Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

577. országos ülés 1915 rozni, hogy az egész jövő esztendő alatt változásnak vagy egyáltalán ne legyenek alávetve, vagy legalább a változás olyan kicsiny legyen, hogy ne befolyásolja a fogyasztóknak megélhetésük dolgában felállított számításait. Ezért a következő interpellácziót intézem a kormányhoz (olvassa) : »Az első makszimális ármegállapításon az időközben eszközölt változtatások a fogyasztók körében jogosan a legnagyobb visszatetszést szülték s a vagyonos termelők jogtalan kedvezésének jellegével birtak. Tekintettel arra, hogy a hosszú tartamú háború minden élelmikészletet felemészt, ugy hogy ma már arról van szó, hogy a folyó évi gabonatermés árszabályozása a következő gazdasági évre elkerülhetetlenné válik, időszerűnek tartom már most felvetni a kérdést, hogy a kormány idevonatkozó további intézkedéseiben is az eddigi eljárást követi-e vagy pedig helyesebb, az általános közérdeket jobban szolgáló álláspontra helyezkedik, s igyekszik azt megvalósítani ? Elnök: Az összministerium nevében a földmivelésügyi minister ur kivan az interpelláczióra válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! A t. interpelláló képviselő ur kifogásolja a kormány azon intézkedését, hogy a makszimális árakat többször megváltoztatta. Tudtommal ez mindössze két izben történt. Az egyik eset az volt, amikor a búzánál bizonyos makszimális ármegállapítás történt, közvetlenül a rekvirálás kezdetekor, amikor tudtuk azt, hogy túlnyomó részben a kisemberek búzája fog rekviráltatni s hogy ennek a búzának minősége a rendes kereskedelmi szokványos minőség alatt fog maradni. Ezért nem akartuk a rekvirálást még odiózusábbá tenni — hiszen amúgy is odiózus — és a 76 kilogrammos átlagos minőséget, amelyre az élőbbem" makszimális ár vonatkozott, három kilogrammal lejebb szállítottuk. Ez az intézkedés kizárólag a kistermelők és a kisgazdák érdekében történt, akik többnyire nem rendelkeznek oly jő minőségű búzával, mint a nagyobb termelők. A másik eset a tengerinél fordult elő, a melyre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy az u. n. önkéntes bejelentésü 27—28—29 K-ás tengeriár nem ármakszimálás volt, hanem jirémium akart lenni azok részére, akik önként bejelentették tengerijüket a földmivelésügyi ministeriumnak. Ezt a prémiumot attól az intencziótól vezéreltetve adtuk, hogy a rekvirálás kényszerűségét itt ki lehessen kerülni, hogy a tengerimennyiség, amelyre a közfogyasztásnak és a hadseregnek feltétlenül szüksége volt, ilyen utón, a rekvirálás mellőzésével biztosittassék. (Helyeslés jobbfelöl.) A tengeri árának második makszimálása, amint azt a t. képviselő ur igen jól tudja, május 5-én, szerdán, 511 onnan ered, hogy az első makszimálás abból indult ki, hogy lehetőleg az adott tényleges állapot szerint legyen a legmagasabb ár megállapítva. Épen azért a hatóságok utasítva lettek arra, hogy ezt a makszimális árat ugy állapítsák meg, ahogy november első két hetében, körzetükben az átlagos eladások történtek. Ennek kellett minden törvényhatóság területén a makszimális árnak lennie. Már most, talán méltóztatik visszaemlékezni ezekre az időkre, akkor a tengeri ára körülbelül 20 korona volt. Azért volt ilyen alacsony, mert hiszen nagyobb tengeriforgalom nem volt; ó-tengerivel már sajnos, nem rendelkeztünk, az uj pedig még nem volt szállitóképes, tehát csak imitt-amott, szórványosan történtek kisebb menynyiségekre egyes kötések s ezeket a kötéseket rögzitették le az akkori makszimális árakban a törvényhatóságok. Amint azonban később a tengeri piaczra kezdett jönni, amint láttuk a konjunktúrákat, hogy miként alakul a helyzet Romániában és mindenütt másutt a tengeri tekintetében, akkor a földmivelésügyi kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy csak a tengeri belértékét véve is alapul, az a 20 koronás átlagos makszimális ár — mert körülbelül ennyi jött ki az országban átlagosan — alacsony és akkor állapíttatott meg a tengeri makszimális ára 26 koronában. En tehát azt hiszem, t. képviselőház, hogy mulasztás lett volna a kormány részéről a makszimálásnál elkövetett ezen hibákat ki nem reparálni. Mivel ennek semmi egyéb tendencziája nem volt, mint az, hogy a tengerire vonatkozólag igazságos árat állapítsunk meg, olyat, amely annak belértékében találja a maga magyarázatát és megfelelő viszonylatban legyen a zabbal és a többi gabonanemüekkel, kérem méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni ? Bikádi Antal: T. ház! A multakért hiába rekriminálunk, ha nem vonjuk le azokból a konzekvenczíát a jövőre nézve. (Ugy van! balfelől.) De az én interpelláczióm lényege épen az volt, hogy a jövőre nézve történjenek helyes intézkedések, amelyeket a helyzet okvetlenül megkíván. Erre vártam és épen erre nem kaptam választ. Elismerem, hogy a kukoricza makszimális ára első alkalommal nem volt túlságos magasan megállapítva s hogy rendes körülmények között, különösen tavaszszal, amikor a kukoricza eladása a legnagyobb mértékben folyik, eléretett máskor is az az ár, de nem is ez a feltűnő. Az árváltoztatással itt csak zavarokat idéztek elő. Indokolatlan volt azonban a búzának, rozsnak és egyéb terményeknek áremelése. A búzának ára 46—50 koronában lett később megállapítva. Pedig akkor nem nézték azt, hogy hány kilós