Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
559, országos ütés 191b Julius 22-én, szerdán. 49 Gyula képviselő ui még nem készítette el módositványát. (Felkiáltások balfelól: Öt -perez szünetet !) A képviselő ux készen van már a módositványával ? Győrffy Gyula: Igen ! Elnök: A 47. §-hoz Győrffy Gyula képviselő ur adott be egy módositványt, oly értelemben, hogy a 47. §-ban e szavak : >>tekintet nélkül az utána járó illeték összegére« .... Győrffy Gyula : Ez kihagyassék. Elnök : . . . A »tekintet nélkül az utána járó illeték összegére* szavak kihagyassanak és helyébe ez jönne : »amennyiben az nem a per tárgyát képezné egyuttak. A kérdést a bizottság eredeti szövegezésére teszem fel és amennyiben az elfogadtatnék, akkor a képviselő ur módositványa mellőzöttnek lesz tekintendő. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a 47. §-t a bizottság szövege szerint, igen vagy nem ? (Igen I) A ház a 47. §-t a bizottság szövegében fogadta el és eszerint Győrffy Gyula módosítását mellőzte. Következik a 48. §. Kérem annak felolvasását. Vermes Zoltán jegyző (olvassa « 48. %-t). Mihályi Péter jegyző: Springer Ferencz ! Springer Ferencz: T. ház! A 48. §. rendelkezik az elkészítési illeték definitív behajtásáról. A 25. §-ban lett megállapítva az elkészítési illeték és a 48. §. megállapítja, hogy amennyiben az illető fél felhívatik, hogy az illetéket rój ja le és amennyiben öt nap alatt le nem rója, lelet vétetik fel és az az illetékes adóhivatallal közöltetik. Az utolsó pont pedig azt mondja, hogy e lelet alapján, amely a le nem rótt illetéket is tüntesse fel, a 25. §. első és második bekezdésében meghatározott illetéket s a szabátyszerü felemelt illetékeket ki kell szabni és be kell szedni. Ami kifogásom nekem van, az csak az utolsó pontra vonatkozik. Disztingváljunk e tételnél. Ez az elkészítési illeték tulajdonképen nem jogilleték, hanem egy fizikai munkáért végzett ellenszolgáltatásképen járó ellenérték és itt a kincstár amúgy is nagyon drágán dolgozik, mert hiszen a közjegyzői és a készülő ügyvédi díjszabás egy egész ívért 1 K-t állapit meg, mig a kincstár a maga számára 2 K-t követel. Már most a legtöbb esetben kikkel fog az megtörténni, hogy a példányokat nem a kellő számban adják be és a bíróságnak kell eszerint pótolni a példányokat ? Meg fog történni a laikus felekkel, akik beadják a keresetüket egy példányban, tekintet nélkül arra, hogy hány az alperes és akkor, miután több alperes van, a bíróság fogja pótolni ezen példányokat és azok mellékleteit. Méltóztassék már most venni, mi történik ily laikus felekkel azon mulasztás esetén ? Történhetik, hogy két példányt mulasztott beadni és e két példány mellékleteit elmulasztotta. Ez már négy ív. Hozzá a felzet, az öt iv, tehát esetleg KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. 10 korona az a kiállítási illeték, amit neki egy helytelen beadvány nyomán fizetnie kell. Rendben van, elfogadtuk a 25. §-t. Ennek tekintetében ugy sem érvelhetünk, meg kell fizetni. De hogy ily illetékek után még felemelt illetéket is fizessen a fél akkor, ha a birói felhívásra áz illetéket le nem rója bármi okból, ez helytelen, méltánytalan, de szocziális szempontból igazságtalanság is. Ennek következtében indítványom oda konkludál, hogy a szakasz utolsó pontja kihagyassék és helyébe ez a szöveg iktattassák : »E lelet alapján azon illetek után, amely a beadvány és mellékletek elkészítéséért a 25. §. értelmében fizetendő, fölemelt illeték nem jár«. Kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. Elnök : Ki következik szólásra ? Mihályi Péter jegyző: Csermák Ernő képviselő ur ! Csermák Ernő: T. ház ! Ez a szakasz megmagyarázza azt, hogy a 25. §-t miért nem lehetett elfogadni. Itt arról van szó, hogy felhivassanak a felek azoknak a beadványi példányoknak pótlására és másolatok elkészítésére, melyek szükségesek avégből, hogy a kereset, illetve a kérvény elitnézhető legyen. Ebből a 48. §-ból világosan kitűnik, hogy daczára annak, hogy az igazságszolgáltatás érdeke mást követel és hogy a munka az igazságszolgáltatás terén sokszor meg fog akadni azért, mert ilyen példányokat pótolni kell, mégis ezt kincstári érdekből tartja fenn, mert a kincstár abból nagy jövedelmet akar magának szabályszerű felemelt illetékek alakjában biztosítani. Én tehát teljes mértékben csatlakozom azokhoz az aggályokhoz, melyeket Springer Ferencz t. képviselőtársam ereszben előadott. Rá akarok még mutatni egy dologra, ami ennek a szakasznak szempontjából fontos. Itt ugy a bélyegek lerovása, mint a leletek felvétele tekintetében különböző szakaszokban különböző rendelkezéseket találunk, ahelyett, hogy ezek a rendelkezések egy-egy szakaszban egyöntetűen volnának szabályozva. így pl. a 82. §. intézkedik arról, hogy ha a leletet felvették, milyen büntetést kel] kiszabni, de a 82. §. a 48. §-sal nem kvadrál. A 48. §. világosan szabályszerű felemelt illetékek kirovását tárgyazza, tehát a szabályszerű felemelt illeték alatt nem érthetek mást, mint azt az ötszörös büntetést, melyet a 83. §. állapit meg, melyet azután sem elengedni, sem mérsékelni nem lehet. Azt látom, hogy mig pl. a 41. §. szerint ötnapos határidőnek kell elmúlni és egyszerűen annyit mond a törvényjavaslat, hogy ez esetben leletet kell felvenni, aminek következménye elsősorban a 82. §-nak rendelkezése, vagyis hogy a másfélszeresét kell megfizetni, addig a 48. §. szempontjából már e tekintetben nemcsak nem vagyok megnyugtatva, de épen ennek utolsó bekezdése arra a feltevésre ad alapos okot, hogy itt a kincstár már egyenesen a felemelt bélyegilletéket akarja, ugy a tulajdonképeni bélyeg, mint a bélyeg természetével nem is bíró irásdijak után behajtani. 7