Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos ülés 191Ő május 6-án, csütörtökön. 51? egyszer ismétlem azt, hogy nem a képviselő ur intenczióiról, hanem arról a hatásról van szó, amelyet szavai Ausztriaiján esetleg akarata ellenére is előidézhetnek. T. ház! Akkor hamarjában nem tudtam azokra a passzasokra rámutatni, amelyekre meg­jegyzésemet alapítottam; méltóztassék meg­engedni, hogy most szolgáljak egy pár szemel­vénynyel. A képviselő ur azt mondja, hogy egy »látszólagos agrár kedvezménynyel állunk szem­közt*. Notabene, azért mondja látszólagosnak — ez kitűnik a szövegből — mert nézete szerint ez a kedvezmény nem éri el a czélt, nem hasz­not, hanem kárt okoz az agrár érdekeknek, holott az intenczió az, hogy hasznot okozzon. (Olvassa) : »Kedvezmény nyel állunk szemközt, mely a népek millióinak érdekét — mondja tovább — egyoldalii gazdasági érdekeknek ren­delte alá.« Itt azután azt mondja a képviselő ur, hogy ezzel azonban kevesebb hasznot hoz a kormány az agrár érdekeknek, mint amekkora kárt okoz azzal az elkeseritéssel, amelyet »itt és Ausztriában az e téren elkövetett hibákkal okoztak«- Tehát azt állítja a képviselő ur, hogy itt egyoldalú osztályérdeket képviselünk a milliók érdekével szemben és ezen politikánkkal elkese­redést okozunk Ausztriában. Másodszor a képviselő ur kifogásolja azt, hogy későn függesztettük fel a kenyértermények vámját s azt mondja (olvassa): »Itt van egyik oka annak, t. ház, hogy Ausztriában olyan nagy az elkeseredés ellenünk, mert nemcsak, hogy nem adunk nekik a vélt feleslegből, hanem megakadályoztuk őket a vám felfüggesztésének megtagadása révén abban, hogy maguk gondos­kodhassanak a maguk hiányának fedezéséről«. Tehát a képviselő ur zsirálja a maga közgaz­dasági tekintélyével azt az állítást, hogy mi megakadályoztuk az osztrákokat abban, hogy ők beszerezhessék élelmiczikkeiket. Én ismétlem, és fellövök mindenkit, hogy bizonyítsa be az ellenkezőt, az árreláczió" a vámok fennállása alatt is megengedte a bevitelt. Történtek is nagy számmal kötések Romániában. Azokat nem lehetett lebonyolítani, nem a vámok, nem az árrelácziók miatt, ele oly körülmények miatt amelyeknek a vámokhoz semmi köze, amelyek ép ugy fennálltak volna, ha a vámokat fel is függesztjük. Tehát egy teljesen téves osztrák vádat és feltevést zsirál és honorál a maga tekintélyével a képviselő ur. (Ugy van! jobb­Idol.) Következik a harmadik pont. Kifogásolja a képviselő ur, hogy a rekvirálást még mindig nem vittük keresztül — notabene a rekvirálás keresztülvitetett már régen — és ezzel kapcso­latban ezt mondja (olvassa): ». . . ez további panasza Ausztriának és bocsánatot kérek, ha ki kell jelentenem, jogos panasza«. A negyedik passzus, amelyre hivatkozhatom az, amit a képviselő ur is felolvasott, amiért hálával tartozom, t. i. hogy (olvassa) : »... vidéki kisebb városokban és falvakban bőviben fogyasz­tanak még ma is buzakenyeret« stb. és azt mondja, hogy ő követeli a szigorú végrehajtást, mert itt nagy érdekek forognak koczkán. Hát bocsánatot kérek, mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy a kormány nem hajtja végre szigorúan a rendeletet . . . Szterényi József: Nem is! Gr. Tisza István ministereinök: ... azt jelenti, hogy 1 a kormány elhanyagolja ezeket a magasabb érdekeket és hagyja, hogy a magyar fogyasztóközönség és az ausztriai fogyasztóközön­ség elkeseredjék . . . Szterényi József: Nem igy van ? Gr. Tisza István ministereinök: . . . látva, hogy a falusi magyar fogyasztó ilyen bőségben vau — amelv bővelkedés, bocsánatot kérek, nem áll . . . Novák János: ügy van, nem áll! Szabó István (nagyatádi): Mi tudjuk, hogy nem áll! (Ugy van! balfelöl.) Gr. Tisza István ministereinök: ... nem áll, s ezt pártkülönbség nélkül elismerjük talán mindannyian. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és balfelől.) Ez előfordulhat egyes helyeken, ahol tengeri kellő mennyiségben ma még nincsen, ahol kény­telenek — hiszen Bécs városa is igy volt so­káig — ma még búzakenyeret enni, (Ugy van! jobbfelöl.) de bocsánatot kérek, akik ilyen kény­telenségből ma több búzát fogyasztanak el, mint kukoriczát, azok később kénytelenek lesznek tiszta tengeri-kenyeret enni. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Tehát ez is téves megállapítása a helyzetnek. Ami pedig a kenyérnek bőviben létét illeti ... Szterényi József: En nem mondom! Gr. Tisza István ministereinök.... bocsá­natot kérek, igenis mondja, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) épen erről van szó és a képviselő ur ugy tünteti fel a dolgot, mintha neki kellene ezzel szemben a szigorú végrehajtást sürgetnie. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Az ötödik pont, az az állítása, hogy a gazdasági kérdések ezen részét is együttesen kellett volna megoldani, t. i. hogy (olvassa): »ha szenvednem kell nekem, ne dúskáljon a másik, ha nekem bővében van, ne szenvedjen a harmadik«. A t. képviselő ur most azt mondja, hogy ezt csak pro futuro érti. Miután azonban itt azt mondta, hogy kezdettől fogva ez volt az álláspontja, miután azt mondja, hogy igy »kel­lett volna« megcsinálni . . . Simontsits Elemér: Perfektumban beszélt! Gr. Tisza István ministereinök:... tudtom­mal ez múlt időben van (Ugy van! jobbfelöl.) és én nem érthettem ezt ugy és mások sem érthetik ugy, mintha itt a képviselő ur az ige múlt időben használása mellett pro futuro akart 69*

Next

/
Oldalképek
Tartalom