Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
559. országos ülés 191k Julius 22-én, szerdán. 85 skrupulózusan szoktam kivatkozn . Ebben az esetben biztam az emlékezőtehetségemben, de ugy látsz k, cserbenhagyott. Am' a franczia esetet Heti, csak két szót akarok rá mondani. Soha nem hason'itom össze a mi intézményünket a francziával abbó a szempontból, hogy analógnak állítsam. Ha összehasonlítom, abból a szempontból teszem, hogy kimutassam, hogy a mienk mennyivel jobb. (Mozgás és derültség a bao dalon.) Mert a francz a intézmény miben áll ? Minden reggel rekvirál az elnök katonaságot, minden reggel bevonul — már most nem emlékszem, egy század vagy egy zászlóalj, gondolom egy század . . . Esterházy Móricz gr.: Negyven ember : Gr. Tisza István min sterelnök : ... egyik nap az egyik csapat, másik nap a másik csapat, olyan emberek, akik azért, amit tesznek, természetszerűleg nem felelhetnek másnak, mint katonai felettes hatóságuknak. (Ellenmondások a baloldalon.) Ami pedig azt a másik részét illeti a dolognak, hogy a de Baudry d'Asson-féle esetben letétették a fegyvert a karhatalmat teljesítő katonákkal, én nem tudom, hogy ez a példa olyan nagyon követendő példa-e. Itt láttuk, — és azt hiszem, nagyon helyesen és jól van így, nagyon természetes, hogy igy van — láttuk, hogy katonailag szervezett fegyveres erőnek a megjelenése magában véve elég az ilyen renitencziának megszüntetésére. Francziaországban a fegyvertelen katonáknak hosszasan kellett dulakodniok. De Baudry d'Asson beült egy pad közepébe, körülülték barátai, egymásba fogózkodtak és azoknak a fegyvertelen katonáknak hosszú dulakodással kellett kivonszolniok a padokból előbb a ki nem tiltott képviselőket és csak azután vonszolhatták ki a padból a legnagyobb tettlegességgel és dulakodásnál de Baudry d'Assont. Hát én nem tudom, hogy ez azután emeli-e a nemzeti képviselet méltóságát, hogy az ilyen jelenetek diszére válnak-e a képviselőháznak (ügyvan! jobról.) Szmrecsányi György (közbeszól). Elnök: Kérem Szmrecsányi képviselő urat, no szóljon közbe. Gr. Tisza István ministerelnök: Ismétlem, nem tudom, emeli-e a képviselőház méltóságát, nem tudom, emeli-e a katonaság tekintélyét és nem tudom, jól esik-e az illető képviselőnek ? Én azt hiszem, hogy egyikről se lehet szó. (Derültség jobbfelől.) Különben pedig élvezettel hallgattam azokat a részletes fejtegetéseket és felolvasásokat, amelyeket t. képviselőtársam tartott. Talán még több élvezettel hallgattam volna, ha kevesebb dolgom volna, mint amennyi, fájdalom, van. De azért mindezeknek a végén mégis eszembe jutott a református katekizmusnak egy passzusa, amelyben a vége felé a gyermektől azt kérdik, hogy: Édes fiam, ha mindezeket hiszed és vallod, mi hasznát veszed ? (Zajos derültség, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Nagy zaj balfélől.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul Venni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e Tisza István gróf ministerelnök urnak Esterházy Móricz gróf képviselő urnak interpelláczió jára adott válaszát, igen vagy nem ? (Felkiáltások jobbfelöl: Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. Ki következik ? i! n' Rudnyánszky György jegyző: Andrássy Gyula gróf ! (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk! balfélől.) Azon sértegető, kihivó, leczkéztető beszédek után, amelyeket a t. ministerelnök úrtól hallottunk (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és mozgás jobbfelől.), igen nehéz az ő kérésének eleget tenni. Felelősségérzetem mégis azt követeli, hogy mikor ő, aki a mai helyzetben — sajnos — felelős az ügyek viteléért (Derültség jobbfelöl. Igaz! Ugy van! a baloldalon.), még pedig felelős olyan súlyos helyzetben, mint aminőben a monarchia van, arra kér, hogy ne interpelláljak — mondom, felelősségérzetem azt parancsolja, hogy honoráljam ezt a kérését. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Helyes!) Gr. Andrássy Gyula: Ezért én most nem akarok interpellálni, annál kevésbbé, minthogy tulaj donképen abban, amit a ministerelnök ur mondott, egyik kérdésemre, a legfőbb kérdésre, melyet hozzá intézni akartam, a választ máris megadta. (Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) A főkérdés, amelyet a ministerelnök úrhoz intézni akartam, az lett volna, vájjon sokáig fogunk-e még várni a dolgok elintézésével, vájjon ez a bizonytalan állapot soká fog-e még fennmaradni ? A t, min'sterelnök ur azt mondta, hogy ugy hiszi, már a napokban abban a helyzetben lesz, hogy felvilágosításokat adhat a kormány politikájára vonatkozólag, ugy hog3 r elesik a szükség, mintegy megsürgetni nem a válaszadást, mert ezt teljesen reá biztam volna, hanem a tetteket, amelyek annyira elmaradnak, mikor az állam, mikor a monarchia igazi érdekeiről van szó, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) és olyan szaporán jönnek mikor pártérdekről van szó, hogy alig szól valaki valamit, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőba oldaon.) kizárják, megbüntetik. (Taps a baloldalon. Fe kiá tások : Az enöki erőszak mindjárt ot van.) A tetteket akartam megsürgetni, de minthogy a t. m'nisterelnök ur azt mondja, hogy a napokban abban a helyzetben lesz, hogy a kormány politikájára vonatkozó felvilágositásokat megadhatja, az interpelláczió szüksége elesik. Ha mégis felszólalok, ki kell fejeznem rendk vüli csodálkozásomat azon, hogy ugyanaz a t. rnursterlenök ur, aki figyelmeztet engem a monarchia érdekeire, figyelmeztet engem külpolitikai érdekekre, ugy megfeledkezik önmagáról, hogy itt, ilyen súlyos helyzetben, amikor állítólag egy interpelláczió árthat a nagy közérdekeknek,
