Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
46 559. országos ülés 191h Julius 22-én, szerdán. kifogás, vagy ellenmondás folytán illeték előírása nagy zavarokra és felszólamlásokra adott okot. Ha ezt összehasonlítjuk azon eljárással, melyet az illeték visszatérítése tekintetében a 60. §. kontemplál, meg kell állapitanom, hogy sokkal nagyobb zavarok idéztetnek elő, hogyha azon illetékeknek visszatérítése fog gyakorlatba vétetni, mint a hogy azt a törvényjavaslat akarja. Ellenkezőleg, ha kimondjuk, hogy a határozatok csak a jogerőre emelkedés után közöltetnek, amennyiben 5000 K-át meghaladó értékről van szó, akkor voltaképen nagy időt nem vesztett vele a kincstár, hogy hozzájusson követeléséhez, amely jog szerint csak akkor illeti meg, amikor a határozat jogerőre emelkedett. Ha tehát bevárjuk a jogerőre emelkedést, akkor elesett a zavar lehetősége, amelyet a törvényjavaslat indokolása meg akar szüntetni, hogy t. i. kivettettnek az illetékek, azután felfüggesztetik az eljárás, egyszóval ha a kincstár nem kapja meg követelését, hanem nyilván kell tartani a határozatot, amely után a kiszabást eszközlik. Nézetem szerint ezen tételnél lesz helyes kimondani, hogy ezek is a jogerő bevárása után közöltetnek az adóhivatalokkal, illetve az illetékkiszabási hivatallal és csak akkor legyen az illeték beszedendő. Ennek megfelelőleg az a kívánságom, hogy hagyassák el a legutolsó mondat, amely azt tartalmazza, hogy ezeknél az illetéket ki kell szabni és be kell szedni. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha azonban ez a kívánságom nem honoráltatnék, akkor mindenesetre kérem, méltóztassék legalább elfogadni azt a javaslatot, amelyet e tekintetben Springer Ferencz t. képviselőtársam nyújtott be, mert ebből azt látom, hogy azt az eljárást akarná meghonosítani, hogy ha kifogás adatik be, illetőleg ha a fizetési meghagyás nem lesz végrehajtva, ha váltóperekben nem emelkedik jogerőre és hatályát veszti, abban az esetben az adóhivatalt, vagy az illeték kiszabására hivatott közeget értesíteni kell, hogy az eljárást függessze fel. Én sokkal kisebbnek tartom azt a kényelmetlenséget, amely ezzel az illetékkiszabási hivatalt éri, mint azt a méltánytalanságot, hogy a félnek be kell fizetni egy olyan illetéket, amely egyébként még nem volna fizetendő ós amelyet a kincstár teljesen illetéktelenül szed be. Ez tiszta és világos dolog. Különben is ennek az intézkedésnek, hogy az 5000 K-án felüli ügyekben miért kell ezt a nagyobb illetéket fizetni, sem az alapját, sem a helyes indokolását nem találom. A kisebb ügyekről nem beszélek, ott végtére is kaptunk egy határozatot, amelynek némi előnye mégis csak van, de hogy a nagyobb illetéket teljes összegében bevasalják a félen, annak semmi értelme, semmi magyarázata nincs. Kérem tehát, méltóztassanak az utolsó pontot elhagyni és Springer Ferencz t. képviselőtársam módositványát elfogadni. , Elnök: Kivan még valaki szólni ? Bakonyi Samu: T. képviselőház! Nem járja az, hogy a kincstár ott is mindenféle előnyöket biztosit magának, ahol az abszolúte semmivel sem indokolható, mikor amúgy is hány és hány területen arripiál magának privilégiumokat a saját ügyeiben. T. képviselőház! Én Springer Ferencz t. barátom módosításához járulok hozzá, azokon az okokon kivül, amiket ezúttal felhozott, még egy másik okból is, amit gondolom az általános vita során ő igen helyesen megemlített már ennél a kérdésnél. Nevezetesen tudjuk, hogy a kincstárnak visszatérítések iránti kötelezettsége esetén, amikor a befizetett illetéket mégis vissza kell adnia, ha kiderül, hogy azt nem jogosan szedte be, csak a befizetett illeték visszatérítéséről lehet szó. Már most, ha méltóztatnak azt az eljárást figyelembe venni, hogy mennyi időt vesz igénybe az ilyen visszatérítés iránti igénynek a kincstári közegek által való elbírálása, akkor azt hiszem, igazat méltóztatnak nekem adni abban, hogy egy ilyen hosszú idő eltelése egész illetéktelen kamatnyereséghez juttatja a kincstárt. (Igaz! JJgy van ! balfélol.) Ilyen esetben a kincstár minden ellenérték nélkül használta azt a pénzt, amely egy olyan illeték beszedésével jutott neki, melyről azután a perorvoslat, illetőleg a kifogás következtében, ha annak helyt ad a bíróság, kiderül, hogy az neki nem járt. Én csak az illetéktőkét kapom vissza, azután a kincstár nekem semmi kamatot nem ad. Ez is indokolja, hogy Springer Ferencz t. képviselőtársam módosítása az egyenlő elbánás szempontjából is teljesen jogosult, mert elejét veszi ennek az egész illetéktelen kincstári privilégiumnak, ennek a teljesen jogosulatlan haszonnak, pláne ott, ahol a bíróság fogja megállapítani, hogy jogosulatlan volt annak az illetéknek a jogkereső közönségtől való behajtása. Most hamarjában még csak megközelítőleg sem lehet kimutatni, hogy mennyit tesz ki a kincstárnak ez az illetéktelen kamatnyeresége és azzal szemben a felek kamatvesztesége. Ezt a rendelkezést a pénzügyminister ur semmivel a világon indokolni nem tudja és mert nem tudja, fel kell róla tennem, hogy a maga logikus gondolkozásával el fogja ismerni Springer Ferencz t. barátom érveinek helytállását és hozzá fog járulni ahhoz a módosításhoz, amelyre még az is áll, amit Springer Ferencz t. képviselőtársam helyesen kifejtett, hogy az adminisztrácziót is teljes mértékben egyszerűvé teszi és az ilyen komplikáczióknak egyszer s mindenkorra útját vágja. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Kivan az előadó ur nyilatkozni? (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Nincs előadó!) Kivan a pénzügyminister ur nyilatkozni? A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a
