Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

•577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. 515 maga teljes egészében biztosítva nincsen, sem­milyen hatósági intézkedéseket nem tehetek oly irányban, hogy a hizlaldákat tengerivel lássuk el. (Helyeslés jobbról.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Bikádi Antal: Én nem a hizlaldákról szó­lottam . . . B. Ghiliány Imre föidmivelésügyi minister: A kisemberekre is vonatkozik a válaszom. Bikádi Antal: . . . hanem azokról, akiknek az egzisztencziájukról van szó. B. Ghiliány Imre föidmivelésügyi minister: Én elismerem, de sajnos, nincs elég kukoricza. Bikádi Antal: En ebből a válaszból azt látom, hogy nincs elegendő kukoricza még talán a közélelmezés czéljaira sem, ezzel szemben azonban hatósági közegektől arról értesültem, hogy rengeteg sok a kukoricza. Most nem tudom, hogy melyik igaz, nem tudom, hogy a minis­térium tájékozva van-e a készletek mennyiségéről. Ha azonban azt mondja a minister ur, hogy mindaddig, amig a közélelmezés czéljaira szükséges mennyiséget nem biztosit] a, nem gon­doskodhat a sertéshizlalásról, ez azt jelenti, hogy valóban nincsen annyi kukoriczánk, amely az emberi élelmezésre szükséges és kétségessé teszi, vájjon emiatt sikerrel tudjuk e keresztülvivni a háborús időket. A választ nem veszem tudo­másul. Elnök: Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a t. ház a föid­mivelésügyi minister urnak a kormány nevében Bikádi Antal képviselő ur iménti interpelláezió­jára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik ugyancsak Bikádi Antal kép­viselő urnak a kormányhoz intézendő inter­pellácziója a harcztéren megsebesült katonák ápolása ügyében. Bikádi Antal: Ettől elállók! Elnök : Az interpeláczió töröltetik. Következik Bikádi Antal képviselő urnak a kormányhoz intézendő interpellácziója a hadba­vonult felekezeti néptanítók járandósága tár­gyában. Bikádi Antal: T. ház! Nagyon vövid leszek, felolvasom interpellácziómat s azt hiszem, ezzel eleget mondok. (Olvassa) : »Az ország különböző • hitfelekezetei által fentartott népiskolák tanitói katonai szolgá­latra behivatván, vagy mint egyéves önkéntesek, vagy csak mint a háború tartamára behivottak teljesítenek szolgálatot. »Ebből folyólag a tanitó- és az iskolafen­tartó egyházak között a tanitói javadalom élve­zése tárgyában vitás kérdések merülnek fel abból folyólag, hogy az idevonatkozó kormány­rendelkezéseket nem ismerik. Az egyházi fő­hatóságok ugyan leirataikban igyekeztek fel­világosítani az érdekelteket, azonban az így közölt kormányrendeletekben hivatkozások van­nak régebbi rendeletekre, amelyeket az iskola­fentartó egyházközségek nem ismernek. Felkérem a kormányt, hogy az idevonat­kozó összes rendeletek lényegéről adjon ezen interpelláczióm folytán tájékozást s gondolkod­jék arról, hogy a tájékoztatás az összes lapok­ban közreadassék.« Azt hiszem, a mai háborús idők aktuálissá teszik ezt a kérdést. A tanítók behivatnak ka­tonai szolgálatra és dotácziójuk kérdésében különféle kontroverziák merülnek fel, gondolom, szolgálatot teszek a köznek, ha felkérem a kultuszminister urat, illetve a kormányt, hogy tájékoztassa az érdekelteket arról, hogy mihez van joga annak a tanítónak, aki hadbavonult és mivel tartozik neki az iskolafentartó egyház. Mert igaz, hogy ezeket a kérdéseket, ha fel­merülnek konkrét esetek alakjában, elintézik a felsőbb hatóságok, azonban igen sok kellemet­lenséget meg lehet akadályozni azzal, ha az idevonatkozó rendeletek közismertekké válnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból voltam bátor előter­jeszteni az interpellácziót. Elnök: A kormány nevében a vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! A t. képviselő ur megnyugtatására azonnal közölhetem, hogy e tárgyban még 1914-ben 120.000. szám alatt bocsátottam ki rendeletet, amely ezeket a kér­déseket és viszonyokat részletesen szabályozza. Ez a rendelet minden hatóságnak megküldetett. Azt hiszem, az esetek talán nem olyan nehezek, csak egyes konkrét esetekben lehettek nehézségek, mert általában véve az esetek leg­nagyobb száma az, amidőn a tanítók legény­ségi állományban vonulnak be és ilyenkor ösz­szes járandóságaikat tovább is megkapják. A második eshetőség az, amikor mint önkén­tesek vonulnak be; ilyenkor a törvény értelmé­ben 800 K visszatartatik a helyettes számára, a többi illetményt pedig megkapják. Itt tehát abszolúte nincs nehézség, legfeljebb abban az esetben volna, ha a hitközség 800 koronáért helyettest nem kapna, amely esetben a többletet a hitközségnek kell pótolnia. De viszont, ha ilyen eset előfordul, sok helyen azáltal is segíthet magán a hitközség, hogy olyan tanítót alkalmaz, aki olyan hitközségnél van alkalmazva, amely a harcztérbe esik. A legkomplikáltabb eset azonban az, ami­dőn a tanító nem mint önkéntes vonul be és nem a legénységi állományba tartozik, hanem havidíjas, tiszt, vagy zászlós. Ebben az esetben tiszti fizetésén kivül a törvény szerint és a ren­delet értelmében fizetésének egy harmadát is kapja. Amennyiben azonban a katonai fizetése és a hitközségtől járó ez az egyharmad nem olyan nagy, mint amilyen volt tanitói fizetése 65*

Next

/
Oldalképek
Tartalom