Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

569. országos ülés 191k Julius 22-én, szerdán. 47 határozathozatal. A 44. §-hoz Springer Ferencz képviselő ur kétrendbeli módositványt adott be. A házszabályok szerint elsősorban a bizottsági szöveget fogom feltenni szavazásra, és amennyiben azt a ház elfogadja, akkor Springer Ferencz képviselő ur módosítását mellőzöttnek fogom kijelenteni. Amennyiben a ház a bizottsági szöveget nem fogadná el, akkor egymásután fogom feltenni szavazásra Springer Ferencz képviselő ur módosításait. Ehhez képest kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 44. §-t a bizottság szövegezésében elfogadni: igen vagy nem? (Igen!) A ház a 44. §-t a bizottság szövegezésében fogadja el s ezzel Springer Ferencz képviselő ur módosítását mellőzi. Következik a 45. §. Rudnyánszky György jegyző: (olvassaa 4.5. §-t.) Elnök: Szólásra ki van feljegyezve ? Mihályi Péter jegyző: Polónyi Dezső! Polónyi Dezső: T. képviselőház! A 45. §-ban tervezett szöveggel szemben nekem részben stiláris, részben érdemleges ellenvetéseim vannak. A stiláris ellenvetések oly természetűek hogy azokra vonatkozólag talán könnyen megegyezésre juthatunk. Nézetem szerint szerkezeti hiba az, hogy amikor a szakasz a bírói egyesség, valamint az elismerés és lemondás után a 20. §. szerinti illetékeknek megtérítését szabályozza, ugyanakkor a további rendelkező részben azt mondja, hogy »épen ugy, mint az ítéleti illetéket, 60 K-ig bélyegekben kell az egyességről készült jegyzőkönyvön berekesztésekor leróni*. Már most ha az elismerésről és a lemondásról nem készült egyességi jegyzőkönyv, akkor micsoda értelme van azon rendelkezésnek, hogy az elismerés vagy a lemondás után járó illetéket az egyessógről szóló jegyzőkönyvön kell a berekesztéskor leróni ? Azt' hiszem, nem szorul bővebb felvilágosításra, hogy ezen szakasznak értelme így nem helyes, illetve félreértésekre adhat alkalmat. E tárgyban tehát tisztelettel indítványozom, hogy méltóztassék a szerkezet kiegészítése czéljából az »egyességről« szó után »illetve az elismerésről vagy a lemondásról készült« szavakat beszúrni. De tovább megyek. Itt van egy fontosabb rendelkezés, ami a dolognak némileg érdemébe vág. Ez az, hogy itt megint felveszi a javaslat azt a rendelkezést, hogy az elismerésről, valamint a lemondásról és az egyessógről készült jegyzőkönyv utáni bélyegilletéket a jegyzőkönyv berekesztésekor kell leróni. Már eddig is elősoroltam érveket arra vonatkozólag, hogy milyen méltánytalanul sújtja ez a rendelkezés az eljáró feleket és ügyvédeket, amikor nincsenek elkészülve ilyen váratlan bélyeglerovásokra. Ez a paragrafus a leghatványozottabb mértékben tünteti ezt fel. Mert hogy áll a dolog a valóságban ? Megtörténik pl. az, hogy az egyik fél beperelvén a másikat, megjelenik a tárgyaláson. Ott az aljieres meglátja az okiratot, az ügyvéd informálva sincs a dologról, vagy maga az alperes sem tudja, de egy okirat produkáltatik előtte, s erre elismeri a követelést egészben, vagy részben. Természetes, hogy nem lehet elkészülve 60 K-ig terjedhető bélyegilleték lerovására. Ha már most az elismerést vagy lemondást meg akarja tenni akár a felperes, akár az alperes, ez esetben készen kell lenniök arra, hogy 60 K-ig terjedhető bélyegjegyet kell leróniok. Nézetem szerint ennek igazán nem lehet értelme és különösen nem lehet az igazságszolgáltatás érdekében álló dolog az, hogy egyenesen meggátolja ilyen rendelkezésekkel a jóhiszemű perlekedésnek egyik módját. Mert hiszen hány olyan eset van, midőn a fél vagy az ügyvéd is megjelenik a tényállás ismeretének teljes híjával és amikor az ellenfele egy kétségtelen okiratot, akár közokiratot, akár teljes hitelt érdemlő magánokiratot produkál és ő látja, hogy ezen részben pervesztesnek kell lennie, jóhiszeműségének kívánja tanújelét adni azáltal, hogy elismeri a követelésnek erre vonatkozó részét. Ez, t. ház, napirenden levő dolog és pedig anynyira, hogy tessék elmenni akármelyik járásbirósági tárgyalási terembe, ott nincs olyan nap, hogy néhány tuczatszor elő ne forduljon ez; még szám tekintetében sem nagyitok. Már most, engedelmet kérek, hogy lehet azt kívánni, hogy valaki, aki váratlanul egy okirat produkálása alapján lemondást vagy elismerést jelent be a bíróságnak, rögtön a zsebébe nyúljon és 60 K-ig terjedhető bélyegilletéket, pláne az egyezségről szóló jegyzőkönyvre, lerójjon? Tisztelettel indítványozom tehát pótlólag azt, hogy ugyancsak ezen első bekezdésbe az utolsó sorba a »jegyzőkönyvön« szó után a »berekesztésekor« szó hagyassák ki és helyette vétessenek fel e szavak: »öt napon belül«. Részemről az öt napot nem tartom olyan különösebb dolognak, amelyhez ragaszkodnom kellene, de minthogy ugy látszik, hogy e javaslat rendszeréhez tartozik az öt napi határidő, azért vettem ezt fel; azonban természetesen semmi kifogásom sem lenne, ha bármiféle más, akár hosszabb határidő vétetnék fel. Princzipialiter tiltakoznom kell azonban az ellen, hogy ilyen természetű kérdésekben rögtön a jegyzőkönyv berekesztésekor kelljen nagyobb bélyegilletéket leróni. Ennek alapján tisztelettel indítványozom, hogy a 45. §. első bekezdésének negyedik sorában az »egyességről« sző után »illetve az elismerésről vagy lemondásról« szavak iktattassanak be. Ez a szerkezetre vonatkozik, ami nézetem szerint a helyes értelemnek megfelel. Továbbá indítványozom, hogy ugyanezen sorban a »berekesztésekor« szó hagyassák ki és helyébe »öt napon belül« szavak vétessenek fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok ? Pál Alfréd jegyző: Tüdős János! Tüdős János : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Felszólalásom előtt pár pillanattal vettem tudó-