Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

55y. országos ülés 191b »Par décision ministérielle du 28 mars 1909. M. Siben, lieutenant-colonel, attaché militaire aux légations de la République francaise en Belgique et en Hollandé, est classé hors cadre — tehát az az eset áll be, mint nálunk a koronaőrségnél — est mis á la disposition du Président de la Chambre des Députés, qui l'a nőmmé commandant militaire du Palais de la Chambre des Députés par arrété du mars 1909.« Ami a legfontosabb az egész kérdésben és ami legjobban kidomborítja a ház szuverenitását s épen azt a hiányt és azt a — szerintem — tarthatatlanságot, amely az őrségnek itteni helyzetében nyilvánul, az a következő, 1895. Julius 17-ikén a képviselőházi elnök a hadügyministerhez ir át és azt mondja (olvassa) : »G'est le Président de l'Assemblée qui est seul juge de la maniére dönt l'officier qui 1' a designé, remplit ses devoirs«. Tehát itt az elnök megállapítja épen az ellenkezőjét annak, amit minálunk megállapítanak, hogy ő az egyedüli birája, ő az egyedüli, aki őt felelősségre vonhatja, (ügy van I Ügy van! balfelől.) Bakonyi Samu: Ez a döntő ! Gr. Esterházy Móricz : De nemcsak a rekvirálási jogban nyilvánul meg a nagy különbség a hadsereg helyzetében Francziaország és Magyarország között, hanem abban is, hogy a hadsereg az egész vonalon a politikai, illetőleg a czivil hatalomnak van alárendelve. Erre vonatkozólag egész röviden vagyok bátor hivatkozni egy könyvre, amely nem régen jelent meg, amelyet Poincaré irt s az entente cordiale tiszteletére lefordítottak. Ebben egész világosan benne van, hogy midőn a forradalom visszaállította a nép szuverenitását, a hadsereg fogalma megváltozott. Másodszor — ezt irja a 199. oldalon — a katonai hatalom alá van rendelve a polgári hatalomnak ; midőn a kormány valahol hivatalosan megjelenik, vagy képviselve van, illő, hogy ez a submissió, ez az alárendeltség külsőleg is kifejezésre jusson szimbolikus formában. Erre a, szimbolikus formára vonatkozólag két forrásra vagyok bátor hivatkozni. Az egyik az, amely már a XIX. század elején hozatott és egészen a XX. század elejéig volt érvényben. (Zaj.) Rakovszky István : Különös dolog, hogy nem hallgatják ! (Nagy zaj jobbfelől.) Szmrecsányi György (a középre mutat) : Itt beszélnek folyton. (Élénk derültség a jobboldalon. Nagy zaj balfelől. Elnök csenget.) Gr. Esterházy Móricz: Mindjárt végzek. Ez a Clemenceau-féle rendelet van most érvényben. Azelőtt volt Messidor 24. A mostam Clemencauféle rendelet — részletekbe nem bocsátkozom., mert éjfél lesz — igen érdekes részleteket tartalmaz, különösen 28., 29. és 55. §-ában arra vonatkozóan, hogyha a ház tagjai, vagy a ministerek valahol hivatalosan megjelennek, a sorkatonaság* nak, a diszőrségnek hány embere tisztelegjen nekik bemenésük alkalmával; ha szenátor, vagy képviselőházi tag meghal, hány ember vonul ki, kinek vezetése mellett; ezekre bővebben nem Julius 22-én, szerdán. 83 térek ki. Mindebből csak azt akarom kihozni, hogy ott a hadsereg és a katonaság nemcsak akkor lép érintkezésbe és jön nexusba a ház tagjaival, amikor ezeket braehiummal kivezetik, hanem rendes időben igenis megadják a tiszteletadásnak mindenféle módját a ház minden tagjával szemben, ha a jelvényt viselik, ugyanúgy, mint a kormánynyal és az elnökkel szemben. Nem hiszem tehát, hogy helyes volna a franczia rendszerre, csak igy, mindenféle megjegyzés nélkül hivatkozni. De, t. ház, nemcsak ezek a specziális rendelkezések vannak, amelyek különbséget tesznek az ottani és a mi viszonyaink között, hanem van egy sokkal mélyebben fekvő különbség és ez az, hogy a hadsereg helyzete egy köztársaságban mindig más, mint egy monarchiában, még a legdemokratikusabb monarchiában is, mint Belgiumban vagy Olaszországban. Amint a köztársaságban egyáltalában, igy a franczia köztársaságban sincs rajta a bélyegen és a pénzen az elnök képmása, amint ő nem ezredtulajdonos, ugy viszont az ő monogramja sincsen a porte-épéen. Rakovszky István: Mint nálunk) Gr. Esterházy Móricz : De ha ezektől eltekintek, ha valaki azon az állásponton van, hogy mindez nem számit, hogy ha párhuzamot von a franczia és a minálunk a katonaságnak a törvényhozás tagjaival szemben való helyzete között, akkor is csodálom, hogy a ministerelnök urnak épen a De Beaudry d'Asson esetre méltóztatott hivatkozni 1912 Julius 16-án először és az idén márczius 18-án Rakovszky, vagy Lovászy képviselőtársam beszéde alatt másodszor. Én nagyon csodálom, hogy ha a képviselőházi őrség tekintetében a külföldi példára van szükség, hogy akkor éjien a De Beaudry d'Asson esetre hivatkoznak. En inkább hivatkoznám a Mánuel-féle esetre, amikor tudvalevően — ezt komolyan mondom — ... Gr. Tisza István ministerelnök: Ugy? Igen? Gr. Esterházy Móricz: ... amikor a nemzetőrség felmondta a szolgálatot. Vagy inkább hivatkoznám arra, amikor Siveton képviselő 1904ben a hadügyministert a teremben tettleg inzultálta és azután kizárták és kivezették. Inkább hivatkoznám — ha ép exotikus példa kell — arra a mandátumfosztó rendszerre, amely Japánban ma érvényben van, illetve amelyről törvényjavaslatot adtak be. Vagy hivatkoznám arra, hogy Bonaparte a konventben mit csinált, vagy hogy a lex Falkenhayn, hogy sikerült Ausztriában. Csak ép a De Beaudry d'Asson esetre nem hivatkoznám, ha a magyar képviselőházi őrségről van szó, mert az 1880. évi november 11-én felvett »Procés-verbal ofnciel de l'incident relatif á l'exécution de la censure prononcée centre M. de Baudry d'Asson, communiqué ä la presse«-ből a következőket vagyok bátor felolvasni: »La séance avait été levée . . .« bejönnek a teremszolgák, ez se használ, felszólítják újra, ennek sincs hatása, erre a következő történik: »Les Questeurs, aprés avoir personnellement invité M. 11*