Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

14 Julius 22-én, szerdán. 44 55y. országos ülés 191 En azt hiszem, nem szükséges bővebben megindokolnom, hogy számtalan olyan eset van, amikor czélszerüségi okokból a beadvány belső részére ragasztjuk a bélyeget. A kezelésnél a beadványt amúgy is fel kell bontani, mert a kezeléssel megbízott hivatalnoknak meg kell nézni a csatolmányokat és igy semmiféle nehézséget nem okoz az, hogy az illető hivatalnok egyszersmind a bélyeglerovásról is meggyőződjék. Ezzel szemben czéltalanul lennének megterhelve a felek, ha okvetlenül a külső részen kellene leróniok a bélyeget, mert akkor, ha eleget tesznek is kötelezettségüknek azáltal, hogy a bélyeget felragasztották, de ha ez a felragasztás a beadvány belső részén történt, leletezésnek és további zaklatásnak lennének kitéve. En tehát tisztelettel indítványozom, hogy a 43. §. első bekezdésének utolsó előtti és utolsó sorában ezen szavak »a kérvényen vagy a kereset első példányán a külső részre kell ragasztani« töröltessenek és ezek helyett »a kérvény vagy a kereset első példányára kell ragasztani« szavak iktattassanak be. (Helyeslés.) Ugyancsak itt lenne esedékes azon kérelem, amelyet már előbb előterjesztettem és amely ezzel a szakaszszal összefüggésben van, minthogy azonban az én méltányosságra támasztott kérelmem teljesen süket fülekre talált, azt ismételten nem is terjesztem elő. Elnök: Ki következik? Pál Alfréd jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: Köszönöm, nem élek a szólás jogával. Elnök : Ki következik ? Pál Alfréd jegyző: Egry Béla! Egry Béla: T. ház! Én a 40. §-nál tett módosításomat, amelyet akkor a pénzügyminister ur volt szíves honorálni és elfogadni, csupa konzekvencziából itt is meg akartam tenni, miután azonban Polónyi Dezső képviselőtársam módosítása majdnem szószerint ugyanaz, a szótól elállók. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! Kérem a javaslatot Polónyi képviselő ur módosításával elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 43. §-hoz egy módosítás adatott be Polónyi Dezső képviselő ur részéről. Az eredeti bizottsági szövegre fogom feltenni a kérdést a Polónyi Dezső képviselő ur módosításával. Ezekhez képest kérdem a t. házat: Elfogadja-e a 43. §-t a bizottság szövegezésében Polónyi Dezső képviselő urnak módosításával, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a szakaszt a bizottság szövegezésében Polónyi Dezső képviselő ur módosításával fogadta el, Következik a 44. §. Posgay Miklós: Éljen Polónyi! Végre sikerült neki! (Élénk derültség.) Egy hang (a jobboldalon): Éljen Polónyi! Polónyi Dezső: Miért nem próbálkozik végre egyszer ön is valamivel? Közbeszólni én is tudok. Elnök (csenget): Csendet kérek. Vermes Zoltán jegyző (olvassa a 44. §-t). Elnök: Ki következik? Pál Alfréd jegyző: Rakovszky István! Elnök: Rakovszky képviselő ur nincs itt. Ki következik? Pál Alfréd jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. ház! A 44. §. ismét egy olyan szakasz, amelylyel érdemes pár perczig bővebben foglalkozni. A 44. §. első pontja foglalkozik a készpénzben fizetendő illetékekkel és megállapítja, mely ügyek azok, amelyeknél készpénzben kell az illetéket leróni. A második része foglalkozik ugyancsak a készpénzben fizetendő illetékekkel. Azonban az első és a második rész között különbség van, amennyiben az első rész megállapítja, hogy az ott felvett ügyekben csak a jogerő bekövetkezte után kell az iratokat illetékkiszabás végett áttenni, míg a második részben foglalt ügyekben nyomban a határozathozatalkor jogerő bevárása nélkül kell az iratokat áttenni illetékkiszabás végett és viszont az illetékkiszabási hivatal nyomban be is hajtja azt az illetéket. A mi elsősorban az első részt illeti, én a magam részéről a szakaszt, ugy, a hogy van, elfogadom, azonban egy kérdésben mégis bizonyos homály van, a mit szeretnék tisztázni. Ezért az első szakaszhoz bizonyos módosítást proponálok, még pedig proponálom az első bekezdés után a következő második pontnak, illetőleg bekezdésnek beiktatását (olvassa) : »Ez a rendelkezés« — t. i. a mely foglaltatik az első bekezdésben — »nem érinti a 67. §-ban foglalt azt az intézkedést, a melynél fogva abban az esetben, ha a polgári bíróságok előtti eljárásban a jser vagy az eljárás megbecsülhető tárgyának értéke meg nem állapíttatott, az eljárás során az illetékeket a 34. §-ban megállapított mérték szerint kell leróni.« Ennek az indokolásául vagyok bátor előadni azt, hogy a 67. §., nemde, vonatkozik arra, hogy olyan perekben, amelyek megbecsülhető értékek iránt voltak folyamatban, azonban az érték a per folyama alatt egyáltalán nem állapíttatott meg, miként kell az illetéket leróni. Már most a 44. §. azt mondja -. ez kiszabás alá esik, készpénzben kell leróni. Azonban a 67. §. viszont egy vegyes rendelkezést tartalmaz, amennyiben azt mondja, hogy ezekben az ügyekben a 34. §. szerinti értékben kell leróni az illetéket nyomban és csak azután lesz áttéve illetékkiszabás végett a dolog. Tehát ezekben az ügyekben nem tiszta kiszabás van, hanem van bélyeglerovás és utólag kiszabás. Már most, aki a 44. §-t elolvassa, amely-