Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-577
577. országos ülés J9Í5 májas 5-én, szerdán. :m Ez volt a rekvirálási rendszer Magyarországon. (Ellenmondások jobbfelöl.) Ha talán valamiben tévedtem volna, készségesen beismerem, — nem láttam Magyarország minden részét — de minálunk igy folyt le a rekvirálási eljárás. (Ugy van! bal felöl.) Ezért a tény kedésértazok, akik a gabonarekvirálást lebonyolították, tudtommal, métermázsánként gabonanemüek után 80 fillért, tengeri után 1 koronát kaptak. Laehne Hugó: Ötven fillért! Mezőssy Béla: En igazán nem tudom. Nekem egy koronát mondtak. De legyen 50 fillér. T. báz! Már magában véve az a tény, liogy egy község területéről a közszükségletet képező összes árut rekvirálják és azután az összes áru után, bogy azt visszakozzak, az illető lakosságnak 50—80 filléres jutalékot kell fizetni, előttem teljesen érthetetlen. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Miért kell fizetni, vagy egyáltalában miért kell azt a gabonát onnan elszállitani? Hiszen ha az a rendelkezés az irányadó, ami az egész országban szigorúan végigvitetett, hogy az alispánnak be kellett fizetnie azoknak a eabonanemüeknek kukoriczaösszkészlet- I nek teljes vételárát, mi szükség volt azt felküldeni, felpostázni, majd ismét leküldeni és lepostázni, holott azt az alispán ur az egyes rekvirálási területeken önmaga nagyon egyszerűen elintézhette /rolna ? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És minő abszurdumok sültek ki azután abból, hogy ez a dolog ennyire czentralizáltatott! Pl. pozitív tudomásom van arról, hogy Szilágymegye egyik járásában a tengeriszükséglet kiutaltatott Pancsováról, a gabonaszükséglet Kecskemétről, az árpa ISTyitrából és a búza JászNagykun-Szolnok vármegyéből. (Derültség balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Méltóztassék csak elképzelni, hogy a mostani közlekedési viszonyok között, amikor ugy szólván emberfeletti munka valamely árut a legközelebbi distancziára is eljuttatni, minő helyzetben van az a járás, amely Magyarország négy ilyen távoleső pontjáról kapja meg a maga áruját. Miután neki kevernie kell, mert hiszen a keverési parancs kihágási büntetés terhe alatt el van rendelve, tehát mondjuk az a tákosi járási malom, minő lehetőségek előtt áll? Vagy azelőtt, hogy bevárja, mig ezekből a különböző földközi zónákból megérkezik az áru ós addig nem őröl egyetlenegy malom sem kukoriczát, vagy pedig nem képes ellentállni a közhangulat nyomásának és kénytelen ugy felőrölni az egyes áruczikkeket, amint azok megérkeznek és akkor megszegi azt a tilalmat, amelyet a kormány elrendelt. (Ügy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy engem ennél a kérdésnél abszolúte semmiféle animozitás nem vezet; én csak ad oculos akartam demonstrálni a képviselőház előtt ezt az eljárást, amely az én szememben annyira bürokratikus, annyira abszurd és impraktikus, hogyha .ez az eljárás ma, amikor az összes rekvirált gabonamennyiség tudomásom szerint nem haladta felül a két millió métermázsát és a tengerinél egy lényegesen magasabb számot, ezt nem tudom pontosan, hogyha ez csak ennél a két tételnél ilyen irtózatos nehézségekkel volt összekapcsolva, mi lesz akkor az aratás után, amikor egyszerre tiz és tiz milliónyi tömegeknek a megmozdulásáról lesz szó! Ha azt is eszerint a bürokratikus kiutalási, beutalási, felutalási és nem tudom milyen szisztéma szerint fogják kezelni, mikor lesz akkor liszt? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen itt perczekről, napokról lesz szó. Készleteink a legnagyobb mértékben knappok! En tehát a múltnak ezt a képét azért adtam itt elő a t. képviselőházban, hogy ezen az alapon arra kérhessem a t. kormányt, hogy mindent csináljon, csak semmiesetre ne csinálja azt, amit eddig csinált. (Igaz! Ugy van! helyeslés balfelöl.), Es most áttérek egy másik kérdésre, az Ausztriának kontingentált kukoricza kérdésére. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Itt lehet, t. ház, hogy tévedésben leszek — és ebben az esetben természetesen köszönettel veszem a felvilágosítást, — azonban bizonyos különös körülményeket és szempontokat mégis lehetetlen a t. földmivelésügyi minister ur nagybecsű figyelmébe nem ajánlanom. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ugy tudom, hogy a magyar kormány az osztrák kormány felhívása következtében egy bizonyos nagyobb mennyiségű kukoriczatömeget kötött le az ausztriai közfogyasztás czéljaira. Ennek a kukoriczatömegnek az ára kezdődik 27 koronán és végződik 30 koronán. Teljesen osztozom Szterényi József t. barátomnak azon nézetében, hogy igen nagy hibát követett el a kormány akkor, amikor a kukoricza makszimális árát oly későn rendelte el. S egyáltalában nem helytálló és abszolúte nem fogadható el a t. ministerelnök urnak az a védekezése, hogy ez azért történt, mert a múlt évi késői kukoriczatermés következtében az áru még nem volt ekszportképes és az csak márcziusban került forgalomba. Ez igaz. Azonban az a körülmény, hogy a kukoricza nedves volt, abszolúte nem kellett, hogy gátolja a kormányt a kukoricza makszimális árának előbb való fikszirozásában. De micsoda nagy mulasztások és micsoda nagy károsodások folytak itt a magyar gazdaközönség terhére! Végre, jó későn, elrendelték az országban a kukoricza árának makszimálását. Szakértőkül megbízták a főispánokat és a főszolgabíró urakat. (Zaj és közbeszólások bal felöl.) Hát kérem, hogy mióta kukoricza-szakértők a főszolgabirák és főispán urak, azt nem tudom; de valóban csodálatos intuiezió vezette ezeket az urakat. Egy hang (a középen): Szakértőket hivtak érdekelt kereskedők személyében! Mezőssy Béla: Igen, hívtak érdekelt kereskedőket, amint erre mindjárt rá fogok térni. Mondom, valóban csudálatos intuiezió vezette
