pofozkodunk-e, szeretjük-e egymást, normális harczot folytatunk-e, vagy abnormis szenvedélyek összeütközése van-e? De ha ott nem is foglalkoznak ezen kérdésekkel, a keleten igenis foglalkoznak, A keleti népek szeme ide van irányítva. Magam tudom, az időből, amidőn a múlt alkalommal ott voltam, hogy milyen örömmel nézik ott a magyar társadalomnak mostani harcát, milyen örömmel várják azt, hogy ez a szenvedély, ez a harcz, amelyet itt a pártok egymással vívnak, meg fogja bénítani a magyar külpolitikát, meg fogja bénítani a magyar államot az akczió perczeiben. Rakovszky István : Meg fogja állítani! Gr. Andrássy Gyula : Ilyenkor a ministerelnöknek legelső rangú kötelessége volna : nem lemondani. Azt tartom, hogy Mezőssy Béla t. barátom e tekintetben túlságosan messze ment. Ha én volnék azon a helyen, ilyen körülmények között én sem mondanék le, mig a válság tart; míg a fenmaradás alkotmányos feltételei megvannak, nem hagynám ott a helyemet. De ott azon a helyen igenis keresném azt, hogy elkerüljem azon összeütközéseket, amelyek veszélyeztetik a monarchia tekintélyét. (Taps a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Ezek helyett a t. ministerelnök ur akkor, amikor 5—600 év óta vagyunk el már anélkül, hogy államosított közigazgatásunk lenne, azt tartja, hogy most, azonnal, még e nyáron, a politikai válságok ezen perczeiben szükséges azt a rendszabályt forszírozni, (Igaz ! Ugy van 1 a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! baljelöl.) amelyet, akárhogy mosolyognak is az urak fölényes meggyőződéssel, fölényes tulajdonságaik tudatában . . . Polónyi Géza .* Pártkassza mosolyog a zsebükből ! Bakonyi Samu : Majd lássuk a vitában azt a mosolygást! Julius 22-én, szerdán. Gr, Andrássy Gyula: . .. amelyet mi az ellenzéken veszélyesnek tartunk. Mi veszélyesnek, a magyar alkotmányt veszélyeztetőnek tartjuk ezt a javaslatot, mi ennélfogva kötelességünk alapján el vagyunk határozva a legnagyobb küzdelemre. (Helyeslés a baloldalán.) Nem volnánk méltók arra, hogy ezt a helyet elfoglaljuk, amelyet az egyes kerületek bizalma nekünk adott, ha nem teljesitenők kötelességünket. Tudnia kell ezt a ministerelnök urnak is. Mégis forszírozza e javaslatot a mostani körülmények között a kormány és nagy harczot fog előidézni vele. Nem törődik vele. Egy interpellácziótól félti a külpolitika érdekét, de attól a hacrztól, amely saját politikai monopóliuma, pártjának uralma érdekében van, attól nem félti. (Elénk éljenzés és taps a báloldalon.) Semmihe sem veszi azt, hogy esetleg egy pár nap múlva minden magyarnak össze kell fognia azért, hogy legszentebb érdekeit megvédje s hogy akkor ugyanazon katonaságot, amely majd hivatva lesz vállvetve küzdeni esetleg sok ellenzékivel is, ugyanezen katonaságot ide berendelje azért, hogy innen kizárja a képviselőket. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Vadász t. képviselő ur rázza a fejét, megbotránkozva. Hát nem áll ez ? Vadász Lipót: Nem ! Gr. Andrássy Gyula: Nem igaz, hogy esetleg katonaságot fognak berendelni a képviselők ellen ? Most hallottuk a fejtegetéseket. A ministerelnök ur megmagyarázta, hogy milyen üdvös ja vitás a franczia rendszerrel szemben, hogy a katonaság esetleg még össze is vághat egy képviselőt, nincs az a plebejus, demokratikus verekedés, jó Ízléssel lehet képviselőket innen kiterelni. Szabad ilyen jeleneteket provokálni e perczekben ? (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Nem ! Ki provokálja ?) Megengedem, hogy néha a szenvedély elragadja az egyik képviselőt és akkor azután ez szenvedélyes kifakadást okoz; de végoka ennek, ami még itt bekövetkezhetik, az, hogy ilyen időben forszíroz egy ilyen nagyfontosságú javaslatot, amely a mi lelkiismeretünk szerint veszélyes és amely ellen küzdeni a végletekig, férfiúi kötelesség. Ily viszonyok között ahelyett, hogy a ministerelnök ur hozzánk fordulna és azt mondaná, hogy most leveszem a napirendről mindezeket a szenvedélyeket okozó javaslatokat (Elénk helyeslés a baloldalon), én kötelességet teljesítek, de kérem az ellenzéket, hogy most egy időre függessze fel az ellenzékiséget és támogasson, amire azt a választ kapná, minden hazafias magyartól, hogy daczára a — mélységes gyűlöletről hallottam, — tehát daczára annak á mélységes gyűlöletnek, amelyet én érzek, nem a ministerelnök ur személye .... (Zajos félkiáltásoh a jobboldalon: Dehogy nem!) Méltóságom ellen volna bárki ellen gyűlöletet érezni. En jgenis, gyűlölöm azt a politikai rendszert (Élénk éljenzés a baloldalon.) hazafias szivem erejéből és a t. ministerelnök