Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos ülés 1915 Szepesházy Imre jegyző (olvassa az 1. §4). Elnök: A pénzügymmister ur kivan szólni. Teleszky János pénziigyminisíer: T. ház! (Malijuk!) A részletekhez, még pedig az első paragrafushoz kérek szót azért, mert egy uj szakaszt óhajtok mint 6. §-t ehhez a törvényjavaslathoz előterjeszteni és az az óhajtásom, hogy a t. képviselő urak előzetesen tájékozva legyenek ennek a szakasznak tartalmáról, amelyet bővebben leszek bátor megokolni. Ezért kérek ehhez a szakaszhoz szót. Mielőtt rátérnék beszédem tulajclonképeni tárgyára, méltóztassék megengedni, hogy az általános vitában felhangzott néhány olyan kérdésre mely reszortomat illeti, reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Szterényi József t. képviselőtársam kifogásolta, hogy a kormány a háború kitörése után azonnal beszüntette az állami beruházásokat. 0 szembeállította a mi eljárásunkat a német birodalmi kormány és egyes német államok kormányainak példájával, amelyek az állami beruházásokat nemhogy megszorították volna, hanem azokat még nagyobb mértékben vették foganatba a háború következtében, mint azt különben tervezték. Azt hiszem, hogy minket ezért nem gáncs illet, hanem ellenkezőleg, mi ezzel az intézkedésünkkel bebizonyítottuk, hogy előre helyesen ítéltük meg az ország közgazdasági helyzetét. Mert ma, de nem csak ma, hanem pár hónap óta munkanélküliség egyáltalán nincs, különösen nincs azokon a tereken, amelyeken az állami beruházások nagyobb mértékben segítenének; nincs olyan mértékű munkanélküliség, amely állami közbelépést vagy állami intézkedést tenne szükségessé. Már pedig az állami beruházások természetéből folyik, — és a t. képviselő ur, ha visszaemlékszik azokra az időkre, amikor ő is befolyt az ügyek intézésébe, tudhatja — hogy az állami beruházások megkezdésének vagy korlátozásának elhatározása soha sem azonnal érezteti hatását, hanem legjobb esetben is 5 — 6 hónap múlva, mert hiszen természetes, hogy akár uj munkálatok megindításáról, akár pedig tervbe vett munkálatoknak végrehajtásáról vagy beszüntetéséről van szó, bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy ez a gyakorlatban érvényesüljön. Mutatja ezt a kereskedelmi minister ur által emiitett adat amelylyel felemlítette, hogy a háború kitörésétől fogva az állarnvasuti beruházásokra minő összegek fordíttattak. A beruházások korlátozása tehát csak mostanra érezteti hatását és hogy mi most nagyobbfoku állami beruházásokkal nem foglalkozunk, az mindenesetre nem helytelen, hanem helyes közgazdasági politika. Mert itt nem arról a pár millióról van sző, amivel esetleg többet költenénk, ha az állami beruházásokat nagyobb mértékben foganatosítanék, hiszen a háború olyan nagy kiadásokat involvál, hogy ez a néhány május 6-án, csütörtökön. 543 millió financziális szempontból egyáltalában nem játszik szerepet, hanem igenis arról van szó, hogy a háború következtében, egyes helyeken igen nagy mértékben foglalkoztatott munkaerőt, amely a hadbavonulás következtében amúgy is csökkent, helytelen politika volna állami beruházások czéljaira elvonni onnan, ahol annak alkalmazása égetően szükséges és felette sürgős. E tekintetben nagyobb hibát nem követhettünk volna el, mintha utánoztuk volna a német birodalom példáját, mert a j>remisszák egészen mások lévén, természetesen egészen más következményeket is kell levonni és egészen más rendszabályokat is kell foganatosítani. A német birodalom egy aktiv kereskedelmi mérleggel biró, ekszportáló indusztriális állam. Természetes, hogy itt a legfontosabb gazdasági érdek az, hogy a háború daczára is azoknak a nagy néptömegeknek, amelyek az ekszport-indusztriáhól tartják fenn magukat és amelyek az ekszport-indusztriában való foglalkoztatásuk által teszik magát a közgazdasági élet rendes működését lehetővé, funkeziója a jövőben se zavartassák meg. Magyarország azonban egy — sajnos — passzív kereskedelmi mérleggel biró, importra szoruló agrikulturállam, itt természetesen a háború idejében is egészen más közgazdasági problémák azok, amelyek megoldandók. Az első és a legfőbb közgazdasági probléma az volt és az marad, hogy a termés betakarítását biztosítsuk és hogy a falutól lehetőleg ne vonjuk el a munkáskezeket a városba, hanem ellenkezőleg, azokat a munkáskezeket, amelyek a hadbavonulás által a falutól elvonattak, lehetőleg a városi munkások felszabadítása által igyekezzünk pótolni. A probléma tehát más lóvén, természetesen egészen másoknak kellett lenniök a rendelkezésre álló eszközöknek is. Különben is, ha már erről beszélünk, én — ezt a t. képviselő ur nagyon jól tudja, hiszen a régi időben nagyon sok kontroverz kérdésünk volt e tekintetben — annak a fokozott beruházási jsolitikának, amelyet az utóbbi időkben, különösen 1906-tól fogva a magyar állani és a magyar városok űztek, barátja sohasem voltam és nem leszek a jövőben sem. Mert amilyen helyes és indokolt, hogy egyes kivételes esetekben — mint amilyen kivételes eset áll fenn most a német közgazdaságra nézve — igyekezzék az állam fokozott beruházási tevékenységgel a közgazdasági élet rendes menetét fentartani, annyira elhibázottnak tartom bizonyos fokig azt, hogy fokozott állami beruházásokkal, állandóan túlságos mértékben vegyük igénybe közgazdaságunkat és ezáltal közgazdaságunkat tulajdonképen egészségtelen irányba tereljük. Pedig egészségtelen irányba tereljük. Méltóztassanak megnézni kereskedelmi mérlegünk adatait és azt fogják látni, hogy kereskedelmi mérlegünk passzivitása attól fogva kezdődik és olyan arányban fokozódik, amióta és amilyen arányban fokozódnak az állami és a