Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

540 578. országos ülés 1915 hatók a Lázban, s igy feleslegesnek tartom, hogy részletesebben reflektáljak minderre. Csak a kereskedelemügyi nünister urnak bátorkodom megjegyezni, hogy abban, amit ő az államvasutakról és a ministerium ipari osztályáról mondott, ebben a feltétlen elismerésben találkozunk. Én teljes mértékben aláírom azon elismerő szavakat, amelyeket a t. ministerelnök ur mondott. Ami pedig a földmivelésügyi minister urnak azt a megjegyzését illeti, amely a Németországba átszállított élő állatokra vonatkozik, leszek bátor magának a minister urnak informácziókat rendelkezésére bocsátani, amelyekből meg fog győződni adataim helyességéről. Amiért azonban felszólalok, t. ház, az a t. ministerelnök urnak a tegnapi nap folyamán az én beszédemre tett megjegyzése volt, amidőn a t. ministerelnök urnak szó szerint azt méltóztatott mondani (olvassa): »Azt azonban kétségtelenül fenn kell tartanom, hogy beszédének — már t. i. az én beszédemnek — több olyan passzusa volt, amely akaratlanul is tápot nyújt ellenünk intézett támadásokra és ellenünk terjesztett félreértésekre. Most nem lelem azt a passzust, amelyben felhozza a képviselő ur, hogy egyes vidékeken milyen bővében vannak a fehérkenyérnek. A másik passzusban, amelyet most mindjárt felolvashatok, azt mondja a képviselő ur: »Az én álláspontom, t. ház, kezdettől fogva az volt, hogy ha szenvednem kell nekem, ne dúskáljon a másik és ha nekem bővében van, ne szenvedjen a harmadik. De nem merem hinni, hogy a kormány erre elhatározza magát. Engedelmet kérek, ha azt hiszi, hogy ezt nem használhatják fel Ausztriában arra, hogy ime a képviselő ur is azt mondja, hogy a kormány azon a nézeten van, hogy hadd dúskáljunk mi és szenvedjen a másik, — akkor nagyon rosszul ismeri azokat a köröket, amelyek Ausztriában bizonvos hangulatkeltésből élnek.« En, t. képviselőház, appellálok a t. ministerelnök ur lojalitására, aki, ugy látszik, beleolvasott az én beszédembe olyat, ami nincs benne és kiolvasott belőle olyat, amit sohasem mondtam. Gr. Tisza István ministerelnök: Ohó! Szterényi József: Tévedni emberi dolog. Ami az elsőt illeti, a bőségben való duskálást, hogy t. i. a vidéken fehér kenyeret esznek, én itt különösen hangsúlyoztam épen azt a szemjiiontot, amit a t. ministerelnök ur kiemelendőnek tartott, nehogy Ausztriában félreértés legyen, hangsúlyoztam azt, hogy a végrehajtást követelem a legmesszebbmenő módon a vidéken, épen azért, mert — szószerint' olvasom — »sokkal nagyobb érdekek és értékek vannak itt koczkáztatva, ama jó viszony tekintetében is, amelyben a szomszéd állammal élnünk kell és élni akarunk, semhogy itt a legmesszebbmenő erélyt ne követelnők«. T. i. annak a rendeletnek az egész vonalon való végrehajtását, amelyet a kormány .kiadott. En tehát nem állítottam május b-án, csütörtökön. azt, amit a ministerelnök ur beszédemből kiolvas. Ami a másik részt illeti, itt hangsúlyozom, hogy azt méltóztatott kiolvasni beszédemből, ami nincs benne. Én nem beszéltem beszédem másik részében a múltról, hanem tisztán a jövőről. Egy gondolatot ajánlottam a t. kormány figyelmébe a jövő termést és az azt követő időt illetőleg, amennyiben szó szerint azt mondtam: (olvassa): »Az ón álláspontom, t. ház, kezdettől fogva az volt, — lehet, hogy sokan nem osztoznak benne — hogy amiképen a háborúban egymás mellett küzdenek katonáink, sőt a németek is, amiképen ott hősiesen megférünk egymás mellett és versenyzünk abban, hogy ki legyen vitézebb, bátrabb az ellenséggel szemben, azonképen a gazdasági kérdésnek ezen részét is együttesen kellett volna a három államnak megoldania ; hogyha szenvednem kell nekem, ne dúskáljon a másik és ha nekem bővében van, ne szenvedjen a harmadik. Én ezt tartottam volna ideális megoldásnak, mely a gazdasági közeledés kérdését is közelebb hozta volna. De nem merem hinni, hogy a kormány erre elhatározza magát«. — T. i. a jövőre nézve. Én, t. ház, súlyt fektetek arra, hogy az én ténykedésemet ne magyarázhassák ugy, hogy az a hazafias kötelességgel ellentétben van, ne imputálhassák nekem azt, hogy magyar ember tápot ad arra, hogy magyar álláspont támadtathassék. T. ház! Én kritika tárgyává tettem a kormány ténykedését és abban a meggyőződésben élek. hogyha én magyar szempontból hibáztatok valamit a kormány ténykedésében, ami Magyarország lakossága szempontjából téves vagy hibás, és ha ugyanezt kritizálják osztrák szempontból, hogy az ő szempontjukból is hibás, akkor ellenkezőleg azt bizonyítottam vele, hogy az a ténykedés nem irányul Ausztria ellen, hanem az egy olyan intézkedés, amely egyaránt lehet sérelmes mireánk nézve is, de Ausztriára nézve is. Én nem tévesztem össze a kormányt Magyarországgal. A kormány képviseli az országot a maga hivatali körében, de nem téveszthetem össze Ausztria kritikája tekintetében Magyarországgal. Tehát nem állhat az, hogy Magyarország nem akar adni Ausztriának a maga feleslegéből, amit gondolt Ausztria, hogy van, holott feleslegünk nincs. Tisztán ezt kívántam a magam igazolására, a magam álláspontjának magyarázatára felhozni. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Sokkal nagyobb súlyt helyezek arra, hogy jjolitikai ellenfeleimmel szemben is mindig szigorúan megtartsam a vitatkozás lojalitásának szabályait, semhogy szükségét ne érezném annak, hogy tisztázzam azt a kérdést, minő alapon éreztem magam feljogosítva a tegnapi megjegyzés megtételére. Talán felesleges gondosság tőlem, ha még