Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
542 578. országos ülés Í91S amelyben a szorosabb értelemben vett megfigyelőbaraikórház épült és éjjen azért, hogy a betegek minél kíméletesebben legyenek beszállíthatok és levehetők a vonatról, a legtöbb helyen az az intézkedés, hogy a vonat befut közvetlenül a baraktáborba (Helyeslés.) a felvételi épület elé, ott vétetnek le a betegek, ott szortiroztatnak az egyes sebesültek. A könnyebben sebesültek mindjárt bejönnek a tisztító-, fürösztőkelyiségekbe, a súlyosabbakat pedig elviszik a külön kórházba, vagy a megfigyelőállomás külön műtőtermébe, vagy az illető kórházba, amely e czélra ki van jelölve és hála Istennek, a felsővidéken levő városainkban vannak megyei és városi kórházak, melyek mintaszerűen vannak berendezve, kitűnő vezetés alatt állanak és bennük a betegek és a súlyos sebesültek szakszerű kezelésben részesülnek. Felvetette a t. képviselő ur a megfigyelőállomásoknál az élelmezés kérdését és utalt rá, hogy az élelmezés ellen sok kifogás merült fel, sőt visszaélések gyanúja is fenforog. Minden emberi intézménynél lehetnek gyarlóságok, ennél is fordulhatnak elő talán, itt-ott visszaélések; de arról biztosithatom a t. házat, hogy amit e gyarlóságok kiküszöbölésére, az észlelt hibák javítására és a visszaélések meggátlására emberileg megtenni lehet, azt megteszszük minden időben. (Helyeslés jobbfelöl.) Dicséretre méltó, hogy némely helyen előkelő urinők vették magukra ennek az igazán nagy munkának a terhét. Méltóztassék elképzelni, hogy ezeknek a megfigyelő állomásoknak ellátása és élelmezése, melyek a maguk 4—5000 ágyával valóságos kis városok, nem kis gondot ad. Magukra vették előkelő urinők a munkát és végzik azt önzetlenül, hazafias lelkesedésből. Teljes elismerésünk, köszönetünk és hálánk nekik. (Éljenzés.) Nem szabad elitélnünk azokat a vállalkozókat sem, akik ezzel foglalkoznak, kik ehhez értenek és szintén nagy kötelességtudással végzik a maguk dolgát. Itt mindjárt megjegyezni kívánom, hogy az élelmezés mennyisége és minősége ellen sokszor merül fel panasz. A minőséget illetőleg nem lehet csodálkozni, mert hiszen ezekben a megfigyelőálloniásokban összekerülnek a monarchia különböző vidékeiről való, különféle nemzetiségű és különféle szokásokkal biró sebesültek és betegek. Ami a ruthénnek jó, az a délvidéki románnak nem jó, ami a keleti vidékről való románnak jó, az az alföldi magyarnak nem jó. ízlés tekintetében őket kielégíteni nem lehet, de minden figyelem meg van arra, hogy a megfelelő ellátásban részesüljenek. Ami ä mennyiséget illeti ennek előteremtése bizony mind nagyobb és nagyobb nehézségbe ütközik. Amíg normális viszonyok között kórházainkban 50—60 fillérrel tudtuk élelmezni a betegeket, most mindjárt 1 korona 50 fillérrel kezdtük és mikor tapasztaltuk, hogy ez a májas ö-án, csütörtökön. drágaság miatt nem elegendő, felmentünk 2 koronáig, sőt az orvosoknak, ahol ez szükséges, módjukban áll még külön rendelésekkel tovább menni. Ez az összeg alkalmas arra, hogy kellő -mennyiségű és ízléses táplálékot kapjanak a sebesültek. Bármennyire objektív volt is felszólalásában Ráth Endre képviselő ur, végezetül nem tudta megállani, hogy bele ne vegyítse a politikára való ezélzást a tekintetben, hogy a megfigyelőállomásokon fiatal,, katonaköteles emberek vonulnak meg. Ha előfordul is, hogy vannak ott ilyenek, Ráth Endre t. képviselőtársain a saját példájából tudhatja, hisz ő is fiatal és katonaember, hogy azért buzgón végzik nehéz feladatukat és készek arra, hogyha a hadviselés érdekei másfelé szólítják, őket, ott is megtegyék kötelességüket. A mi a ministeri biztosok megv'álogatását illeti, itt is belehozta beszédébe a politikát a t. képviselő ur. Én azokat választottam ministeri biztosokul, akik nálam ilyen szolgálatra ajánlkoztak. Mondhatom, szerencsésnek érzem magam és szerencsések az illető intézmények, hogy közéletünknek olyan kiváló, hivatali kötelékben és pártkötelékben nem álló férfiait sikerült megnyernünk, akik igazán a legnagyobb elismerésre, köszönetre és hálára méltó módon teljesitik kötelességüket, még pedig olyan eredménynyel,, amely arra kötelez mindnyájunkat, hogy tiszteljük, becsüljük őket, ne bántsuk, ne sértsük, ne kedvetlenitsük el őket azzal a feltevéssel, hogy ezt politikából teszik. Nem politikából, mert valóban, ha van kérdés, melyben nem lehet köztünk pártpolitikai ellentét, akkor ez a sebesültek és betegek ápolásának kérdése. Ez nemzeti becsületünk és hazánk javának kérdése. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem, hogy ezeket az adatokat tudomásul venni méltóztassék; s a magam részéről is elfogadom a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni? B. Pap Géza előadó: Nem! Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Polónyi Géza: Nem! Szavazást kérek! Elnök : A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás és jiedig elsősorban a czim. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Kivan valaki szólni ? (Nem !) Ha nem, akkor a czimet elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §.
