Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos ülés 1915 május 6-án, csütörtökön. 545 ő nem akar válaszolni az én közbeszólásomra, amelyben azt mondtam, hogy abból a 125 millióból, amelyből a pénzintézeti központot akarom felállítani, nem leliet jegybankot felállítani. 0 erre azt mondta, hogy hazafisága tiltja, hogy erre válaszoljon. Ha t. képviselőtársam szakszerűen válaszolt volná, akkor ezt a választ hazafiságával összeegyeztethette volna, mert lehet erre szakszerű választ adni a hazafiság legkisebb sérelme nélkül is. Nem akarok a mostani aranyviszonyokról beszélni, amelyek világszerte egyformák. A háborúban minden állam kiméli az aranyát, egyik sem engedi meg, hogy az a legszükségesebb mértéknél nagyobb mértékben kiözönöljék. Ez igy van minálunk is, másutt is. A kérdésnek ezt az oldalát pedig lehet jaertraktálni a hazafiság minden sérelme nélkül. Ami pedig a kérdés másik részét illeti: azok, akik az önálló jegybank felállításának nehézségét a tőke megszerzésében látják, — én a legnagyobb nehézséget sohsern találtam abban — ezalatt tulajdonkéjjen az aranymegszerzés nehézségét értik. Mert aranyat nemcsak háborúban, de békében is nagy mennyiségben beszerezni mindig igen nagy nehézségbe ütközik, mert minden jegybank és minden állam őrzi a maga aranykészletét. Ebben találták tehát a nehézséget, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Ha már most az ember egy olyan intézményt akar létesiteni, mint a pénzintézeti központ, amelyről nem akarok most részletesebben nyilatkozni — hiszen lesz erre más alkalom, azt pedig, hogy ezt a kérdést ebben a szesszióban tárgyaljuk-e vagy sem, az az uraktól függ — csak arra akarok rámutatni, hogy ezzel tulajdonképen semmi egyebet nem tesz az ember, mint hogy a hitelszervezet ma rendelkezésre álló tőke erejéből, de nem effektív aranyban, hanem tőkeerejéből igénybe vesz egy összeget, amely saját feladatainak a tökéletesebb teljesítésre újból rendelkezésére bocsát a hitelszervezetnek. Ezt a kérdést összehasonlítani azzal, hogy egy önálló jegybank felállításához szükséges aranykészletet előteremtsék, lehet-e, egyáltalában nem lehet, mert ez a kérdés nem hasonlítható össze. Ami Szterényi t. képviselő ur azon javaslatát illeti, hogy a rokkantak ellátására külön adót hozzunk be, erre azt felelem, hogy a háború után financziális kérdéseknek olyan tömege fog elénk tárulni, hogy ma ezekre vonatkozólag könnyelműség volna részemről most állást foglalni, másrészt azonban nagyon hálás vagyok minden felmerülő ideával szemben, mert amit felelős állásban tenni nem lehet, azt igen helyes, ha más oldalról megteszik. A t. képviselő ur mindenesetre olyan eszmét emiitett fel, amely ilyen vagy olyan formában konszideráczió tárgyát kell hogy képezze. (Helyeslés.) Röviden rátérek most arra a paragrafusra, amelyet mint 6. §-t vagyok bátor ajánlani. A szeszárak az utóbbi időben rohamosan emelkednek. Különösen óriási mértékű volt az emelkeKÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. dés áprilisban, mikor az ekszkontingens nyersszesz ára 120—123 K-ról 170 K-ra felment. A kormány igen nehéz helyzetbe jutott, oly rapid volt az emelkedés, beismerem, a közvetlen érdekeltek akarata ellenére. A. vásárló közönség volt az, aki spekulatív indokoknál fogva rátukmálta gyárosokra és eladókra ezeket az árakat. Olyan rapid jött az emelkedés, hogy a kormány jóformán tanácstalanul állott ezzel szemben. Nem szeretném, hogy ezen a dolgon intézkedés nélkül átsikoljunk, másrészt makszimális árak mcgállajiitásával nem lehetne czélt érni, mert azok nem lehetnek mások, mint a ma elért árak, amivel mintegy szentesitenök ezeket az óriási árakat, másrészt pedig ezeknek az áraknak a stabilitását is biztosítanék. Azt látjuk ugyanis, hogy az ármakszimum bizonyos fokig azt vonja maga után, hogy árnivót is alkot olyannyira, hogy ahol makszimális ár van, ott az alatt nincs ár. Ezért azt gondoltam, hogy nem lehet mást tenni, mint hogy ezt az ekszorbitáns áremelkedést részbenakincstár javára biztosítani. Én ezt a kérdést megbeszéltem a különböző pártok tagjaival, akikkel e czélból érintkezésbe léptem. Eszerint, amennyiben a képviselőház ezt a felfogást helyesli, ma egy rendeletet adnék ki, amelyben azt mondanám, hogy a 170 K-ás árból a nyers ekszkontingens szeszeknél, a többi szeszeknél megfelelően magasabb árakból csak 130 K-át, illetve megfelelően magasabb összeget tarthat meg a gyáros és a szabadraktár-tulajdonos, a többit a kincstár részére tartozik átadni. (Elénlc helyeslés.) Hirtelen kell tennem az intézkedést, mert ha ez nem jelenik meg holnap a hivatalos lapban s nem lép azonnal hatályba, a szeszkészletek kiszállíttatnak. Ezért kérek bocsánatot a t. háztól, hogy ilyen meglejietésszerüen jövök ki ezzel. Kincs jogom ilyen rendeletet kiadni, azért javaslom ezt a 6. §-t, amely utólag adja meg a ministernek a jóváhagyást azért a rendeletért, amelyet csak abban az esetben adok ki, ha a t. képviselőház helyesli ezen intézkedésemet és ezt azzal dokumentálja, hogy a 6. §-t megszavazza. A részletekre vonatkozólag felvilágosítással, ha méltóztatnak kívánni, majd akkor szolgálhatok, amikor ez a paragrafus tárgyaltatik. Ezek után tisztelettel kérem a szakasz elfogadását. (Helyeslés.) Szinyei-Merse Félix jegyző: Szterényi József! Szterényi József: Méltóztassanak megengedni, hogy a vita ily előhaladott stádiumában egy pillanatra szót kérjek, jóllehet az általános vitában kissé hosszasabban vettem igénybe a t. ház türelmét. Most annál kevésbbé kívánok a részletekkel foglalkozni, mert hiszen ildomtalanságnak tartanám a kereskedelemügyi minister úrral szemben, aki korlátolva volt a maga anyagának előterjesztésével, hogy most az ő adataival és anyagával részletesebben foglalkozzam. Ezek a kérdések, amelyek itt felmerültek, annak idején még bővebben lesznek tárgyal69