Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

•577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. 515 maga teljes egészében biztosítva nincsen, semmilyen hatósági intézkedéseket nem tehetek oly irányban, hogy a hizlaldákat tengerivel lássuk el. (Helyeslés jobbról.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Bikádi Antal: Én nem a hizlaldákról szólottam . . . B. Ghiliány Imre föidmivelésügyi minister: A kisemberekre is vonatkozik a válaszom. Bikádi Antal: . . . hanem azokról, akiknek az egzisztencziájukról van szó. B. Ghiliány Imre föidmivelésügyi minister: Én elismerem, de sajnos, nincs elég kukoricza. Bikádi Antal: En ebből a válaszból azt látom, hogy nincs elegendő kukoricza még talán a közélelmezés czéljaira sem, ezzel szemben azonban hatósági közegektől arról értesültem, hogy rengeteg sok a kukoricza. Most nem tudom, hogy melyik igaz, nem tudom, hogy a ministérium tájékozva van-e a készletek mennyiségéről. Ha azonban azt mondja a minister ur, hogy mindaddig, amig a közélelmezés czéljaira szükséges mennyiséget nem biztosit] a, nem gondoskodhat a sertéshizlalásról, ez azt jelenti, hogy valóban nincsen annyi kukoriczánk, amely az emberi élelmezésre szükséges és kétségessé teszi, vájjon emiatt sikerrel tudjuk e keresztülvivni a háborús időket. A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a t. ház a föidmivelésügyi minister urnak a kormány nevében Bikádi Antal képviselő ur iménti interpelláeziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik ugyancsak Bikádi Antal képviselő urnak a kormányhoz intézendő interpellácziója a harcztéren megsebesült katonák ápolása ügyében. Bikádi Antal: Ettől elállók! Elnök : Az interpeláczió töröltetik. Következik Bikádi Antal képviselő urnak a kormányhoz intézendő interpellácziója a hadbavonult felekezeti néptanítók járandósága tárgyában. Bikádi Antal: T. ház! Nagyon vövid leszek, felolvasom interpellácziómat s azt hiszem, ezzel eleget mondok. (Olvassa) : »Az ország különböző • hitfelekezetei által fentartott népiskolák tanitói katonai szolgálatra behivatván, vagy mint egyéves önkéntesek, vagy csak mint a háború tartamára behivottak teljesítenek szolgálatot. »Ebből folyólag a tanitó- és az iskolafentartó egyházak között a tanitói javadalom élvezése tárgyában vitás kérdések merülnek fel abból folyólag, hogy az idevonatkozó kormányrendelkezéseket nem ismerik. Az egyházi főhatóságok ugyan leirataikban igyekeztek felvilágosítani az érdekelteket, azonban az így közölt kormányrendeletekben hivatkozások vannak régebbi rendeletekre, amelyeket az iskolafentartó egyházközségek nem ismernek. Felkérem a kormányt, hogy az idevonatkozó összes rendeletek lényegéről adjon ezen interpelláczióm folytán tájékozást s gondolkodjék arról, hogy a tájékoztatás az összes lapokban közreadassék.« Azt hiszem, a mai háborús idők aktuálissá teszik ezt a kérdést. A tanítók behivatnak katonai szolgálatra és dotácziójuk kérdésében különféle kontroverziák merülnek fel, gondolom, szolgálatot teszek a köznek, ha felkérem a kultuszminister urat, illetve a kormányt, hogy tájékoztassa az érdekelteket arról, hogy mihez van joga annak a tanítónak, aki hadbavonult és mivel tartozik neki az iskolafentartó egyház. Mert igaz, hogy ezeket a kérdéseket, ha felmerülnek konkrét esetek alakjában, elintézik a felsőbb hatóságok, azonban igen sok kellemetlenséget meg lehet akadályozni azzal, ha az idevonatkozó rendeletek közismertekké válnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból voltam bátor előterjeszteni az interpellácziót. Elnök: A kormány nevében a vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! A t. képviselő ur megnyugtatására azonnal közölhetem, hogy e tárgyban még 1914-ben 120.000. szám alatt bocsátottam ki rendeletet, amely ezeket a kérdéseket és viszonyokat részletesen szabályozza. Ez a rendelet minden hatóságnak megküldetett. Azt hiszem, az esetek talán nem olyan nehezek, csak egyes konkrét esetekben lehettek nehézségek, mert általában véve az esetek legnagyobb száma az, amidőn a tanítók legénységi állományban vonulnak be és ilyenkor öszszes járandóságaikat tovább is megkapják. A második eshetőség az, amikor mint önkéntesek vonulnak be; ilyenkor a törvény értelmében 800 K visszatartatik a helyettes számára, a többi illetményt pedig megkapják. Itt tehát abszolúte nincs nehézség, legfeljebb abban az esetben volna, ha a hitközség 800 koronáért helyettest nem kapna, amely esetben a többletet a hitközségnek kell pótolnia. De viszont, ha ilyen eset előfordul, sok helyen azáltal is segíthet magán a hitközség, hogy olyan tanítót alkalmaz, aki olyan hitközségnél van alkalmazva, amely a harcztérbe esik. A legkomplikáltabb eset azonban az, amidőn a tanító nem mint önkéntes vonul be és nem a legénységi állományba tartozik, hanem havidíjas, tiszt, vagy zászlós. Ebben az esetben tiszti fizetésén kivül a törvény szerint és a rendelet értelmében fizetésének egy harmadát is kapja. Amennyiben azonban a katonai fizetése és a hitközségtől járó ez az egyharmad nem olyan nagy, mint amilyen volt tanitói fizetése 65*