Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

5 lő 577. országos ülés Í91 5 május 6-én, szerdán. Elnök: Á honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni. B. Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház ! Szabó István t. képviselő ur indítványát jóindulatukig tárgyalás alá fogom venni. (Éljenzés.) Elnök: Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a ház a honvédelmi minister urnak Szabó István (nagyatádi) képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Bikádi Antal ur interpelláeziója az összkormányhoz a makszimális árak tárgyában. Bikádi Antal: T. képviselőház! A háború első pár hónapja után körülbelül mindenki tisztában volt azzal, hogy ez a háború nem fog hamarosan befejeződni, amint azt magasabb helyről kilátásba helyezték. E körülmény hatása alatt a gabonaárak rohamosan növekedni kezdtek és nem lehetett remény arra, hogy ez a növekedés meg fog állapodni. Erre a kormány, igen helyesen, arra az elhatározásra jutott, hogy makszimális árakat fog megállapítani. En csak helyeselni tudom az elsősorban megállapított makszimális árakat, mert azok ha nem is elégítettek ki mindenkit, mégis általános megnyugvást keltettek ugy a termelőben, aki ezen makszimális árak által biztosítva látta magának azt a rendkívüli jövedelmet, amelyet a mai rendkívüli viszonyok közt remélhet, mint a fogyasztóknál, mert, bár nehezebb is lett megélhetésük, mégis biztosak voltak az iránt, hogy élelmiszükségleteiket kenyérben és lisztben a makszimális árakon beszerezhetik, sőt a munkásoknál is megnyugvást szült, akiknek fix támpontjuk volt, amelynek alapján bérköveteléseiket megállapíthatták. Szóval, így valamennyien berendezkedhettek ós számításokat tehettek a háború tartama alatt való megélhetésük dolgában. Am ez a helyes állapot nem tartott sokáig, zavart okozott a kormánynak az az intézkedése, hogy csakhamar emelte a makszimális árakat; emelte pedig nagy mértékben, 6, 10, 12 K-val. Hogy miért volt erre szükség, annak megokolásával a kormány adós maradt. A közönség azonban maga találgatta, hogy mi az oka a makszimális árak emelésének. És mivel az általános érdekekben semmi támpontot nem talált az emelés megindokolására, az a meggyőződés támadt a nagyközönség körében, hogy a makszimális árak emelése bizonyos pajtáskodásnak az eredménye. Én ezt a magam részéről nem hiszem el, hanem abban a véleményben vagyok, hogy ez annak a gyengeségnek a következménye, hogy a kormány nem birt ellentállni bizonyos oldalról jövő befolyásoknak. Mert általános érdekek nem , követelték a makszimális árak emelését. Nevezetesen a gazdaközönség legnagyobb része akkor, amikor a makszimális árak emeltettek, már megszabadult az ő terményeitől, azokat nagyobbrészt eladta, csak a tehetősebbek tartották meg gabonájukat és azok, akik a szegényebb gazdáktól összevásárolták a készleteket. Méltán támadhatott tehát a közönségben az előbb emiitett vélemény. T. ház! Ez az intézkedés a legnagyobb ellenszenvet váltotta ki különösen a fogyasztó közönség körében. Nézetem szerint nem lehet czélja a kormánynak az, hogy a makszimális árakat olykéj) állapítsa meg, hogy amikor az eladásra a kisebb erejű termelőközönség rá van utalva, akkor az árak alacsonyabbak legyenek és később, amikor ez a közönség már eladta a terményét és részben maga is beszerzésre van utalva, akkor emeltessenek a makszimális árak. Hiszen úgyis a magánspekulácziók tárgya volt a szegényebb termelőnek a sorsa, mert épen amikor ez a közönség az eladásra volt ráutalva, akkor nyomattak le az árak mesterségesen. A kormánynak nem lehet czélja, hogy ezt az állapotot még akkor is fentartsa, amikor az egész közélelmezés kérdését a kezébe veszi ós rendeletek utján állapítja meg. Értem tehát azt az ellenszenvet, amely minden oldalról megnyilvánult a makszimális árak emelése ellen. Igen különös volt a makszimális árak megállapítása és azoknak fokozása kivált a kukoriczánál. Nevezetesen a kormány maga sem respektálta a kukoricza makszimális árait és ugy járt el, hogy ő maga többet ígért kukoriczáért a makszimális árnál. Ennek folytán azután a közönség is elővett mindenféle furfangot a makszimális árak kijátszása végett és az vezetett arra, hogy zsákhasználat, fuvarköltség és ehhez hasonló egyéb czimeken olyan magas árakat szabott, hogy a kukoricza — már ahol még volt — a makszimális árnál jelentékenyen magasabb áron, 36— 40 K-ért került dugva eladásra. T. ház! Én azt hiszem, hogy kormányintézkedésekre a legközelebbi termés learatása után rögtön szükség lesz. Mert hiszen azok a készletek, amelyek sok év eredményeként felhalmozódtak, teljesen kifogytak és tudjuk, hogy egy év termése nem elegendő arra, hogy összes szükségleteinket fedezze, különösen nem akkor, amikor a velünk szövetségben álló Ausztria és Németország is bizonyos mértékben rá van utalva a mi termésünkre. A kormánynak tehát feltétlenül intézkednie kell a közélelmezés dolgában, akár tovább tart a háború a termés leszedésénél, akár véget ér a termés leszedése előtt. Nem tudom, mi a terve a kormánynak ebből a szempontból az azonban kétségtelen, hogy eddigi eljárása nem volt megfelelő, nem szolgálta ä közérdeket, hanem bizonyos részrehajlást, fejetlenséget és rendetlenséget mutatott. Szükséges tehát, hogy már előre tervet készítsen a kormány a jövő termés felhasználására nézve. Ez a terv azonban olyan legyen, amely a kisemberek érdekét épen ugy szolgálja, mint a nagyokét és összhangba hozza a termelők és a fogyasztók érdekeit. Ha makszimális árak lesznek, azokat ugy kell meghatá-